Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
I. - Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabali Európában
Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabeli Európában Az eljegyzés minden fél számára előnyökkel járt együtt. Thüringia a Német-római Birodalom egyik jelentős tartománya volt, bár Hermann nem mindig döntött megfontoltan a századforduló hatalmi viszályaiban.64 Egyes vélekedések szerint a leánykérésben I. (Premysl) Ottokár cseh király (1198-1230) is szerepet játszott, aki részben thüringiai származása - édesanyja II. Lajos herceg nővére volt -, részben második felesége, Konstancia, Imre és András királyok testvére miatt is szívesen látta volna a két uralkodó közeledését. Ezekkel is magyarázható, hogy II. András már 1213- ban sereget küldött a cseh király segítségére, aki II. Frigyes német-római császár oldalán viselt hadat ellenfele, a szintén császári címet viselő IV. Ottó császár (1209-1215) ellen.65 Az előbb idézett forrás főként Gertrúd szerepét emelte ki a királyi család reprezentációjában, ami az érzelmi kapocs mellett azzal is magyarázható, hogy az Andechs-Merániai família számára sem lehetett közömbös a dinasztikus összeköttetés.66 Thüringiát elhagyva érdemes még egy pillantást vetnünk a közvetlen nyugati határszélre, ahol egészen Babenberg VI. Lipót osztrák herceg 1230. július 28-án bekövetkezett haláláig viszonylagos nyugalom honolt.67 Utóda, II. (Harcias) Frigyes lett, aki valóban sokat tett azért, hogy kiérdemelje a melléknevét: az uralma alatt kiújultak a korábbi határvillongások és állandósultak az összecsapások. Nem sokkal a herceg trónra lépése után az osztrákok betörtek Magyarországra és elfoglalták a Vas megyei Borostyánt, de a magyarok kiűzték őket.68 1233-ban már két alkalommal került sor katonai konfliktusra. A magyarok előbb a stájer területekre támadtak, ahol jelentős pusztításokat vittek véghez, majd a Magyar Királyságba csalogatott osztrák seregeket csapdába csalták, és nagy részüket megsemmisítették. Valószínű, hogy ezeket a határvédelmi akciókat a királytól függetlenül hajtották végre.69 Az 1233. november 1-je körül indított hadjáratot azonban már II. András vezette. A magyarok az alsó-ausztriai Höfleinig70 törtek előre, míg az osztrákok Dévényt dúlták fel; a kölcsönös pusztítások után a szemben álló felek végül Bécsújhelynél békét kötöttek egymással.71 A megegyezés azonban ideiglenesnek bizonyult, mert már a következő évből is van adatunk II. András király és Béla herceg offenzívájáról, majd 1235-ben a magyar uralkodó fiaival, Bélával és Kálmánnal együtt indított újabb támadást. Kétség kívül nagyobb haderőkkel számolhatunk, bár az osztrák kútfő 200 ezer magyar és 30 ezer osztrák fős seregét erős fenntartással kell kezelnünk.72 A Bécsig nyomuló magyarokat az osztrák herceg csak komoly hadisarc kifizetésével tudta jobb belátásra bírni,73 - igaz ezt az összeget évekkel később a tatárok elől menekülő IV. Bélától többszörösen visszaszerezte.74 Szintén atyai örökség a távoli Ibériai-félszigettel való kapcsolat, amelyet II. András leánya, a második feleségétől származó Jolánta révén erősített meg.751. (Hódító) Jakab (1213-1276), aki Imre király feleségének, Konstanciának volt az unokaöccse, házasságáról és lakodalmáról a Tények könyve (Libre dels Feyts) őrzött meg fontos információkat. „Nincs feleségünk. Felajánlották nekünk a magyar király és az osztrák herceg leányának a kezét. A pápával is tárgyaltunk erről. Mi, aki már a világ legnemesebb királyának leányát bírtuk, még ha nekünk is akarják adni az osztrák herceg leányát, nem fogadjuk el akkor sem, ha több birtoka van, inkább választjuk a magyar királyét; hiszen ha akkor, amikor még nem voltunk ilyen hatalmasak, nekünk adták Alfonz király leányát,76 jó okunk van arra, hogy most is királylányt vegyünk feleségül.”77 Az előző feleség, Eleonóra (J1244) Kasztíliai VIII. Alfonz leánya volt, tehát a magyar uralkodó leánya a királyi ház presztízsét nyújtotta Jakab számára, míg az osztrák hercegkisasszony nem.78 A templomosok által nevelt király úgy vélte, hogy olyan feleséget, olyan apóst és anyóst keres magának, akiken keresztül elérheti a célkitűzéseit.79 II. András a házasság diplomáciai lebonyolítását a hely- és nyelvismerettel rendelkező, francia származású Bertalan pécsi püspökre 64 Schwindt 1981: 32-33. 65 Kristó 1986:103. 66 Sz.Jónás 2007:16-22. 67 Dopsch 1999:187. 68 Kristó 1986:108. NoKristó 1986:172. 70 Höflein am Dunau, ma Klosterneuburg része. HHSO 1.357. 71 Continunatio Sancrucensis Gombos I. 776 (1781. sz.); Kristó 1986: 172. 72 Continunatio Sancrucensis I.: Gombos I. 776 (1782. sz.); Kristó 1986: 109. 73 Senga 1988: 50. 74 „Mert Ausztria hercege, amikor kedve szerint hatalmába kerítette a királyt kitervelt ravaszságával, visszakövetelt tőle egy bizonyos mennyiségű pénzt, amelyet a király tőle állítólag egykor kicsikart.” Rogerius 2001: 425; Rogerii Carmen miserabile, SRH II. 575. 75 Brachfeld 2001: 22. 76 I. Jakab 1229-ben vált el Kasztíliai Eleonórától. A házasságot a vérrokonság miatt - mindkettejük dédapja VII. Alfonz kasztíliai király volt - érvénytelenítették. Ruiz-Domenec 2009: 209. 77 Ruiz-Domenec 2009: 200. 78 Ruiz-Doménec 2009: 200. 79 Ruiz-Domenec 2009: 209. 36
