Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei Ennek a kései okleveles adatnak a tanúbizonyságát azonban gyengíti, hogy II. András király 1228-ban kelt, már idézett oklevele Mihály bán bűnösségére egyáltalán nem utal, jóllehet atyjafiát, Simont — mint azt fentebb már láthattuk - határozottan a gyilkosok egyikének nevezi.123 Ha viszont Mihály személyét csak 1228 után (tehát legalább másfél évtizeddel a merényletet követően) hozták összefüggésbe a királyné erőszakos halálával, akkor megint azzal a megválaszolhatatlan kérdéssel szembesülünk, mint fentebb Simon esetében is: mi irányíthatta a gyanút ennyi idő elteltével Mihály bánra? A választ ezúttal is csak találgathatjuk, magam pedig ebben az esetben sem gondolom lehetetlennek, hogy a merényletben való részvétel vádja Kacsics nembeli Mihályt is alaptalanul érte.125 126 Bánk veje, Simon A merénylet históriájának legrejtélyesebb szereplőjéről szinte semmit sem tudunk. Forrásaink csupán annyit árulnak el róla, hogy Bánk nádor veje volt. Származása ismeretlen, hivatali pályafutására egyáltalán nincsen adat.127 Pauler Gyula nem csupán az összeesküvés résztvevőjének, de egyenesen Gertrúd egyik gyilkosának nevezte őt.128 Véleményem szerint azonban még abban sem lehetünk maradéktalanul bizonyosak, hogy Simont egyáltalán beavatták a királyné elleni támadás tervébe. Bánk vejét egyetlen forrásunk említi bűnösként - az viszont egy kifogástalanul hiteles privilegiális oklevél, így természetesen akkor is komolyan kell vennünk az adatait, ha csaknem hat évtizeddel a merénylet után kelt. Ez az irat arról számol be, hogy István ifjabb király 1270-ben a Rosd nembeli András fia Mihály ispánnak adományozott számos Bereg és Szabolcs megyei birtokot.129 Az adománylevél szövege szerint ezek a földek korábban annak „az örökösök nélkül elhunyt Simonnak” a javai voltak, aki „nagyanyánkat, Magyarország boldog emlékezetű királynéját a felségsértés bűnét elkövetvén megölte.”130 Ugyanez az irat azt is megemlíti, hogy a szóban forgó birtokok közül a Bereg megyei két Lónya falut „Bánk bán pénzen vásárolta, és leányával együtt vejének, Simonnak ajándékozta, ez a Simon pedig hűtlenségben és örökösök vigasza nélkül hunyt el.”131 Pauler Gyula meggyőző érveléssel bizonyította, hogy Bánk vejét semmiképpen sem azonosíthatjuk a Kacsics nembeli Simonnal132 - az előbbiről ugyanis épp az 1270-es oklevélből tudjuk, hogy nem maradtak utána fiági leszármazottak, az utóbbinak pedig olyannyira voltak örökösei, hogy az egyiküket még 1299-ben is emlegetik.133 Azt azonban már korántsem igazolhatjuk kétséget kizáró bizonyossággal az ifjabb király oklevelének szövege alapján, hogy Bánk veje valóban maga is fegyverrel rontott volna Gertrúdra, ahogy azt szintén Pauler feltételezte. Az irat fogalmazásmódja első ránézésre valóban egyértelműnek tűnik, hiszen arról van benne szó, hogy Simon megölte (interfecit) a királynét. Csakhogy a középkori büntetőjogi rendszerek főbenjáró vétség esetén többnyire egyformán ítélték meg a bűnelkövetőt és a cinkost.134 Ennek figyelembevételével pedig elvileg akkor is alkalmazhatták a gyilkosság végrehajtására utaló kifejezést Simonnal kapcsolatban, ha valójában csupán beleegyezését nyújtotta az összeesküvéshez. Esetünkben tehát nem rendelkezünk tényleges támponttal annak megállapításához, hogy Bánk veje pontosan milyen szerepet játszhatott a 125 RA 441. sz.; HOkm VI. 20. Azt viszont már korántsem látom igazolhatónak, hogy Mihály bán 1228-ban még életben lett volna (Engel 2001: Kacsics nem, 1. tábla). Igaz ugyan, hogy II. András idézett oklevelében nem szerepel a neve mellett a „néhain (quondam) jelző vagy ezzel egyenértékű kifejezés, ám ez nézetem szerint nem perdöntő bizonyíték. A hazai okleveles gyakorlat megszilárdulásának folyamatát még nem tárta fel minden részletében a kutatás, azt viszont pusztán a most vizsgált irat alapján is könnyűszerrel kimutathatjuk, hogy az elhunyt személyeknél ekkoriban még nem feltétlenül utaltak az elhalálozás tényére. Az 1228-i oklevélben ugyanis a gyilkosként megnevezett Simon bán neve mellett sem találhatunk hasonló megjegyzést, pedig a felségsértésnek (és a királynégyilkosságnak) aligha lehetett más büntetése, mint fej- és jószágvesztés. 126 A korábban magas hivatalokat is betöltő Kacsics nb. Mihály a merénylet után soha többé nem szerepel a kormányzat tagjaként, ám ezt aligha hozhatjuk összefüggésbe a Gertrúd halálát követő megtorlással. Az oklevelek méltóságsorában ugyanis bánként említik őt utoljára 1212-ben, márpedig ebben a méltóságban legkésőbb 1213. május 29-én felváltotta őt Hontpázmány nb. Márton (RA 281. sz.). Az oklevél ato/íojában a király nyolcadik uralkodói éve szerepel, amely II. András esetében 1213. május 29-én ért véget (Karácsonyi 1899: 6). Mihály hivatalvesztése így hónapokkal megelőzte a királyné elleni merényletet. 127 Zsoldos 2011b: 352. Hóman Bálint ezt a Simont azzal a hasonló nevű országnaggyal próbálta azonosítani, aki 1214-ben asztalnokmester volt, 1215-ben pedig erdélyi vajda (Hóman-Szekfu 1935: I. 486), és akiről magam fentebb azt valószínűsítettem, hogy Kacsics nb. Simonnal lehetett egyazon személy. Ha azonban Bánk veje valóban ilyen magas hivatalokat viselt volna, akkor István ifjabb király alább részletesen is tárgyalt 1270-i oklevele vélhetően nem csupán az apósa nevét tartotta volna fontosnak feljegyezni róla (ÁUO VIII. 259-262; RA: 1907. sz.). 128 Pauler 1899:11.53. 129 ÁUO VIII. 259-262; Györffy 1963-1998:1. 530,536,543,548,549. 130 „[...] terras seu villas Simeonis sine herede decedentis, qui aviam nostram, reginam Hungarie felicis recordationis crimen lese maiestatis committendo interfecit.” ÁUO VIII. 260. 131 „[...] duas [sc. villas - KT] Lonya vocatas, quas Bankbanus pretio compararat, et cum filia sua Simoni genero suo donaverat, qui Simon in infidelitate et absque heredum solatio decessit.” AUO: VIII. 261. 132 Pauler 1899: II. 495 (53. jegyzet). 133 Engel 2001: Kacsics nem, 1. tábla. 134 His 1920-1935:1.115-147; Veszprémy 1994: 83. Ill
