Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrúd a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás) et Bartholomei dexteram, partem virgae Aaronis, aeque unam ex hydriis, in quibus aquam in vinum Salvatorem nostrum mutasse ferunt, atque multas denique reliquias, ingenti veneratione dignissimas in patriam retulit. Invenit regnum praeter opinionem pacatissimum, quod divorum potius numinibus, quorum reliquias attilerat, quam regni praefectis adscribere videbatur. Reliquias hi potissimum antistites a rege accepere, qui Benedicti Ergae filii monitu, qui reginae olim ab epistolis serviebat, reduci obviam regi officii gratia prodiere. Sed Andreám reginae mortis recordatio vix regiam ingressum continuo subiit. Initae tandem constantiae tenorem servans, ut plerique dicunt, postero die Bancbano in iudicium vocato ius dixit. Intellecta uxoris culpa in exemplum servandae pudicitiae eam iure caesam iudicavit. Reus laesae maiestatis regiae ac parricida supremi sententia iudicis absolvitur. Sed deinde in universam Bancbani domum miserabiliter saevitum, quando reginae liberi inultam suae parentis mortem aequo animo pati nequivere. Gertrudis corpus in Pelino coenobio reconditum fuisse aiunt. Nec desunt plerique, qui post reginae interitum gravissimas ab interfectore liberisque poenas exactas illico, prodiderunt. 2.7. A nemes német nemzetségből született Gertrúdot vette feleségül, akitől sok gyermeket kapott, elsősorban Bélát és Kálmánt, aztán Andrást és az életszentségéért az utókor szemében mindörökké tisztelendő Erzsébetet. Gertrúd azonban egy bűnnel tönkretette a maga és a férje boldogságát, örök és feledhetetlen gyalázatot hozott magára és a családjára [...] Mondják ugyanis, hogy mielőtt András külföldre indult volna, hogy az országról megfelelően gondoskodjék, egész Magyarország élére állította a nemes Bor nemzetségből született, próbált hűségű és bölcsességű férfiút, Bánk bánt, rá ruházta a királyi palota igazgatását, becsületére bízta a királynét, gyermekeit és vagyonát, mindenekelőtt arra intette, hogy törvényesen kormányozza az országot, senkivel szemben se tűrje el a jogtalankodást, minden szomszéddal egyformán tartsa a békét; továbbá figyelmébe ajánlotta a nyugalmat és a tisztességet. Bánk bán erős lélekkel vette át az ország reá bízott főségét, arra gondolt, hogy remek alkalma nyílik erényeinek és hűségének bizonyítására. A szerencse féltékeny lett rá, és igyekezetének kedvező kimenetelét meghiúsította. Egyszer odaérkezett Alemanniából Gertrúd királyné fivére, hogy a férje távollétén szomorkodó nénjét vigasztalja; néhány napig ott tanyázott nála, és az asszonyt mindenféle pajzánsággal szórakoztatta; nem ártatlanul cselekedett így, hanem mert tudta, hogy az mindig nagyon elnéző iránta. A királyné körül éjjel-nappal ott forgolódott Bánk bán felesége, egy feltűnően szép, rendkívül bájos és hihetetlenül szemérmes asszony; Gertrúd nagyon kedvelte a társaságát. Öccsét azonnal elfogta az asszony iránti szerelem, tisztessége még külsejénél is jobban izgatta, és rövidesen úgy nekitüzesedett, hogy majd belepusztult. A királyné észrevette öccse lángolását, és valami meggondolatlan együttérzésből, mely többnyire az asszonyi lélek sajátja, túlságos engedékenységet mutatott. Nemcsak beszélgetésre hívta magához kettejüket, hanem sokszor lakomára is, a csevegőket magukra hagyta, és amennyire az illem látszata alatt lehetett, alkalmat teremtett a szerelmeskedésre. Végül, amikor látta, hogy az asszony hajthatatlan tisztessége semmiképpen sem inog meg, egy félreeső szobában otthagyta őt az öccsével együtt, ahol az szemérmén erőszakot vett. Szegényke hallgatott a gaztettről, hazament a férjéhez, de amikor az magához ölelte, hogy utódról gondoskodjon, így szólt: „Milyen asszonyt szeretnél ölelgetni, te boldogtalan, vajon a feleségedet, vagy egy büdös kis kurvát? Bizony, ha a feleségedet, akkor csalatkozol, ha pedig egy becstelen szajhát, akkor jól vigyázz, hogy meg ne fertőztesd magad egy bemocskolt ringyóval. Meggyalázták a te nyoszolyádat, Bánk bán, mert hitvesedet a királynéra bíztad, ő meg elvetemült kerítőnőként odavetett az öccsének, hogy megerőszakoljon. Nosza, szabadítsd meg ártatlan lelkemet ettől a testtől, amelyet nem az én vétkem, hanem a másé fertőztetett meg. Kérlek tehát, Bánk bán, itt helyben ölj meg, hogy az ártadanság szellemének megsértéséért bosszút állj, ne kelljen lelkem és testem engesztelheteden gyilkosává válnom, és becsületedet ne szennyezze ez az aljasság.” A felháborodott férj haragját leplezve vigasztalja asszonyát, ölelgeti, csókolgatja a zokogót, kérleli hitvesi szerelmükre, melyet nem az ő hibája, hanem más kéjvágya sértett meg, hogy titkolja el közös gyalázatukat, és megígéri, hogy ha itt lesz az ideje, mindkettőn a legsúlyosabb példaadással fog bosszút venni. Az asszony lelkét megnyugtatja, de saját elleplezett haragját nem tudja fékezni, másnap néhány emberrel bemegy a mit sem sejtő királynéhoz, kirántja a köpenye alatt viselt kardot, nekimegy, és halálos szúrással keresztüldöfi. Aztán a véres karddal a hökkentek elé lép, kiáltozik, hogy jogos haragjában ölte meg Gertrúdot, mert az az ő feleségét aljas kerítőnő módjára erőszakra vetette oda elvetemült öccsének. A tömeg közepén becsülettel megvallja, hogy semmiféle büntetést sem fog visszautasítani, hanem másnap néhány főnemes kíséretében egyenesen megy Andráshoz Konstantinápolyba, és ott önként vállalja a felségsértésért járó büntetést. E szavakra 290
