Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője
szó (a meghatározás szerint 23-59 és 35-55 év között). A két fő sűrűsödés a 10 év alatti és a 20-40 év közötti korosztályban észlelhető. Ez abban a kontextusban válik igazán érdekessé, hogy a szomszédos mészbetétes kerámia kultúrájának Mosonszentmiklóson feltárt temetőjében hasonló minta figyelhető meg a bronzmellékletek eloszlásában.70 Hangsúlyozzuk, hogy a minta, ami alapján a következtetéseket levontuk, nagyon kisméretű, igen töredékes és sérült. Legtöbb esetben két-három, vagy a nagyobb statisztika esetén is csak húsz eset alapján dolgozhattunk, ami meglehetősen alacsony egy átfogó modell kialakítására. Érdekes adalékokat adhat azonban a további kutatások számára. Elsősorban, mivel egyedülálló módon - bármily rövid életű is, de - teljes mértékben feltárt temetőről van szó. Az embertani anyag és a fémek kapcsolatát a Vatya-kultúra temetői esetében ritkán vizsgálta a kutatás, és kevés összehasonlítható antropológiai elemzés áll rendelkezésre. Mali Péter: Biatorbágy-Szarv-asugrás középső bronzkori temetője V iseletrekonstrukció A viseletrekonstrukció a régvolt népesség kutatásának leglátványosabb eleme, amellyel a főként tipológiai szemléletű vizsgálatok csak marginálisan foglalkoznak. Az ilyen típusú vizsgálatokra a leghasznosabb forrásunk a képi vagy plasztikus ábrázolások lehetnének, de ezekben sajnos Közép-Európa bronzkora nem bővelkedik. A Kárpát-medence közvetlen környezetében csak a Dubovác—Cirna kör idoljai ismertek.71 Ugyancsak ezekhez mérhető, vagy még nagyobb segítség lenne a teljes öltözetek feltárása, de ezek különlegesen ritka leletek és csak szerencsés megmaradási körülmények között találkozhatunk velük.72 Legfőbb támpontunk a temetkezésekben megjelenő, nem romlandó leletek elhelyezkedése. Sajnálatosan ez a Kárpát-medencében ugyancsak problémás, mivel az ország középső és nyugati területét elfoglaló kultúrák esetében az uralkodó rítus a hamvasztás, így in situ ékszer, ruhadísz leleteink csak a keleti országrészből vannak, a Perjámos- és a Füzesabony-kultúrák területéről, valamint a nyugati határszélen az ország területére átnyúló korhasztásos rítust használó közép-európai kultúráknál. Szerencsés körülmény, hogy a tárgyalt korszakban viselt ékszerek és ruhadíszek kultúrák feletti elterjedésűek, így lehetséges, hogy a korhasztásos rítusú kultúráknál meglévő viseleti megfigyeléseket a hamvasztásos temetkezésű kultúrákra, feltehetően igen pontos párhuzamként, felhasználhassuk. Itt megjegyzendő, hogy a tárgyak maguk igen nagy hasonlóságot mutatnak, mégis egy nép vagy közösség számára az egyik legmeghatározóbb identitásmutató a viselet.73 így, bár a párhuzamok felhasználhatók más kultúrákból, mégis kritikusan kell szemlélni őket. A tárgytípusok közül elsőnek a lemezékszerek viseletével és rekonstrukciós lehetőségeivel kell foglalkozni. A temető sírjaiban igen gyakoriak a trapéz és téglalap alakú, pödrött szélű lemezek. A korábbi kutatás övként74 vagy talán ruhaelemként75 értelmezte, az újabb kutatás már inkább ezt is a fejdísz részeként interpretálja.76 A fejdíszként való értelmezésre néhány újabban előkerült csontvázas sír ad lehetőséget — szerencsésen a Vatya-kultúra területéről.77 Gyakori formák a négyzetes, vagy állított téglalap alakú kisméretű lemezek, illetve a pánsíp alakú lemezek. Ezek főként a mokrini temető alapján ún. fejhát dísz típusú fejdíszek részeként lettek interpretálva.78 Meg kell jegyezni, hogy a franzhauseni temető 110- es sírjának női halottja esetében a pánsíp alakú lemezekhez nagyon hasonló, bár azoknál hosszabb bronzlemezek voltak a nyakon, feltehetően a ruhának a nyakrészére varrva, mintegy kiegészítve a nyakékszerek sorát.79 A csüngök esetében is több interpretáció lehetséges. A legelterjedtebb nézet szerint a kompozit nyakláncokhoz kapcsolódnak a gyöngyök mellett. Az al-dunai idolokon látható a nyak környékén egy, esetleg nyakláncként értelmezhető második nyakvonal, amihez olyan szimbólumok kapcsolódnak, amik lehetnek a nyakláncról lecsüngő függődíszek.80 Másik lehetőség, hogy fejdísz részei, de mivel ez főként a hamvasztásos rítusú kultúrák esetében merül fel, így kérdéses marad. Elemzésében Gisela Schumacher-Matthäus a félhold és fordított szív alakú csüngőket nyakláncként, a többi csüngő típust (bajusz, fésűs, és hasonlók) fejdíszként értelmezte.81 A már említett csontvázas Vatya temetke70 Kiss 2009: 331. 71 Kovács 1972: 47-49; Schumacher-Matthäus 1985: 6-24. 72 Broenstedt 1950; Shishlina-Golikov-Orfmskaya 2000. 73 Kovács 1977: 57. 74 Hampel 1892: 28 (az Ercsiben talált depólelet rekonstrukciós kísérlete). 75 Mozsolics 1942: 22-24. 76 Szathmári 1996: 80. 77 Somogyvári 1997: 112. 78 Giric 1971: 220-221. 79 Neugebauer-Neugebauer 1997: 116. 80 Kovács 1972: 48. 81 Schumacher-Matthäus 1985: Tafel 42-43. 39
