Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
I. csoport: azon kútfők köre, amelyek szerint a magyarok a németekkel szembeni gyűlöletük miatt ölték meg a királynét. Ez a tradíció szinte egykorúnak tűnik magával az eseménnyel, legkorábbi változatát a Göttweigi Évkönyv őrizte meg számunkra.15 A későbbi szövegek közül a Marbachi Évkönyved, az Admonti Évkönyvet, a Kölni Királykrónika folytatását és Liege-i Rainer évkönyvét sorolhatjuk ide16 - sőt korábbi álláspontomat17 részben pontosítva ma már úgy látom, hogy talán a Halics-Volhíniai Évkönyv témánkba vágó adata is távoli kapcsolatba hozható a Kölni Királykrónika folytatásának megfelelő részletével.18 II. csoport: azok az elbeszélő források, amelyek Péter ispánt nevezik meg gyilkosként, és többnyire beszámolnak arról is, hogy a merénylet idején II. András király nem volt hitvese környezetében. Az előbbi adatot okleveles forrás igazolja kétséget kizáró bizonyossággal,19 az utóbbi pedig tökéletesen hihetőnek tűnik a korszak magyar külpolitikai törekvéseinek ismeretében,20 így ez a tradíció kiemelkedő jelentőségű a merénylet körülményeinek pontos rekonstrukciója szempontjából. Legkorábbi formájában a Salzburgi Főszékeskáptalani Évkönyv úgynevezett „B” kézirati családjában maradt ránk:21 ennek archetípusa valószínűleg 1216-ban (vagy csak kevéssel később) készült,22 tehát ismét csak az eseményekkel csaknem egykorú beszámolóval van dolgunk. Reichersbergi Magnus krónikájának folytatása, Altaich Hermann évkönyve, az Osterhofeni Krónika, az Augsburgi Bencés Évkönyv, a Bajorországi monostoralapítások című kompilátum és a Leobeni Névtelen krónikája tartoznak még ehhez a tradícióhoz.23 Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei 15 Annales Gottwicenses (ed. Wilhelm Wattenbach): MGH SS IX. 602. 16 Annales Marbacenses (ed. Hermann Bloch): MGH SS rer. Germ. IX. 85; Continuatio Admuntensis (ed. Wilhelm Wattenbach): MGH SS IX. 592; Chronica regia Coloniensis (ed. Georg Waitz): MGH SS rer. Germ. XVIII. 186-187; Annales Reineri Leodiensis (ed. Wilhelm Wattenbach): MGH SS XVI. 667. 17 Körmendi 2009a: 164 (24. jegyzet). 18 Ипатьевская летопись (ed. Борис M. Клосс): ПСРЛII. 729. A Halics- Volhíniai Évkönyv 1264 előtti (halicsi) szakaszának két feljegyzéséről lehet kimutatni, hogy utólagos betoldás eredményeképpen kerülhettek a szövegbe (Font 2005: 66). Először is arról a hibásan az 1207-i események közé illesztett részletről, amely szerint Fülöp német királyt a magyar királyné meg nem nevezett fivérének a tudtával gyilkolták meg, és amely ezen felül tévesen azzal magyarázza Erzsébet királyleány thüringiai házasságát, hogy Gertrúd ekképp próbálta volna az ottani tartománygróf támogatását megszerezni bajba kerül testvére számára (ПСРЛ II. 723; Hodinka 1916: 315). Másodszor pedig a magyar királyné meggyilkolásának szintén hibás, 1210-i évszámmal szereplő híréről. Ezen két feljegyzés közös jellemzője, hogy nem egyszerűen magyarországi híreket tartalmaznak, hanem mindkét esetben Gertrúddal is szoros összefüggésbe hozható, német vonatkozású részleteket. Magam tehát elvileg lehetségesnek gondolom, hogy a Halics-Volhíniai Évkönyv ezen feljegyzései valójában egy német forrás kivonatolásával és kibővítésével jöttek létre. A merényiétől magáról egyébként a következőket olvashatjuk a szláv nyelvű kútfőben: „[...] a király [...] nagy sereget gyűjtve megindul Halics felé. Lelesz monostorban