Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei merényletben. Ez azonban véleményem szerint csak a kisebbik problémát jelenti István ifjabb király adománylevelének értelmezése során. Noha az 1270-es oklevél első ránézésre megcáfolhatatlan bizonyítéknak tűnik Simon bűnösségére, mégis akad benne egy zavaró részlet. Miért hangsúlyozza két ízben is az irat a királyi adomány tárgyát képező birtokokkal kapcsolatban, hogy korábbi tulajdonosuknak, Simonnak nem voltak örökösei? A királyi collatiohoz tartozó javak esetében az ilyesmi akkor volt szokásban, ha azok magszakadás folytán háramlottak az uralkodóra.135 Maga az irat egyébként tényszerűen még csak nem is állít olyasmit, hogy Simontól az állítólagos felségsértés miatt kobozták volna el a birtokait - és ez már csak azért is feltűnő, mert Tőre fia Péter, illetve Kacsics nembeli Simon és Mihály egykori javaival kapcsolatban okleveleink minden alkalommal egyértelműen utalnak a merényletben való részvétel és a birtokvesztés közötti szoros összefüggésre.136 Ezért István ifjabb király 1270-es oklevelének két állítása között - amelyek egyike királynégyilkosnak nevezi Simont, másika ellenben hangsúlyozza a javaival kapcsolatban az egykori birtokos magtalan halálát - forrásunk látszólagos egyértelműsége ellenére is komoly feszültséget érzékelhetünk. Ez az ellentmondás azonban távolról sem feloldhatatlan. Amennyiben ugyanis Bánk vejére nem közvetlenül a merénylet után vetült a gyanú árnyéka, hanem csak néhány esztendővel később, amikor ő maga már esetleg nem is élt — akkor vásárolt javai valóban nem a felségsértés miatt kirótt ítélet nyomán, hanem magszakadás folytán háramlottak az uralkodó kezére. Ebben az esetben pedig rögtön érthetővé válik, hogy István ifjabb király oklevele az állítólagos királynégyilkos birtokaival kapcsolatban miért tér ki kétszer is arra, hogy Simonnak nem voltak örökösei: azért, mert adott esetben ez lehetett a háramlás tényleges jogcíme. Fentebb ráadásul már kifejtettem abbéli véleményemet, hogy pusztán a gyilkosság végrehajtására vonatkozó igéből (interfecit) nem tudhatjuk egyértelműen, hogy oklevelünkben ténylegesen a merénylet elkövetését vagy az összeesküvéshez nyújtott beleegyezését róják-e Simon terhére. Márpedig Gertrúd halálát követően legfeljebb a gyilkosok személye lehetett feltétlenül egyértelmű, cinkossággal akár esztendők múltán is megvádolhattak bárkit. Fenti argumentációm során igen halvány nyomokból indultam ki, így könnyen lehet, hogy tévedtem. Simon bűnösségét azonban véleményem szerint mindezek után nem lehet megnyugtatóan bizonyítani, hiszen amennyiben érvelésem helytálló, úgy Bánk vejét valószínűleg csak évekkel később, holtában hozták összefüggésbe Gertrúd megöletésével. Ha esetleg csakugyan így volt, akkor persze rögtön felmerül az a kérdés is, hogy ennyi idő elteltével vajon mi irányíthatta a gyanút országos politika szempontjából tökéletesen jelentéktelen figurának tűnő Simonra. Erre a legkézenfekvőbb válasz talán az lehetne, hogy azok a Bánk személyével kapcsolatos gyanúsítgatások, amelyek legkorábban 1222 után kaphattak lábra az egykor nagy hatalmú országnagy esetleges bűnrészességéről. Mivel azonban nem gondolom valószínűnek, hogy Bánk valóban összeesküvést szőtt volna a királyné meggyilkolására, azt sem látom kizártnak, hogy az évek múltán megvádolt Simont is igaztalanul gyanúsították a merényletben való részvétellel. Ez azonban egyértelmű forrásadatok híján ebben az esetben is alig több puszta találgatásnál. Bárkalán nembeli Bánk Bánkot - aki forrásaink szerint a Bárkalán nemzetségből származott137 - bízvást nevezhetjük az egyik legbefolyásos előkelőnek a 13. század elején. 1199-ben (tehát még Imre király uralkodása alatt) szerepel először az oklevelek méltóságsorában újvári ispánként, majd ezt követően számos megye ispáni méltósága mellett 1208-ban és 1209-ben bánként, 1210-1212 között pedig királynéi udvarispánként említik (ez utóbbi méltóságban Tőre fia Pétert váltotta). Pályafutása zenitjén éppen 1212-ben és 1213-ban járt: ekkor ugyanis nádorként és pozsonyi ispánként egyidejűleg 135 Például 1263: RA 1800. sz.; 1270: RA 1939. sz.; 1273: RA 2381. sz. 1361228: HOkm VI. 20; 1237: ÁUO VII. 28; 1277: HOkm VII. 165. 137 Bánkot a 14. századi Magyar Krónikakompozíció (illetve ennek egy mára elveszett változata nyomán Mügelni Henrik krónikája) azonosítja a mondott nemzetség tagjaként (SRH I. 464, II. 206). Ezt az adatot Karácsonyi János kizárólag azért vonta kétségbe, mert megállapítása szerint a Bárkalán nemzetség törzsbirtokai Baranya, Csongrád és Esztergom megyében feküdtek (Karácsonyi 1995: 168-169), míg Bánk javait az oklevelek a Szabolcs megyei Zsurkra, a Bereg megyei két Lónyára, a Gömör megyei Csornára és Gortvára, valamint a sárosi Újfalura és Jernyére lokalizálják (Karácsonyi 1995: 173). Érvelése azonban véleményem szerint nem állja meg a helyét. Zsurkot ugyanis Bánk csak 1212-ben kapta királyi adományként (HOkm VIII. 12), a két Lónyát pedig vásárolt birtokként szerezte (ÁUO VIII. 261). Ezeknek a holléte tehát tökéletesen független attól, hogy birtokosuk nemzetségének amúgy hol fekszenek a javai. Párhuzamként megemlíthető Hontpázmány nb. Tamás és fiai: Sándor és Sebes esete, akik annak ellenére is Pozsony és Nyitra (sőt egy kétes hitelű oklevél szerint Szatmár) megyei birtokokkal gyarapították vagyonukat 1202-1209 között (CDES I. 105,111,113,117,121), hogy nemzetségük törzsbirtokai Hont vármegyében voltak. Bánk gömöri és sárosi jószágairól nem tudjuk, hogy milyen jogcímen birtokolta őket. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy ezeket éppen a királynégyilkosság büntetése gyanánt elkobzott javakként említik IV Béla oklevelei 1240-ben, illetve 1262-ben (HOkm VIII. 36; MNL OL, DL 70150), ésszerűnek tűnik azt feltételeznünk, hogy ezek is Bánk magánvagyonához (és nem a nemzetségi közös tulajdonhoz) tartozhattak, vagyis nem feltétlenül kellett a nemzetség törzsbirtokainak tőszomszédságában feküdniük. Mindezek figyelembevételével nem látok komoly indokot arra, hogy elvessük a Krónikakompozíció értesülését Bánk származásával kapcsolatban. 112
