Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában
Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában A szomszédos Akasztódombon az 1970-es években két csontvázas sír, egyik vaslánccal, majd újabb két csontváz mellől származó vas és fa maradványok kerültek elő. Koruk ismeretlen. Esetleg bolygatott sírból származhatott az a kis ép bikónikus bögre is, mely ugyaninnen való, lelőkörülményei ismeretlenek. Ezek a leletek a Topogrdfido&w germán, prelangobárd temetőként szerepelnek. A bikónikus kis edény, formája alapján lehet kelta is. Omphalos vagy lapos talppal előfordulnak nagyon hasonlók a késő kelta kerámiában.146 Esetleg egy vegyes rítusú, késő kelta temetőt bolygattak itt meg a homokbányászás során. 5. Kormeghatározás Az érdi edények többsége már az LT C periódusban feltűnik. Ilyenek a grafitos fazekak, a behúzott peremű tálak, az „S”-profilú tál omphalos talppal, a hamvasztásos sír bikónikus tálja, a duzzadt peremű tál, a talpas edény, a füles korsó, a kihajló, tölcséres peremű fazék, bordával és legfőképpen a kézzel formált kerámia. Ugyanakkor valamennyi továbbél az LT D periódusban is, kisebb nagyobb formai változtatásokkal. így az „S”-profilú és a duzzadt peremű táljaink többsége a későbbi változathoz tartozik. Némely forma, illetve díszítés pedig csak ekkor jelenik meg, mint például a tojás alakú nagy edény, a besimított díszítésmód, a fogógombos tál, a nagy, szürke tárolóedények és a fehér-vörös sávos festett kerámia.147 A kézzel formált kerámián belül az úgynevezett dák kerámiára jellemző plasztikus díszítés is az LT D2 periódusban lesz általános, bár Érdről hiányzik a korszak jellemző füles csészéje. A kézzel formált kerámia egy csoportja pedig kora vaskori hagyományokat követ. A fentiek alapján telepünk kezdetét az LT C, végére (Kr. e. 2. század második fele, illetve vége), virágkorát az LT D] 2 periódusra (Kr.e. 1. század-Kr. u. 1. század eleje) keltezhetnénk, a végét pedig az LT D3 időszakra (Kr. u. 1. század közepéig), ugyanis a római kerámia hiánya alapján a foglalást már nem érte meg. A szórvány Augustus-érem is ezt a keltezést támasztja alá. Telepünket a fentiek alapján nagyjából másfél évszázadig használhatták. Ezen belül legkorábbi lehet a hamvasztásos fegyveres sír (84. objektum) és esetleg a Hallstatt hagyományokat őrző, kézzel formált kerámiát tartalmazó objektumok (2., 30., 44., 47., 48., 52., 61., 71., 97. objektum). Ugyancsak feltűnik már az LT C-ben a 16. objektum díszített grafitos fazeka, és esetleg innentől keltezhetjük az omphalos talpú tálakat is (20., 4L, 47., 61.,71.,72. objektum). Bár ebben az esetben igen sok olyan objektum van, ahol biztosan LT D leletanyaggal együtt lép fel az omphalos talp (az omphalos jellegű talpkiképzés az LT B-D periódusban végig jellemző). A következő periódusban már besimított kerámiával és tojás alakú nagy edénnyel együtt lépnek fel a korábbinak tartható kézzel formált típusok (61., 71. objektum). Ez a két objektum az, ahol mind a Hallstatt jellegű kerámia, mind az LT C-től keltezhető típusok megvannak, a legújabb LT D-re jellemző edényekkel együtt. Biztosan LT D periódusba sorolható még az 1., a 19., a 36. és a 69. objektum, a besimított díszítés alapján, továbbá a 72. objektum talpas edénye. Ezekkel egykorú a festett sávos kerámiát, illetve az „Ansatzkopf”-típusú tálat tartalmazó 20. és 74. objektum. Mivel az „S”-profilú tálak többsége is az LT D periódus jellemző formája, így ezeket az objektumokat is valószínűleg a telep későbbi periódusára tehetjük (16., 20., 37., 41., 46., 53., 58., 61., 69., 72., 74., 91., 93. objektum), bár némelyikben korábbi leletanyag is fellép (20., 41., 72. objektum). Azokat az objektumokat, ahol csak kelta szürke, simított kerámia és kézzel formált töredékek vannak, a kelta telepen belül nem tudjuk pontosabban besorolni. Hasonló a helyzet a csak kézzel formált töredékeket tartalmazó, illetve üres objektumokkal is. Ez utóbbiak főleg cölöplyukak, árkok és sekély gödrök.148 Az árkok, bár igen kevés keltező leletanyagot tartalmaznak, mégis biztosra vehető, hogy a település kezdeti szakaszától a végéig használatban voltak, mivel határolják a telepet, s rajtuk kívül nem találtunk kelta objektumokat. Ha térképre vetítjük a fenti megfigyeléseket (25. tábla), láthatjuk, hogy a kora vaskori jellegű kerámia a telep középső sávjában, főleg a házak anyagában jelentkezik. Lehet, hogy itt húzódott egy korábbi tanyaszerű telep, amire ráásták a kelta házakat. Ennek viszont tükröződnie kellett volna a házak, illetve a gödrök rétegződésében. Az érintett objektumok többsége egyrétegű, néha égett sávval (például 47., 52. objektum), vagy a lassú feltöltődési jelző agyagos sávokkal (44. objektum). A 61. ház az egyetlen, amelyben több réteg figyelhető meg, de miután az alsó égésrétegből is 146 MRT 7. 9/17. lelőhely, 35. tábla 10 (Ltsz. 77.35.2: bikónikus ép bögre, színe sötétszürke, keményre égetett, rétegesen égett, csillámos anyagból, a talpa egyenes). Analógiaként lásd CORPUS 1.154. Plate XV/8 (Rezi-Rezicseri 2. sír, LT Cy, Bónis 1969: Abb. 5/24. 147 Az egyes kerámia típusok feltűnése, illetve keltezése területenként változó. Csehországban például már az LT C periódusban feltűnik a besimított díszítés, a duzzadt peremű tálak (Waldhauser 1996: 336, Abb. 1). Ezzel szemben Esztergom környékén például a duzzadt peremű, félgömbalakú tál még az LT D1 periódusban sincs (lásd a Kossuth Lajos utcai fazekas kemencét), hanem csak az LT D2-re jellemző. Kelemen-Merczi 2002: 38 (II. tábla 1—2); Urban 1996: 202 (Abb. 3, Kelet-Ausztria LT Dj-től a Claudius-korig). A szűknyakú, tojás alakú edény Manchingban LT C eredetű forma, de a mieinkhez hasonló példányok ott is az LT D periódusba tehetők (Pingel 1971: 19-22, 91-98). 148 Üres objektumok: 8., 9., 17., 22-29., 33-35., 39-40., 49-51., 54., 56., 62-68., 77., 80., 83., 92., 95., 98-101., 103., 106., 108. 79
