Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei

Körmendi Tamás: A Gertrud királyné elleni merénylet körülményei

III. csoport: azon tradíció képviselői, amely szerint az esztergomi érsek kétértelmű levelet küldött volna a királyné meggyilkolására szövetkezett előkelőknek. A közismert üzenet a mondaton belüli hangsúlyok és szünetek módosításával egyaránt jelenthetett volna a merényletre való buzdítást vagy a bűntől való intést: „A királynét megölni nem kell félnetek helyes, ha mindenki beleegyezne én nem ellenzem.”24 Ennek a történetnek a hitelessége legalábbis kérdéses (jelen tanulmányomban részletesebben is vizsgálni fogom a szöveg forrásértékét). Elsőként mindenesetre Signai Boncompagno szónoklattani traktátusa, az 1235-ben közzétett Rhetorica novissima tartalmaz hasonló tudósítást,25 a későbbi kútfők közül pedig Troisfontaines-i Alberik krónikáját, valamint Matthew of Paris Nagyobb krónikánál és Az angolok története című munkáját kapcsolom ehhez a hagyományhoz.26 Megjegyzendő, hogy a II. csoportba tartozó Salzburgi Főszékeskáptalani Évkönyvnek is akadnak olyan kéziratai, amelyek hozzák a kétértelmű levél történetét.27

IV/A. csoport: azok a szövegek, amelyek szerint Gertrúd közreműködött volna egy magyar előkelő - jelesül az ekkoriban nádori méltóságot viselő Bánk - hitvesének megszeplősítésében, meggyilkolása tehát a férj bosszújával lenne magyarázható. A történet ezen változata nézetem szerint nem érdemel hitelt: alább okleveles adatok alapján igyekszem majd bizonyítani, hogy Bánkra a merényletet közvetlenül követő időkben semmiképp sem vetülhetett a gyanú árnyéka. A história archetípusa is bizonyosan legalább egy szűk évtizeddel az események után keletkezett. Maga Bánk ugyanis 1222-ben még II. András kormányzatának a tagja volt,28 vagyis minden jel szerint élvezte az uralkodó bizalmát: ekkoriban tehát aligha kaphatott volna lábra olyan vélekedés, amely őt tekintette a királyné gyilkosának. Legkorábban az 1270 körül összeállított Osztrák Ritmusos Krónika képviseli ezt a tradíciót,29 egyes elemei azonban később utat találtak a Bécsi Domonkos Évkönyv és a 14. századi Magyar Krónikakompozíció (és az ezt felhasználó számos más forrás) anyagába, valamint Jans Enikel Világkrónikájába és Thomas Ebendorfer Ausztriai krónikájába is.30

IV/B. csoport: azok a kútfők, amelyek szerint a királyné környezetében tényleg erőszakot tettek egy magyar nemesúr feleségén, ám mindez Gertrúd tudtán kívül történt, így a bosszú is ártatlanul érte őt. Ez a tradíció nyilvánvalóan a IV/A. csoporthoz sorolt kútfők szüzséjére reagál, célja pedig a királyné emlékének megtisztítása a kínos vádtól. Az ide tartozó források ráadásul merőben alaptalanul a szentség hírébe öltöztetik Gertrúdot.31 A történet ezen változata csakis a IV/A. tradíció megjelenése után alakulhatott ki. Legkorábbi fennmaradt változatait 15. századi kéziratok őrizték meg: a Rövid Diesseni Krónika és Regensburgi András Krónikaja.32 33

V csoport: valamennyi olyan középkori elbeszélő forrás, amelyeket nem lehet a fentebb ismertetett tradíciókhoz kötni, így Scheyerni Konrád évkönyve, a Rövid Bajor-Osztrák Évkönyv, az Apoldai Dietrich tollából kelt Szent Erzsébet-életrajz, a Reinhardsbrunni Krónika, valamint Johannes Rothe német nyelvű Thüringiai krónikába?7.

24 Alberici Trium Fontium chronicon (ed. Paul Scheffer-Boichorst): MGH SS XXIII. 886.

25 Szovák 2004: 505 (Steven M. Wight nyomán).

26 MGH SS XXIII. 886; Ex Matthei Parisiemis operibus: Ex Chronicis maioribus (ed. Felix Liebermann): MGH SS XXVIII. 119; Ex Historia Anglorum (ed. Felix Liebermann): MGH SS XXVIII. 400.

27 MGH SS IX. 780.

28 Zsoldos 2011b: 286.

29 Chronicon Rhythmicum Austriacum (ed. Wilhelm Wattenbach): MGH SS XXV. 355.

30 Continuatio Praedicatorum Vindobonensium (ed. Wilhelm Wattenbach): MGH SS IX. 726; SRH I. 464-465; /дш Enikels Weltchronik (ed. Philipp Strauch): MGH Dt. Chron. III. 691-593; Thomas Ebendorfer: Chronica Austriae (ed. Alphons Lhotsky): MGH SS rer. Germ. N. S. XIII. 109.

31 Forrásaink ezen a ponton talán Gertrúd húga, a valóban szentté avatott, ám nővérével ellentétben természetes halált halt Sziléziai Szent Hedvig karakterének egyes elemeit vetítik rá a szerencsédenül járt magyar királyné alakjára.

32 Notae Diessenses (ed. Philipp JafFé): MGH SS XVII. 331; Andreae Ratisbonensis Chronicon universale (ed. Georg Leidinger): QuEBDG 1.103.

33 Annales Chuonradi Schiriensis (ed. Philipp JafFé): MGH SS XVII. 632; Annales Bavaricie etAustriaci breves (ed. Oskar Holder-Egger): MGH SS XXX/1. 4; Theodericus de Apolda: Vita Sanctae Elisabethae: Rener (Hrsg.) 1993: 28; Chronica Reinhardsbrunnensis (ed. Oskar Holder-Egger): MGH SS XXX/1.582; Düringische Chronik des Johannes Rothe: Liliencron (Hrsg.) 1859: 27.

98