Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Dinnyés István: Korai szarmata síremlékek Ócsáról és Albertirsáról
Dinnyés István: Korai szarmata sírleletek Ócsárol és Albertirsáról Dinnyés István Korai szarmata sírleletek Ócsárol és Albertirsáról Az utóbbi évtizedekben komoly előrehaladás történt az Alföldre beköltözött jazigok korai sírleletei leletanyagának feldolgozásában és értékelésében.1 Ehhez a folyamathoz, az ismeretek bővüléséhez szolgáltatnak további adalékot az alábbi sírleletek is.2 Ócsa-Öreghegy 1997. március 11-én Sára János, az Ócsai Tájvédelmi Körzet vezetője telefonon értesítette az nagykőrösi Arany János Múzeumot, hogy előző nap régészeti leleteket, köztük aranytárgyakat vittek be hozzá, amely leletek régebben, egy homokbányában kerültek elő. Dr. Simon László 14-én vette át ezeket: 3 darab karneolgyöngyöt, egy aranycsüngőt, egy hatleveles rozetta alakú, arany ruhadíszt, egy bronztükröt és egy piros festett korsót. A leleteket Sára János Nagy László erdésztől, a Tájvédelmi Körzet korábbi munkatársától kapta, akinek azokat a megtaláló, Tóth László, ócsai lakos adta. Dr. Simon László ezt követően Sára Jánossal és Tóth Lászlóval felkereste a lelőhelyet, amely a premontrei templomtól nagyjából 1400 méterre DK-re, az Inárcsra vezető műúttól pedig körülbelül 150 méterre D-re, egy ÉNy-DK-i irányú dombhát közepén levő, 40x50 m-es homokbánya volt (1. tábla 1). A szűkebb környék, a nagyrészt ma is szőlővel beültetett terület az Öreghegy. A megtaláló, Tóth László elmondása szerint a bánya EK-i fala közelében, talán három évvel korábban került elő a közel E-D-i irányú váz 2-2,5 méter mélyen. Nem igazán emlékezett a sírleletek helyzetére. Szerinte a gyöngyök száma tíznél kevesebb volt, a ruhadíszeké 5-6 lehetett, a tükör pedig az edény száján volt (ami azonban nem valószínű). Néhány lelet utóbb elkallódott, s az sem biztos, hogy Tóth László a sír minden egyes leletét megtalálta. A Nagy Lászlótól átvett embercsontokhoz a bányában combcsontot és medencecsont töredéket találtak. A közelben dolgozó Flőrick József, ócsai lakos szerint a homokhordás már mintegy tíz éve folyt, az előkerült leletekről állítása szerint semmit nem hallott, ugyanakkor a bányától 40—50 méterre ENy felé, a szőlő aláfordításakor 3—4 csontvázat talált.3 Vagyis a lelőhelyen a sírral egykorú, esetleg más korszakból származó temető lehet. A nagykőrösi múzeumba került, női sír leletei4 a következők. 3 darab, lapított gömb alakú karneolgyöngy (1. tábla 2). Barna, sötétbarna színűek világos foltokkal, sötétbarna-fekete erezettel. Felületük egyenetlen, csiszolt, a kúposán szűkülő furatuk kezdete hosszúkás, becsiszolt vájatban.Á: 0,87-0,90 cm, H: 0,61 cm, furat: 1-0,7 mm; Á: 1-1,04 cm, H: 0,75 cm, furat: 1,2-0,9 mm; Á: 1,01-1,03 cm, H: 0,67 cm, furat: 1,6-0,9 mm. 1 Történeti adatok és a jellemző leletanyag összefoglalása, elemzése legutóbb: Istvánovits—Kulcsár 2006. 2 A tárgyak leírásánál használt rövidítések: Á = átmérő; Pá = peremátmérő; Fá = fenékátmérő; H, h = hosszúság (a gyöngyöknél a hosszúság a furat mentén mérve); M, m: magasság; Sz = szélesség; V = vastagság. A leletek restaurálása Borsos Hedvig (KM) és Herczeg Zsuzsa (FEMUZ) kiváló munkája. A tárgyfotókat Kisfaludy István (KM) készítette. A táblák számítógépes szerkesztéséért Bartuczné Farkas Ildikónak (KM) mondok köszönetét. 3 AJM A 1399-97. 4 AJM RGy Ltsz. 97.1.1-5. Az embertani anyag nincs meghatározva. A sírlelet közlésre átengedéséért dr. Simon Lászlónak mondok köszönetét. 95
