Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei A német udvaroncokkal szembeni ellenérzések Teljesen más indítékot láttatnak a merénylet hátterében az I. csoporthoz tartozó kútfők, amelyeknek közös ismérvük, hogy Gertrúd halálának okaként a magyaroknak a németekkel (vagy a német udvaroncokkal) szembeni ellenszenvét jelölik meg. Az események ezen magyarázata szinte a gyilkossággal egyidejűleg felbukkan a forrásanyagban, elsőként talán a Göttweigi Évkönyv anyagában.175 A kutatás is számol a németgyűlölettel mint a gyilkosság egyik lehetséges okával:176 ezzel kapcsolatban egyebek mellett Anonymusnak arra a híres megjegyzésére szokás hivatkozni, amely szerint „most [vagyis a Névtelen Jegyző idejében, a 13. század elején] is a rómaiak [a birodalmi németek] legelnek Magyarország javaiból.”177 Korai - tehát kimagasló forrásértékűnek tűnő - magyarázatról van szó, amellyel ráadásul egy hazai forrásunk tanúbizonysága is szépen egybecseng. Elgondolkodtató azonban, hogy II. András uralkodásának a merényletet megelőző nyolc esztendős időszakában okleveles anyagban nyoma sincsen annak, hogy a királyné környezetében a Magyar Királyságba érkezett németek az ilyenkor megszokottnál sokkal jelentősebb anyagi javakhoz vagy más előnyökhöz jutottak volna. Berthold kalocsai érseket persze bízvást nevezhetjük a korszak egyik legnagyobb politikai törtetőjének, hiszen magas egyházi hivatala mellett 1209-1212 között báni, 1212-1213 között pedig vajdai méltóságot viselt178 nővére támogatásának köszönhetően. Gertrúd másik fivére, az 1208-1211 között a magyar királyi udvarban tartózkodó179 Ekbert bambergi püspök pedig szepességi birtokot kapott II. András királytól 1208-ban vagy 1209-ben.180 Az ő példájuk azonban mégsem tekinthető tipikusnak a német udvaroncokkal kapcsolatban, hiszen mégis csak a királyné testvéreiről van szó. Amennyiben Gertrúd fivéreit kizárjuk vizsgálódásaink köréből, úgy nem nagyon tudjuk igazolni az újonnan érkezett német udvaroncok állítólagos térnyerését. Az országbárói posztokat rendre hazai előkelők töltötték be. Közöttük természetesen voltak német származásúak is, ám kizárólag olyan nemzetségek sarjai, melyek évtizedek (sőt évszázadok) óta a királyságban éltek:181 ha számolhatunk is a német udvaroncokkal szembeni indulatokkal, azok valószínűleg nem ezen előkelők ellen irányultak, hiszen az őseik már generációkkal korábban betagozódtak a magyar társadalomba. Ugyanakkor az okleveles anyag alapján azt sem lehet igazolni, hogy az 1205-1213 közötti királyi adományokból aránytalanul nagy mértékben részesedtek volna a Gertrúd környezetéhez tartozó német udvaroncok. Szentpétery Imre kritikai jegyzéke összesen 23 olyan királyi adománylevelet említ, amelyet ebben az időszakban nem egyházi intézmények vagy dalmáciai városok részére bocsátott ki II. András kancelláriája.182 A mondott oklevelek közül azonban csak kettőben találunk egyértelmű utalást arra, hogy az adomány kezdeményezője Gertrúd királyné vagy Berthold érsek volt, kedvezményezettje pedig német nevű személy. 1209-ben bizonyos Adolf prépost kapott birtokot a Szepességben a királyné és fivérei támogatásának köszönhetően (ráadásul éppen azokból a földekből, amelyeket a király korábban Ekbert bambergi püspöknek juttatott).1831211-ben pedig egy Lenguer nevezetű személy kapta meg Berthold kérésére Szántó faluban ötven háznép adóját, amelyet nehezék és szabaddénárok címén szedtek.184 Reprezentatív mintának persze aligha nevezhetjük a nyolc esztendőből ránk maradt összesen 23 adománylevelet, az viszont mégis csak meglepő, hogy ezek közül csupán kettő hozható összefüggésbe Gertrúd királyné környezetével. Ráadásul ezen két adomány közül az egyik minden valószínűség szerint a gyepűből kihasított irtásföldről, a másik pedig összesen ötven mansio adójáról szól - jelentős értékekről ugyan, de nem éppen dáriusi kincsekről. Magam tehát a korabeli oklevelek alapján nem látom megnyugtatóan igazolhatónak, hogy a merénylet előtti években a német udvaroncok valóban olyan komoly pozíciókra tettek volna szert a Magyar Királyságban, hogy az indokolttá (vagy legalább érthetővé) tette volna legfőbb pártfogójuk felkoncolását. 175 MGH SS IX. 602. 176 Székely-Bartha (szerk.) 1984:1/2.1285 (Kristó Gyula); Kristó 1990: 434-436. 177„[...] nam et modo Romani pascuntur de bonis Hungarie [...]/’ Anonymi Bele regis notarii Gesta Hungarorum (ed. Martyn Rady — László Veszprémy): CEMT: V. 26. 178 Zsoldos 2011b: 290. 179 Schütz 1993: 78,82. 180 RA 243. sz. 181 Például Ják nb. Csépán bán (1206-1207), Győr nb. Pat nádor (1209-1212) vagy Hontpázmány nb. Márton bán (1212-1213). Zsoldos 2011b: 17,43. 182 RA 222. sz.,223. sz.,225. sz., 227. sz.,234. sz., 235. sz., 237. sz.,240. sz., 242. sz., 243. sz.,245. sz., 262. sz .,255. sz., 256. sz., 260. sz., 263. sz.,270. sz., 278. sz., 279. sz., 280a. sz., 280b. sz. 183 RA 243. sz. 184 RA 260. sz. 118
