Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei Gertrúd maradványaiból pontosan mit temettek a bodrogközi monostorba, ám a szöveg homályos fogalmazásmódja nem éppen azt sejteti, hogy valamely nemesebb testrészéről lett volna szó. Mindezeket a problémákat nyilván Pauler Gyula is érzékelte, hiszen eseménytörténeti monográfiájában a leleszi alapítólevél adatait is beépítette a gyilkosság körülményeinek rekonstrukciójába. Feltételezése szerint az „alkalmasint a pilisi erdők közelében” elkövetett merénylet után II. Andrást a halicsi hadiút mentén fekvő Leleszen érhette be a hitvese halálhírét hozó követ, aki Gertrúd halálának bizonyítékaként a lekaszabolt királyné „testének egy rongyát” is magával vitte.64 A leleszi temetkezés indoklására Pauler külön nem tért ki, de fenti elképzelése mentén továbbhaladva logikus azt gondolnunk, hogy véleménye szerint a királyné holttestének a követ által elhurcolt darabját helyezhették végső nyugalomra a helyi premontreieknél. Pauler ezen elmélete ugyancsak meggyőzőnek bizonyult, hiszen a szakirodalom napjainkban is általában tényként említi, hogy II. András király Leleszen értesült felesége meggyilkolásáról.65 Ennek a teóriának azonban komoly fogyatékossága, hogy a szó szoros értelmében egyetlen olyan eleme sincsen, amelyet akár a leghalványabb forrásadattal is alá lehetne támasztani - attól eltekintve, hogy Gertrúd halálának időpontjában a magyar uralkodó valószínűleg tényleg Halics felé vonult a királyi hadak élén. Semmi sem tanúskodik azonban a merénylet pilisi helyszíne mellett. Nem tudhatjuk azt sem, hogy hol kapta II. András a gyászhírt. Arról sincs adatunk, hogy a futár valóban a tetem egy darabját felmutatva hitelesítette volna a mondanivalóját. Pauler Gyula rekonstrukcióját tehát aligha fogadhatjuk el megnyugtató és végleges megoldásként. De vajon adhatunk-e más magyarázatot arra, hogy a királyné maradványainak egy részét miért Leleszen helyezték örök nyugalomra? Véleményem szerint igen. Bő száz esztendővel ezelőtt a kutatás csakis a pilisi erdővel számolt a merénylet lehetséges helyszíneként,66 Pauler Gyula tehát jobb híján valószínűleg ebből az adatból kiindulva dolgozta ki a maga hipotézisét. Ellenben fentebb már láthattuk, hogy Gertrúdot aligha azért temették a pilisi monostorba, mert a közelben halt meg — bizonyára már korábban itt jelölték ki a királyné majdani végső nyughelyét. A leleszi monostorba viszont minden jel szerint csak szükségből temették Gertrúd maradványait, hiszen egyfelől nincsen nyoma a forrásainkban, hogy a királyi pár különösebben kötődött volna a premontrei szerzetesrendhez, másfelől a leleszi alapítólevélnek a holttest „egy bizonyos darabjára” tett homályos megjegyzése azt sejteti, hogy kevésbé nemes testrészek kerültek ide. Ha mármost számot vetünk elbeszélő forrásaink azon adataival, amely szerint Gertrúd kard által halt meg,67 kézenfekvőnek tűnik a következtetés, hogy az összekaszabolt holttestnek csak a szállítható állapotban lévő részét vihették el a pilisi ciszterci közösség templomába, a többi maradványt viszont a lehető legsürgősebben el kellett temetni az első erre alkalmas királyi egyházban. Magam tehát igen valószínűnek gondolom, hogy a merénylet helyszínének Gertrúd két temetkezési helye közül nem a pilisi monostorhoz kellett közel feküdnie, hiszen ezt már alighanem a királyné váratlan halála előtt kiszemelték nyughelyéül — hanem a leleszi prépostsághoz, mert ide a jelek szerint nem tudatos döntés nyomán, hanem szükségből kerültek a holttest egyes darabjai. Fentebb már arról is szó esett, hogy a gyilkosságot alighanem egy sátorban követték el. Korszakunk királynéinak életmódjáról ugyan szerfelett hézagos ismeretekkel rendelkezünk, ám tábori körülmények között leginkább úgy tudjuk elképzelni az uralkodó hitvesét, amint éppen vadászaton múlatja az idejét udvartartása körében. Nem meglepő, hogy a sátorra vonatkozó adat alapján a szakirodalom is általában egy erdő kulisszái közé helyezi a merényletet.68 Amennyiben pedig a királyné leleszi temetkezési helyének közvetlen földrajzi környezetében vadászatra alkalmas helyszínt keresünk, könnyűszerrel találhatunk ilyent: a 13. század elején ugyanis a Bodrog túlpartján ott húzódott a pataki királyi erdőuradalom ,69 Ha Gertrúdot esetleg itt, a Sárospatak környéki erdőkben támadták meg a gyilkosok, rögtön érthetőbbé válik a leleszi temetkezés rejtélye is. Mivel a holttestet nyilván mielőbb méltó körülmények közé kellett helyezni, kézenfekvő választás lehetett a közelben álló leleszi monostor. Ennek templomában hamarosan el is temethették az összekaszabolt tetem azon darabjait, amelyek nem bírták volna ki a hosszas utazást Gertrúd előre kijelölt végső nyughelyére, a pilisi apátságba - ahová a holttest többi részét később nyilván elszállították. Forrásos bizonyítékok híján mindez persze egyáltalán nem jelent kizárólagos megoldást a merénylet lokalizációjának problémájára. Pauler Gyula széles körben elterjedt elképzéselésénél azonban véleményem szerint hihetőbb, mert egyszerűbb magyarázatot nyújt arra az egyébként nehezen érthető tényre, hogy a királyné maradványainak egy részét a leleszi monostorban temették el. 64 Pauler 1899: II. 53. 65 Hóman-Szekfó 1935:1.486 (Hóman Bálint); Székely-Bartha (szerk.) 1984:1/2.1286 (Kristó Gyula). 66 Marczali 1896: 380. 67 Salzburgi Főszékeskáptalani Évkönyv: MGH SS IX. 780; 14. századi Magyar Krónikakompozíció: SRH 1.465. 68 Pauler 1899: II. 53; Hóman—Szekfű 1935:1. 486 (Hóman Bálint); Székely-Bartha (szerk.) 1984:1/2.1286 (Kristó Gyula). 69 Szűcs 1993:12-16. 102
