Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

IV. - Réthelyi Orsolya: Gertrúd királyné és Szent Erzsébet a Németalföldön. Az Árpád-ház a Croy család reprezentációjában

Réthelyi Orsolya: Gertrúd királyné és Szent Erzsébet a Németalföldön - Az Árpád-ház a Croy család reprezentációjában Diicihte ni II ME isire Chiliddé Croy.fiteíifoédeMefiire Philipp« & de Walbatghe de Men» Giccedaá UComtideChimay.qu'ilfeit erigecenprincipaultfcDontia ceneutfuyt. MAXIM ILI jxrs, Vieiuu fettmt Clmtttie Дмимгам RA , ее Н rengette fDelmetie, Croaäe^t. Arihtdnx Anfirie, VtXRurgundte, Late• tingit, Bt Adtait, Stir id, Cérinstid, Cerniold, Lymburgi, Lt\tmhrgi, & Gheldrídz Cartes Flendrie, Hejjmrgi, Taedis, FtruiitJGilvTgi, ~4nbtfia ff Burgundid'. TeUti-Mi HMimit.HolUnJid^ldndid.N»murci Q guipbenidiMergreutxs Seai Röme­rn hnptrii,ff Bmgouid: LdUtgráuini Alfetid iVominus Fiijdjut ScUmniid, Touts Ы eoxis, S dim atm,er Mttbh»d,ffc. Nobili Carolo Comiti dt Cbimey, ex lllufliilus dt (roy , Vtfctudtnttlxs ex У er e ff Legitime progenit fit origine Ttgum Hunger i»,nofiro őr lmfn új feere dileSo greliem Regiem,ff arme kn um, IlluArn G­­At\it,dile3t elf Regeln feelfimites, nec von eins(iretnßeßd lenigtires’wterfru» etel­­ut'roni firuHtfeton/eeteüi 'tétedete,& ce tjue Reipulhdcondtinltlie eße a tdidtrit,papenit n, 4d illerunt temen /tblimetionmpmtredem^roniori ff’ fingéiért Reedern fertae incli­­neturykrm, quos firme «mßensid ff inftp er et* 6 dei diutm nitet, nidi niiies teßim с sujs in (cnfptüu Regit \4d.,u non mtdioiriter cmmtndlt.S еле ton fideretis mtdtiplinlus fffiu­­diofis tuis & progenitorem ttortm ol[tfuijj,ff ntlilitm tuerumyirmmm tndtfirtjs, tjui­­ius tt ff progenitores tut folide & integre prÁttett, ttrepirttgili,telit & Stat Impair Rfoutip indtfefie cldttißt,ff wapldttnfife dineftunitr ,Cr inenttefertentiui tiettrt ff to­­pátert poteris ff deles, cjiento trtemdtu kr,eum prtregetiuie, Urge nofire ment Rege­le u fenties frtgelm rtteS um elfut mfidetum . J dtofut regeln neßim Meitftet'is tenkt fingular^nedem ftrtuntiefin tegtdliofiitt diriginttS.Jcjqolque Wiwíque ftxut leie­dre, ec eorundem ßactßorts legitimos ani de lumliitmi tutftis defteredet üt, У tl tnpoßeitm defundent In тег о* Principes illuftres Princip#te»&; Chtway,?*/*//** feni Im perijeiket euedentnonftl,'io, dnitfio delApeto^mSoritete nofire Regelt,mom prop io,Q tu terte (titnúe, ec dt plenimdsatpcteßetis, in mmißt denini Seine tot is nofire, e fxotttnis bona ff polefies prodiridiMftitur.Ekueumus,Freimut,Svllimemmat, elfte treeni­­m»stpreu (betemet ,trigimui, S*ile*euits,ff atemtstteu3orit*u (fifotefetepredtSis, deetrntf 3. kép I. Miksa német-római császár 1486-os oklevelének szövege Jean Scohier La généalogie et descente, de la trés-illustre maison de Croy című könyvéből. tatódik, aki Charles Philippe de Croy, Havré márkijának (1549-1613), a birodalom déli tartományainak katonai és politikai vezetése szempontjából fontos szereplőjének 1594-ben kiállított oklevelében vesz fel hasonló meg­erősítést. Végül Lipót császár Magyarország királyaként állít ki a magyar királyi ősöktől való leszármazásra utaló oklevelet Philippe de Croy-Roeulx (1614-1685) számára 1664-ben.3 13 További alaposabb kutatásokat igényel an­nak megállapítása, hogy vajon milyen háttere lehetett a Habsburgok részéről ezeknek