Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője zések fejdísz részeként félhold alakú csüngőt is tartalmaznak.82 Harmadik, mára már elavultnak tartott rekonstruálási lehetőség, a már említett Ercsiben talált depóval kapcsolatban merült föl. Itt Hampel József az öv részeinek határozta meg a félhold alakú csüngőket.83 A csüngök másik típusa a szemüvegspirál csüngök. A mokrini temető anyaga alapján a fejdíszek körét erősítik,84 annak is a fejhát dísz csoportját.85 Formai megfontolások alapján az öltözet bármely részére fel lehet őket függeszteni. A csüngök használatában a kultusznak, az amulettként való használatnak a lehetőségét boncolgatja Margarita Primas, a forma, illetve a díszítések alapján, ezzel magyarázva a kultúrákon átívelő forma kincset.86 A bronzcsövecskék esetében elsődleges a nyaklánc részeként való értelmezés, de itt is fel kell vetni, hogy a fejdíszek részét is képezhetik. Erre a legszebb példa a Fallingbostelben előkerült ún. fejedelemasszonynak a dísze.87 A spirálgyöngyök a bronzkori öltözet leggyakoribb és legsokoldalúbban rekonstruálható részei, ezáltal in situ leletek nélkül a legnehezebben értelmezhetők. Az oroszvári sír esetében ezek az ékszerek egy melldísz részét képezik, egyéb gyöngyökkel együtt,88 de lehetnek részei fejdísznek is, mint az a Perjámos-kultúra, a Kisapostag-kultúra, vagy a Vatya-kultúra esetében látható.89 Nyakláncnak általánosan használták, szinte minden kultúrában,90 övön vagy egyéb helyen ruhára felvarrva is viselhették.91 92 Pitykék ugyancsak több helyen lehetnek a ruházaton, legelterjedtebb rekonstrukció a fejfedő díszítése.92 A ruhának bármely más részére is fel lehet varrni őket, mint azt mutatja a Dubovac-Cirna körből származó idolok díszítése, vagy a Maros-kultúra övre, illetve ruhára varrt pitykéi.93 A következő tárgytípus a karikaékszerek csoportja, ezek közül kettő található meg a temetőben, a kisebb karikák, és a karperecek. A kisebb karikák is többféleképpen értelmezhetők hamvasztásos rítusú temetők esetében. A gyűrűviselet csontvázas síroknál egyértelmű, hamvasztásos sírok esetében már kevésbé bizonyosan különíthető el a kéz- és lábgyűrű. Az alapanyaguk általában bronz vagy réz, de előfordulnak kőből készült darabok is.94 Másik lehetőség, hogy hajkarikaként hordták. Erre a csontvázas sírokban megfigyelt pozíció utal, általában a koponya két oldalán találhatók meg, így copfszerű hajviseletre lehetne következtetni.95 Igen gyakori a hajkarikák viselete a Füzesabony-kultúra területén.96 A karpereceket két, feltehetően egyszerű huzalból készült spirálkarperec széttört darabjai képviselik a temetőben. Az egyszerűbb spirál karperecek használata is elterjedt a Kárpát-medencei korai bronzkor végétől kezdve.97 Gyakori, hogy mindkét karon viselték őket, mint ahogyan az a Wieselburg-csoport oroszvári/rusovcei sírjában is látható.98 A temetőből három darab bronz ruhakapcsoló tű került elő, ezeket a ruházat váll részén rekonstruálhatjuk.99 A fentebb látottak alapján a legvalószínűbb, hogy az urnák mellett talált fém tárgyak nagy része fejdíszekhez tartozott. Fejfedőkre - kucsmák, kalapok - több nyomot is ismerünk Európából.100 A fejdíszekkel kapcsolatban korábban kevés információnk volt a Vatya-kultúrából, amiket néhány újabb lelet segíthet kibővíteni. Ezek egyike Solt- Szőlőhegy,101 a másik egy publikálatlan csontvázas sír Kápolnásnyékről. Mindkét esetben korai Vatya kerámia mellett előkerült sírokról van szó, ahol a koponyán több sorban egymás felett találhatóak a bronzlemezek és ezekhez kapcsolódóan a spirálgyöngyök.102 A keltezés időben is a biatorbágyi temető közelébe helyezi őket. A leletanyag igen hasonló az 82 Somogyvári 1997:112. 83 Hampel 1892: 28. 84 Giric 1971: 223. 85 Schumacher-Matthäus 1985. 86 Primas 1977:187-189. Az általunk vizsgált időszakkal kapcsolatban főként a félhold és a kereszt motívum megjelenését emeli ki. 87 Probst 1999: 143. 88 Bóna 1960:198-199. 89 O’Shea 1996: 104; Somogyvári 1997: 363-364; Szathmári 1996. 90 O’Shea 1996:122-125; Bertemes 1989: 96; Probst 1999: 51,60,75; V. Szabó 1997: 65; Szathmári 1996. 91 V. Szabó 1997: 65. 92 A fallingbosteli fejedelem asszony: Probst 1999: 88. A Perjámos-kultúra: Girié 1971: 21; P. Fischl 2000: 102. A Vatya-kultúra diadém díszei: Bóna 1959: 55. 93 Kovács 1972: 48; V. Szabó 1997. 94 Primas 1977: 26. 95 Kovács 1977: 60. 96 Kovács 1979: 72; Schumacher-Matthäus 1985: 34-37. 97 V. Szabó 1997: 64. 98 Schumacher-Matthäus 1985: 28. 99 Kovács 1977: 58. 100 Szerves anyag maradványokként Skandináviából: Broenstedt 1950; a Sögel-Wohlde-körből, az ausztriai Unterwöbling-csoportól és a svájci Rhőne-kultúrából: Probst 1999: 84, 111, 143. Közvetetten, fémmellékletek alapján a legtöbb európai kultúrából, például Ausztria: Neugebauer- Neugebauer 1997; Németország: Probst 1999; köztük a Kárpát-medencéből: Giric 1971: 21; P. Fischl 2000: 102; Somogyvári 1997: 112-113; Somogyi 2004: 365; Kisné 2003: 63. Összefoglalóan Schumacher-Matthäus 1985: 101 Somogyvári 1997. 102 Szathmári 1996: 80. 40
