Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabali Európában

Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabeli Európában

bízta, ám döntésében minden bizonnyal szerepet játszhatott a királyné, Courtenay Jolánta is.80 Ha elfogadjuk a pécsi püspökség 1235-re datált adománylevelének az információit, akkor a házasságot többszöri követjárás előzte meg.81 Az ideiglenes házassági szerződést 1233. február 20-án foglalták írásba.82 A hozományról rendelkező végleges oklevelet 1235-ben adta ki a magyar uralkodó I. Jakab király két követe előtt. Hozományként 12 ezer márka szerepel, az összeg kifizetésére lekötötték a harmincadvámot, amelyből 1500 márkánként kellett törleszteni az összeget. A szerződés után a leányt Bertalan kísérte Aragóniába, a határon, Perpignan-ban a király nagybátyja fogadta ünnepélyesen a követséget, majd Barcelonában a Szent Eulália-székesegyházban Berengár érsek jelenlétében a pécsi püspök szeptember 8-án összeeskette I. Jakab aragón királyt és magyarországi Jolántát.83

II. András második hitvese 1233-ban távozott az élők sorából. A király ismét feleség után nézett, bár a 14. századi krónikakompozíció információi egyáltalán nem tekinthetők mérvadónak, mert a leánykérést összekapcsolja a szentföldi hadjárattal.

„Amikor második András király, [...] első feleségének a halála vagy inkább meggyilkolása után [...] az egyház megbízásából átkelt a tengeren a Szentföldre, hogy az Ur sírjáért hadakozzék, s ott győzött, majd szerencsésen, tisztelettől övezve hazafelé tartott, végül Itáliában kötött ki, és bizonyos viszonzás okából Estei őrgrófnál nagyszerű vendéglátásban részesült. Ez az őrgróf pedig, miután megtudta, hogy a király özvegy, kiváló szépségű és ragyogó ékességű leányát a király színe elé vezettette. A király pedig látva, hogy a lány szép és bájos tekintetű - mivel különben is meg akart nősülni - még ugyanazon a napon megkötötte a frigyet és magával hozta Magyarországra.”84

A krónikás ismeretei azért is pontatlanok, mert a tévesen második hitvesként említett fiatal Beatrix, VII. Azzo őrgrófnak (1205-1264), akihez a magyar királyt unokatestvéri kapcsolat fűzte, nem a leánya, hanem az unokahúga volt.85 Az őrgrófnak kapóra jött az idős uralkodó váratlan érzelmi fellángolása, ezért némi hezitálás után beleegyezett a frigybe.86 Az esküvőt 1234. május 14-én tartották Székesfehérvárott, a király pedig bőkezűen gondoskodott a feleségéről.87 II. András azonban már nem érte meg az ebből a házasságból származó gyermeke születését, mert 1235. szeptember 21- én meghalt. Az egresi ciszterci monostorban temették el, a második felesége mellé.88

II. András külpolitikája és családi összeköttetései nem választhatók el egymástól. A szerteágazó és intenzív dinasztikus kapcsolatoknak kedvezett, hogy házasságaiból számos gyermek született, és az európai uralkodók megtiszteltetésnek vették, ha leányaik vagy fiaik a szent királyok nemzetségének egyik sarjával léptek házasságra. A külpolitikai akciókban a magyar király számíthatott fiaira: egyrészt megtaláljuk őket a különböző hadjáratok részvevői között, másrészt talán önálló lépéseket is tehettek, gondoljunk csak Béla ifjabb király keleti politikájára. (Ezzel kapcsolatban fontos lenne annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy kik vehettek még részt a döntések meghozatalában és végrehajtásában.) Az újabb kutatások fényében árnyalhatjuk azt a korábbi megállapítást, mely szerint II. András semmiféle, vagy - finomabban fogalmazva - kiforratlan külpolitikai koncepcióval rendelkezett volna. Természetesen számolhatunk külső nyomásra végrehajtott vállalkozásokkal is, elég, ha felidézzük a balsikerű szentföldi keresztes hadjáratot. Továbbá nem hagyhatjuk figyelmen kívül az európai események meghatározó szerepét sem, mint például a Bizánci Birodalom kiesése következtében kialakuló hatalmi vákuumot, a Német-római Birodalom helyzetét vagy a keleti sztyeppék alapvető változásait, ezeket csak érintőlegesen említhettem a tanulmányomban. így utólag valóban úgy tűnik, hogy II. András hadjáratai közül több valóban véget nem érő volt, gondoljunk csak a halicsi vagy a balkáni frontra, de király legyen a talpán, aki át tudta látni a szinte naponta változó koalíciókat. Nem állíthatjuk azt, hogy II. András erre mindig képes volt, de legalább eredményesen meg tudta őrizni a Magyar Királyság területi épségét.

80 Brachfeld 2001: 31; Koszta 1994: 72.

81 RA 171 (544. sz.). Bertalan utazásainak időpontjai: 1229-1230,1233,1234-1235,1235. Koszta 1994: 72, 84 (72. jegyzet).

82 Az oklevél alapján Jolánta hozománya a következőkből állt: 10 ezer márka ezüst; 200 márka arany behajtásának az átengedése, az összeggel az osztrák herceg tartozott II. Andrásnak; a namuri birtokrész Flandriában; Jolánta anyjának francia, burgundiai és magyar királyságbeli birtokai; édesanyjától rámaradt ingóságok. RA 171.

83 Koszta 1994: 73.

84 SRH I. 475; Képes Krónika 2004: 118.

85 Chátillon Alice (Alix), VII. Azzo édesanyja és Ágnes (Anna), III. Béla első felesége testvérek voltak. Wertner 1892: 425 (3. jegyzet); Képes Krónika 225 (802. jegyzet).

86 Wertner 1892: 428-429.

87 A Beatrix-ra vonatkozó házassági szerződés a maga nemében páratlan forrás, mivel egyetlen más Árpád-kori királyné esetében sem maradt az utókorra hasonló dokumentum. A király ígéretet tett ötezer ezüstmárka kifizetésére, ezen felül Beatrix megkapta a mindenkori magyar királynét megillető jogokat és jövedelmeket, ezeken felül pedig a évi ezer márkát. Zsoldos 2005: 77-78.

88 Albericus monachus Trium Fontium: Gombos I. 32 (103.); SRH I. 466; Képes Krónika 113; Zsoldos 2005: 190.

37