Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője 2. Bronz mellékletek Tőrök A temetőben három tőr került elő. Formailag különböznek egymástól a tőrök, de megfelelnek a Vatya I/a. fázisban megjelenő típusoknak, amiket Bóna István szerint a következők határoznak meg: előző fázisnál nagyobb méret, legömbölyített markolati rész kettő-négy szegeccsel és háromszögletű penge.40 Az U3-as sír tőr pengéje 12 cm hosszú, háromszög alakú és enyhén rombusz alakú legnagyobb átmérőjénél 3 mm, markolati része félköríves és hat szegeccsel kapcsolódott a szerves anyagból készült markolathoz (5. tábla 4). Ez a nagy szegecsszám elüt a általános, Bóna által meghatározott kettő-négy szegecstől.41 A szegecsek közül három in situ megmaradt, ezek egytagú cövekszegecsek. Az U25-ös urna tőre is körülbelül 13 cm hosszú, markolati része erősen sérült, de a meglévő darabok alapján félköríves volt, amely három szegeccsel kapcsolódott a markolathoz (10. tábla 7). A három szegecshelyből egyetlen maradt helyben, ez egy egytagú cövekszegecs. A penge legnagyobb átmérője 1,5 mm, átmetszete alapján szélén elkeskenyedő lemez, a romboid formát nem éri el. Az utolsó tőr az U52-ben található, pengéjét 7 cm után elvágták, teljes hossza ennek is feltételezhetően közel 13—14 cm lehetett, markolati része a korábbiaknál szögletesebb, majdnem trapezoid és csak két szegecshely látható rajta (13. tábla 4). Pengéje romboid átmetszetű, legnagyobb átmérőjénél 3 mm. Mindhárom tőr erősen rongált, égésnyomok fedezhetők fel rajtuk és meg vannak hajlítva, kivéve az U52 tőrét, amely egyenesen el lett vágva. A többi tőrön láthatóak a hajlítás hatására keletkezett repedések is. Minden esetben díszítetlen. A tőrök és kardok evolúciójában a legfontosabb kiindulópont a Kárpát-medence, és a legkorábbiaknak a háromszög pengéjű lekerekített végű tőrök tarthatók.42 Az Inken Vogt által létrehozott tipológiai rendszerben a temetőben található tőrök legközelebbi párhuzamai a Kárpát-medencei gyártásúnak tartott „A nemzetség” hármas variánsa. Ezeknek a hossza általában 14-22 cm, egyenes, háromszögletű pengével, lekerekített markolati résszel és négy szegeccsel bírnak. Ennek a típusnak a kronológiai besorolásánál, főként a német területek darabjai alapján, egy Reinecke-féle rendszer A2-es fázisát adja meg,43 de a magyarországi Vatya anyagban a fenn említett Bóna-féle besorolás, illetve a vizsgált temetőben a kerámia kontextusa korábbi időszakra keltezi. A korábbi keltezést az A3-as variánsnál rövidebb összesített hossz is indokolhatja.44 Ékszerek Ez a viseleti elem a leggyakoribb a temető sírjaiban. A pödört szélű lemezeken belül három kategória különíthető el. Méret alapján a nagyobb és kisebb lemezek, a nagyobbakon belül pedig formailag a téglalap alakú és a trapéz alakú lemezek. Ezek mind a Nagyrév-kultúra hagyományaiból alakultak ki.45 A lemezek közé tartoznak még a lemezből hajtogatott pánsíp alakú ékszerek. A nagyméretű pödört szélű lemezek esetén nehéz elkülöníteni a trapéz és téglalap alakú lemezeket, mivel igen erősen sérültek. Amely esetben elkülöníthetőek, azok a következőek: téglalap alakú az U21-ből és az U72-ből (15. tábla 1) került elő, trapéz alakú pedig az U72-ből (15. tábla 1) és az U79-ből (16. tábla 4). Az U21 és az U79 esetén csak 1-1 darab került elő a sírból sérült állapotban. Az U8-as sírból származik még nagyobb mennyiségű pödört szélű lemez (6. tábla 7), de mennyisége és formája nehezen azonosítható, mivel erősen sérült és összeolvadt más lemezekkel, illetve spirálgyöngyökkel, majd ezt az olvadt fémkupacot darabolták fel. A kisméretű lemezekre is található példa, mind azU8 (6. tábla 7), mind pedig azU72 (15. táblai, 4) esetében. A pánsíp alakú lemezek a nagyméretű pödört szélű lemezeknél ritkábbak, de ugyanazokban a sírokban jelennek meg, mint a nagyobb méretű rokonaik. Ezeknek a használata a Kisapostag-kultúrában a legjellemzőbb, de a Vatya leletanyagban is jelen vannak.46 Leggyakoribb típus a huzalból készített spirálgyöngy. Szinte minden fémet tartalmazó sírból kerül elő ilyen tárgy. Széles körben használt ékszer az időszakban, kultúrához vagy szűkebb időhorizonthoz kötni nem lehet őket.47 40 Bóna 1975: 50. 41 Bóna 1975: 50. 42 Vogt 2004:162-163. 43 Vogt 2004:53-54. 44 A fentebb említett, Biatorbágyon előkerült tőrök 12-14 cm-es hossza a később, a középső bronzkor idején általános, hosszú tőrök alsó hossz kategóriáját jelentik, míg a korábbi, korai bronzkorban jellemző rövid tőröknél már hosszabbak. Az Inken Vogt által létrehozott rendszertől még a szegecsek számában is eltérés mutatkozik, a temetőben található tőrök egyike sem rendelkezik a kritériumként meghatározott négy szegeccsel. 45 Bóna 1975: 49. 46 Vicze 2011:108. 47 Bóna 1975: 49; Vicze 2011: 108. 29