megállapodva hűtlen nagyjai meg akarták ölni. Nejét meg is ölték, sógora pedig, az avliai(!) pátriárka alig tudott megmenekülni. Sok németet is megöltek. A király erre visszatért, és sokakat megöletett közülük, a többiek szétszaladtak.” (Hodinka 1916: 327; ПСРЛ II. 729). Ebből a híradásból a következő tartalmi elemeket emelhetjük ki: 1.) a merényletre 1210-ben került sor; 2.) a király halicsi éppen hadjáratra készült ekkoriban; 3.) a merénylet valódi célja a király meggyilkolása lett volna; 4.) a merényletet a leleszi monostorban követték el; 5.) a király maga is jelen volt a merénylet helyszínén; 6.) a gyilkosok az „avliai pátriárkát” (vagyis az ekkoriban ténylegesen még a kalocsai érseki címet viselő Bertholdot) is megtámadták; 7.) a merénylők sok németet is megöltek. Ha mármost összevetjük mindezt a Kölni Királykrónika folytatásában olvasható részlettel, megdöbbentő eredményre jutunk. Abban ugyanis a következő konkrétumok szerepelnek: 1.) a merényletre 1210-ben került sor; 2.) a király kevéssel korábban háborúban járt; 3.) a merénylet valódi célja a király meggyilkolása lett volna; 4.) a merényletet egy táborban (in castris) követték el; 5.) a király elmenekült a merénylet helyszínéről; 6.) a merénylet indítéka az volt, hogy a magyarok irigykedtek az uralkodó által nagy becsben tartott németekre (MGH SS rer. Germ. XVIII. 186-187). Amennyiben összevetjük a két forrás adatait, tagadhatatlan a tartalmi párhuzam, különösen az 1., a 3. és az 5. pont esetében. Nem lehetetlen, hogy a merénylet helyszínére vonatkozó adatokat is kapcsolatba hozhatjuk egymással, hiszen a Halics-Volhíniai Évkönyv szerint a gyilkosságra akkor került sor, amikor a hadra kelt sereg (nyilván az Orosz-kapu felé vezető hadiúton haladva) megállt Leleszen - a Kölni Királykrónika folytatása pedig tudni véli, hogy Gertrúd egy táborban halt meg. Mindez filológiai alapon elvileg egyértelműen igazolná a két kútfő rokonságát, csakhogy történeti szempontból igen nehéz volna a Rajna-vidéki és a halicsi forrás közötti közvetítő kapcsot (vagy kapcsokat) rekonstruálnunk. Mindezek figyelembevételével magam is csupán lehetségesnek (de korántsem biztosnak) gondolom, hogy a Kölni Királykrónika 1220 után keletkezett (Groten 1997: 68-70) első folytatása és a Halics-Volhíniai Évkönyv halicsi anyagába illesztett utólagos betoldás közös forrás alapján (vagy esetleg egymás anyagát hasznosítva) beszéli el a Gertrúd elleni merényletet. A szláv kútfő Leleszre és Bertholdra vonatkozó adatai (amelyek a német forrásban nem szerepelnek) talán helyi értesülésekre vezethetők vissza: az előbbi akár abból a helytálló ismeretből is kialakulhatott némi történetírói tudálékoskodás révén, amely szerint a királyné holttestének egyes darabjait a bodrogközi monostorban temették el (Érszegi 2003: 24). 19 1237: ÁUO VII. 28. 20 Font 2005: 200-205. 21 Annales Sancti Rudperti Salisburgenses (ed. Wilhelm Wattenbach): MGH SS IX. 780. 22 Körmendi 2009a: 166-167,172. 23 Continuatio chronicae Magni Reicherspergensis (ed. Wilhelm Wattenbach): MGH SS XVII. 526; Annales Hermanni Altahensis (ed. Philipp Jaffé): MGH SS XVII. 386\ Annales Osterhovienses (ed. Wilhelm Wattenbach): MGH SS XVII. 543; Annales Sanctorum Udalrici et Afrae Augustenses (ed. Philipp Jaffé): MGH SS XVII. 431; Fundationes monasteriorum Bavariae (ed. Andreas Felix Oefele): SRB II. 333; Anonymi Leobiensis chronicon (ed. Hieronym Pez): SRA: I. 803. 97