az ismételt megerősítések­nek. Robert Born szerint semmibe nem került az említett Habsburg uralkodóknak visszamenőleges hatállyal újra és újra elismerni a számukra szolgálatuk és támogatásuk miatt nagyon értékes Croy-ok királyi származását, mivel szerinte a család tagjai biztosan nem formáltak igényt Szent István trónjára.14 Más típusú dokumentumokból azonban tudjuk, hogy a Croy családban már a 15. század első felében is vannak jelei a magyar történelem iránti érdeklődésnek. Charles de Croy nagyapja, Jean II de Croy (1380-1443), Chimay grófja, az aranygyapjas rend egyik első lovagja, Jó Fülöp burgundi herceg tanácsadója, emellett az irodalom és a művészet komoly pártolója volt. Az ő megrendelésére, neki ajánlva írta Jean Wacquelin, III. (Jó) Fülöp udvará­ban (1419—1467) működő író, fordító La Manekine című művét 1450 körül.15 (4. kép) Ez a mű Philipe de Rémi, sire de Beaumanoir La Manekine című verses regényének pikárd nyelvjárású francia prózai átdolgozása.16 Ismert, tény, hogy az eredeti szövegnek is van magyar vonatko­zása, mert egyes elemeket a szerző a Szent Erzsébet legendából vett át.17 Ezt az eredeti verses regényt Wacquelin át­dolgozásával összevetve tűnt fel Eckhardt Sándornak, hogy Rémi szövegének általánosabb magyar utalásaival szemben a pikárd „fordítás” gazdag történelmi részletekkel domborítja ki a magyar vonalat, még ha adatai nem is felelnek meg pontosan a magyar történelmi tényeknek. Sajnos Wacquelin átdolgozása egyetlen hiányos kéziratban maradt fenn a turini könyvtárban, amelynek éppen az eleje hiányzik a prológussal, ahol a szerző valószínűleg részletesebben leírta a megrendelő számára a magyar kapcsolat részleteit. Ennek ellenére a Croy család magyar leszármazási hagyományának ismerete tükrében meggyőző Eckhardt érvelése, miszerint a megrendelő hangsúlyozott kérése állhat az átdolgozásban a magyar toposz hangsúlyosabb szerepeltetése mögött.18 19 A 16-17. században már gazdagabb forrásanyag árulkodik arról, hogy a Croy család számára az Árpád-házi le­származás fontos volt, mivel ezt a motívumot a legkülönbözőbb műfajú forrásokban, köztük genealógiai munkákban, vallási traktátusokban és szépirodalmi alkotásokban is megtaláljuk. Charles III de Croy (1560-1662), Aarschot her­cegének ajánlja Tragicomedie De S. Estienne Premier Roy Chrestien De Hongrie című színművét az az ismeretlen, Mons városának jezsuita kollégiumából származó szerző, aki francia nyelvű darabjában Szent István magyar királyról és a kereszténység felvételéről írt (5. kép)}4 Croy herceget már a darab címében Szent István leszármazottjának nevezi és a címlapon szereplő dátumból sejthető, hogy a darab bemutatójának apropóját Croy herceg második házasságkötése jelentette, amire 1605. december 18-án került sor Leidenben. A leendő feleség Croy unokahúga, Dorothea van Croy 13 Born [1981]: 23. Francquen 1826: 25-26. 14 Born [1981]: 23. 15 „Prendez en gre ceste matere, teile que je l’ay sceau composer au commandement de mondit seigneur Jehan de Croy devant dit.” Eckhardt 1926: 24-30. 16 Az eredeti mű magyar fordítása nemrég jelent meg: Rémi 2013. 17 A témához általában Sargent Baur 1999. A magyar származás kapcsán: Sargent Baur 1999: 106-108. 18 Eckhardt 1926: 30. A témához lásd még Middelton 1999. 19 Tragicomedie 1605. 234

Next

/
Oldalképek
Tartalom