Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrúd a német nyelvű krónikákban (összeállította: Radek Tünde) Der selb Andreas hett ein weib, die hiesz Gerdrud und waz von deuschen landen; pey der selben het er Belan und Coloman und Andreám und die heiligen sant Elszpeten. Die selb kungin Gerdraut gab eins grossen fürsten weib, der hiesz Bankan, iren/yrem prüder, den/dem pischoff von Bobenberg, das er sie beslieff mit gewalt. Do der furst das erfur, do slug er die kungin czu tode. Und nam ir Belan und Coloman von den arm und sprach: „Meinen erbherren tün ich nicht”. Der selb Bankan was ausz dem gesiecht Boor. Darnach wart getötet das gancz gesiecht Bankan. Ugyanennek az Andrásnak volt egy felesége, akit Gertrúdnak hívtak és a németek földjéről származott; ettől a feleségétől származott Béla és Kálmán és András és szentséges Szent Erzsébet. Ugyanez a Gertrúd királyné egy Bánk bán nevezetű magas rangú úr hitvesét odaadta saját fivérének, a bambergi püspöknek, aki az asszonyt erőszakkal megbecstelenítette. Amikor erről a magas rangú úr tudomást szerzett, akkor a királynét agyonütötte. És Bélát és Kálmánt kivette a királyné karjaiból és azt mondta: „Örökös uraimmal [hűbéruraimmal] ezt nem teszem”. Ugyanez a Bánk bán a Bor nemzetségből származott. Ezt követően Bánk bán egész nemzetségét megölték. 35. Osztrák krónika a 95 uralkodóról (Österreichische Chronik von den 95 Herrschaften / Chronik des Landes Österreich) A 15. századi kéziratokban ugyanez a mű a Cronicapatrie (A Haza krónikája) címet viseli. A krónika tulajdonképpen névtelenül maradt fenn, valószínűleg 1349—1394 között keletkezett. Szerzőként felmerült Matthäus Hagen, Gregor Hagen, Leopold von Stainreuter, Johannes Seifner és Leopold von Wien (1340 k.—1400 k.) neve is. Általában ez utóbbinak tulajdonítják. A legújabb kutatások szerint azonban szerencsésebb továbbra is ismeretlen szerzőről (Österreichischer Prosachronist) beszélni. A krónika gyakorlatilag Noé korába vezeti vissza az első 81 (fiktív) osztrák uralkodó történetét, és éppen ebben áll a jelentősége, hisz ezzel hangsúlyozza az osztrák hercegség és uralkodóinak legitimitását. Erős kritikát fogalmazott meg a krónikával kapcsolatban Enea Silvio Piccolomini (1405-1464) a Historia Austrialis című művében. Kiadása: MGH Dt. Chron. VI. 1-223, a vonatkozó 3. könyv: 105 (10. sor). [...] Zu der zeit was sand Elspeten muter ze Ungern chünigin. Die tötet graf Peter. [...] Ebben az időben Szent Erzsébet anyja a magyarok királynője volt. Öt Péter gróf ölte meg. 36. Johannes Rothe: Eisenachi krónika (Eisenacher Chronik) Johannes Rothe (1360 k.-1434), „a thüringiai történetírás atyja” klérikus és egyben városi jegyző volt. Sokoldalú életművét jogi gyűjtemények, a városi tanáccsal kapcsolatos költemények (Ratsgedichte), lovagi tükör, egyházi allegorikus művek, legendák ékesítik, melyeken kívül három krónikát írt Eisenachban. Az első, az úgynevezett Eisenachi krónika a város történetét foglalja magában a kezdetektől a krónikaíró koráig. 1414 és 1434 között íródott. A merényletet 1216-ra keltezi. Kiadása: Weigelt 2007: 99-135, vonatkozó 109 (25-28. sor). Und uff dy selbin zcijd starb ouch sente Elsebethen muter yn Ungern umme eczlich Ungern boße schentlich getichte, das suc ertrachtin uff sue und sprochin, su hette ore ее gebrochin, uff das wan su gestorbe, das eynes Ungirn tochter an ore stad konigynne worde, und also wart su' da heymelichin enthou'bit. És ugyanekkor halt meg Szent Erzsébet anyja Magyarországon. Nem sokkal előtte néhány magyar gyalázatos módon megrágalmazta, úgy hogy azt eszelték ki vele kapcsolatban és azt terjesztették, hogy házasságtörést követett el, mindezt azért, hogy ha elhalálozna, akkor egy magyar lánya lenne helyette a királyné, minek utána aztán titokban lefejezték. 295
