Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában
jöttek elő késő kelta töredékek, nem valószínű, hogy a leégett ház kora vaskori, a felső sötétbarna réteg pedig a kelta házat jelzi. Lehet, hogy volt a közelben egy önálló, kora vaskori település, de ehhez köthető objektumunk nincs, mindenütt keveredik a kelta leletanyaggal. Az LT C jellegű kerámia szétszórva fordul elő telepen és a 84. hamvasztásos sírt kivéve, ugyancsak mindenütt keveredik a későbbi leletanyaggal. Felmerül a kérdés, hogy a telep az LT C2 periódusban létesült-e és folyamatosan használták-e az LT D2 3 periódusig, vagy pedig az LT D időszakban népesül be és az itt lakók átvették és folytatták a környék korábbi, helyi kerámia hagyományait? Mint láttuk az érdi telepen belül nincs éles határvonal az egyes korszakok objektumai között, inkább egy folyamatos fejlődés figyelhető meg. Ami felveti az etnikum kérdését is. Hiszen az eraviszkuszok - név szerint, a forrásokban feltüntetve — csak az LT D2 periódusban, a Kr. e. 1. század közepén jelentek meg ezen a területen. Kérdéses, hogy előttük kik laktak itt, mivel az LT C periódus bői uralom alatt élő kisebb népeinek a neveit nem ismerjük. Elképzelhető, hogy az eraviszkuszok már korábban itt éltek és csak a bői hatalmi szféra felbomlása után váltak név szerint is ismertté. Ez egyelőre nem bizonyítható.149 Eraviszkusz területen más, korábban kizárólag LT D2 periódusra keltezett településen is kimutatható az újabb ásatások alapján az LT C2-D átmeneti periódusra jellemző leletanyag, ami szükségessé teszi a probléma további vizsgálatát.150 A szomszédos Akasztódombon — az Augustus-érem és a kelta kerámia mellett - fémkeresővel, több, 3. századi érmet (Kr. u. 207-275)151 és fibulatöredéket is találtunk, római kerámia kíséretében. A két lelőhely összeér, de az általunk feltárt részen nincs római leletanyag. Ezt a késő kelta telepet a limes-menti sáv kiürítésekor a római foglalás elején hagyták fel és majd csak közel két évszázados szünet után népesült be ismét. Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában 6. Az érdi telep helye a korszakon és a területen belül Telepünk az oppidum-kultúra virágkorában működött. Érd és Százhalombatta környéke kiemelkedő jelentőségű volt ebben az időszakban. Itt találjuk, az Érdre is átnyúló százhalombattai Sánchegyen, a megye egyik erődített, magaslati telepét. A bronzkori földvár legutolsó periódusát LT D leletanyaggal keltezhető objektumok - gerendavázas házalap kemencékkel és gödrökkel - jelzik.1S2 Környékén több nyíltszíni település is létesült a késő kelta periódusban. Részben a Duna-parton (9/18., 21., 27/6. lh., 27/26. lelőhely), részben pedig a Benta-patak völgyében. Ez utóbbiak, a felszíni leletek alapján csak kisebb, pár házból álló telepek (Érd: 9/2., 5., 6., 7., 16. lelőhely; Százhalombatta: 27/21. lelőhely), de a százhalombattait kivéve, valamennyinek van kora római folytatása. Helyükön többnyire római villagazdaság jött létre.1S3 Érd 16. lelőhelyen, az M6-os autópálya építését megelőző ásatáson 2004-ben, 1. század közepi érmekkel és sigillatákkal keltezett telepet, 2. századi kőépületet tártunk fel. A település szélét övező méhkas alakú gödrökben pedig kelta, festett sávos, grafitos kerámia és jellegzetes kelta szürke edények kerültek elő. A szórvány Augustus-kori érmeket a kora római telep lakói használhatták az 1. század folyamán. Talán ide, a Benta-patak partjára telepítették át a limes menti sáv kiürítésekor a kelta lakosságot. Ezzel szemben a Duna-parton lévő négy telep, közte a jelenleg ismertetett 9/18 lelőhely élete megszűnt a római foglaláskor. Felszínéről Augustus (Kr. e. 23-7) és Kr. u. 3. századi érmek kerültek elő. A 9/21. lelőhelyről (Téglagyár) Kr. e. 1. századi, köztársaságkori dénárokból álló éremlelet látott napvilágot (52 darab). A záró érme Kr. e. 46-ból való. A területről még szórványként, a szántásból Kr. u. 1. századi Nero-érem és több, 4. századi kisbronz ismert. Pannonia meghódítása és provinciává szervezése előtt tehát az érdi Duna-parton olyan színvonalú és nagyságú telepeket hoztak létre az eraviszkuszok, amelyek bekapcsolódhattak a távolsági kereskedelembe, vagy legalábbis szövetséges viszonyban álltak a Római Birodalommal. Legkésőbb a század 70-es éveiben számolták fel őket. Mind a két érdi lelőhelyen megtelepedtek később a rómaiak, de nem közvetlenül a kelta telepet folytatták, hanem 2—3 évszázados különbséggel hoztak létre új lakóhelyeket. Százhalombattán az egyik kelta telep helyén római tábor létesült, a másik dunafüredi telep élete véget ért a római kor elején. 149 Szabó 2005: 68. A probléma már régebben felmerült, például a Budapest-Corvin téri kelta telep népességével kapcsolatban (Hable 1999: 115-118). 150 Maráz-Papp 2006:109-112. 151 Septimius Severus, III. Gordianus, Gallienus, Aurelianus. 152 MRT 7.27/2 lelőhely. 153 A bennszülött eraviszkusz lakosság továbbélése és tükröződése a római emlékanyagban például a szórvány sírkő, kocsi és áldozati jelenettel (MRT 7.108). 80
