Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
IV. - Réthelyi Orsolya: Gertrúd királyné és Szent Erzsébet a Németalföldön. Az Árpád-ház a Croy család reprezentációjában
Réthelyi Orsolya: Gertrud királyné és Szent Erzsébet a Németalföldön - Az Árpád-ház a Cray család reprezentációjában 4. kép Miniatura az Chroniques de Hainat-bál (1447-1448). A képen a műfordítója, Jean Wauquelin müvét III. (Jó) Fülöp burgundi hercegnek (*1396/1419-1467) ajánlja. A kép szélén jobbra zöld ruhában áll Jean II de Cray. (KBR, Inv. Nr. I. 9242, föl. 2.) en Aarschot (1575-1662) volt.20 A színműnk sajnos nem ismerjük a teljes szövegkönyvét, a jezsuita iskoladrámában használatos nyomatott „program” formájában maradt fenn, a szereposztással és a jelenetről jelenetre ismertetett tartalmi összefoglalóval.21 A negyedik jelenet végén olvasható, hogy miután István legyőzte a pogány lázadókat és Asztrik érsek visszatért Rómából, ahonnan koronát és keresztet hozott magával a pápától, a kórus énekében jövendölt sikert és gazdagságot a Croy hercegi párnak házasságkötése alkalmából. Az ötödik jelenetben még hangsúlyosabban jelenik meg a Croy család, mert a jelenetet a szerző a következőképpen foglalta össze: „A jövő miatt aggódó István királynak álmában megjelenik az arkangyal, akire Magyarország bízva van, és annak gondját viseli, és megmutatja neki a Croy urak minden dicső tettét és erényét, röviden mindegyiket külön-külön magasztalva. О [István] felébredve áldja az isteni gondviselést, öröm tölti el és köszönetét mond Isten jóságáért”.22 A jezsuita darab egyértelműen visszhangozza a Miksa császár általi oklevélben megfogalmazott nézetet, miszerint a Croy család az Arpád-ház jogos örököse, a keresztény hit védelmezője és Szent István programjának továbbvivője. Hasonló gondolatot sugall Justus Lipsius (1547-1606), híres németalföldi humanista, jogfilozófus és filológus levele, amelyet Charles de Croynak írt közelgő esküvője alkalmából ezekkel a szavakkal: „Királyok és hercegek családfái egyesülnek ez által, és míg a magyar jogar mindkét oldalon csillog, ő [az ara] még a jeruzsálemi jogart is hozza magával és egyesíti az Önével.”23 Az esküvő létrejöttekor már több mint harminc éve dúlt a Németalföld északi és déli tartományait egymástól, vallási vonalak mentén elszakító Nyolcvanéves Háború. Érdekes hátteret ad az előbb leírtaknak, ha tudjuk, hogy a férj, Charles III de Croy Don Juan de Austria németalföldi helytartó szolgálatából Namur városának be-20 Dorothea annak a Charles Philippe de Croy, Havré márkijának volt a lánya, akinek magyar származását II. Rudolf császár megerősítette (Born [1981]: 23). Jövendőbelijének, Charles III de Croynak elsőfokú unokatestvére volt. 21 Lásd Staud 1984:1. 32-33. 22 Tragicomedie 1605: Acte cinqviesme, scene iiii. 23 Justus Lipsius levele Charles III de Croynak, Leuven, 1605. október 18. A szerző fordítása, az eredeti kiadva: Landtsheer-Sacré-Coppens 2006: 295-297. 235
