Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Telepen kívüliek a harmincas években

a Haluskai-tanyát, szanaszét laktunk a legkülönbö­zőbb és legolcsóbb szentendrei albérletekben, de Modokéknak már csudálatos kis házuk volt, ami összesen egy verandából állt, mellette egy parányi szoba, alatta egy félig pince konyhával. Modokék, mondom, mert nemcsak hogy festőnő volt, hanem férje is volt, Perlaki Ede - aranyos, kedves ember, aki nemhogy kidobta volna azt a ’majd-talán-festő­­lesz-belőlük’ gyülevész hadat, akik mi voltunk, ha­nem ugyanolyan barátian beszélt velünk és tartott felnőtteknek, mint Mária. Amúgy is szörnyen imponált nekünk, mert egész Szentendre (akkor még pici falu-város) tudta, hogy míg a házuk fel nem épült, ők a dombon, Pipich néninéP51 laktak, s Perlaki minden reggel, mielőtt a pesti hivatalába indult volna, mindenesetre csú­nyán leszidta, onnan a dombról lekiabálva, az épüle­ten mélázó kőműveseket. Mi már a felépült házban csodálhattuk Mária képeit - nem fértünk be ugyan a műteremnek használt verandára, de végigültük a lépcsőt, míg Mária mutatta a képeket, s főzte lanka­datlanul a kávét, kínálás közben nyugodtan odébb rúgva egy-egy vásznat - ugyan, nem árt az annak. A kávédarálójáról portrét festett, nagyon szép kép volt, ugyancsak barna-aranyokker-fekete. ’Megér­demli, eleget dolgozik nekem’ - mondta Modok. Gyönyörű volt a Kalapos önarckép, néhány akt, férfias, komoly. Még egy kislány-portréjára emlék­szem, ahol ugyanaz a kemény kontúr zárta le a tö­rött barnákat, mint az Anya és gyermekei képen, de mindig bele csöngetett egy-egy ragyogó, kis darab élénk szín: a szemek világító kékje, a kislány masni­ja, a kávédaráló rézkupakja. Akkor még, mikor mi láttuk először a képeit, a későbbiekhez képest mind nagyméretű volt, a legkisebb is legalább 80*60-as, de inkább 100 x 100-as.”451 452 Kassák Lajos is a legnagyobb elismeréssel illette Modok Máriát: „Ilyen kékeket, vöröseket, zöldeket, sárgákat, barnákat és lilákat csak az mer egymás mellé helyezni, egymással áttörni, akit elragadta­tott az ösztönös megnyilatkozás öröme, s csak az tudja őket egy nevezőre emelni a művészetben, akinek legteljesebb kiélési formája a művészet. Modok sohasem törekedett agresszív folthatá­sokra, de komorságra hajló alaptermészete annyi tragikus ellentétet, vergődő küzdelmet és kielé­gíthetetlen vágyakozást ment át a színeibe, hogy azok mélyreható élményévé válnak a szemlélőnek. Milyen leplezetlenül egyszerűen, naivan közvetle­nek, és mennyi halk melódiával, átmeneti árnya-Modok Mária fest, 1938 Archív sajtófotó \ Ferenczy Múzeum lattal ... átszőttek és pompázatosak ezek a képek! Csendélet, tájkép, és figurális kompozíció testvéri segítéssel emeli egymás értékét. [...] Nem lehet két­ségünk Modok Mária festői elhivatottságában. [...] Lírája, amely annyira szemérmesen, szinte ködbe burkoltan, fátylakkal takartan, de mélységes hevü­lettől izzón sugárzik ki képeiből, sajátságosán női líra, anélkül azonban, hogy a modern nő hidegsé­gének, vagy hisztérikus izgulékonyságának jegyeit viselné magán.”453 Vas István Modok portréja szervesen illeszkedik az előző kettőhöz: „No és Modok Mária - bár vele inkább Éti154 tudott szót érteni: ő valósággal rajon­gott érte. És nemcsak magukért a képeiért, hanem azért a tényért is, hogy egy asszony ilyen férfi mó­don szuverén művészetet tud csinálni. Én azonban ma már úgy gondolom - és ezt is az akkori Modok javára -, hogy fiatal festészetének elemi erejét éppen hogy a női természet mindmáig jórészt ki­aknázatlan tartalékaiból merítette. Akárhogyan is, ha akkor valaki megkérdezi tőlem, ki a kortárs magyar festészet legrobusztusabb, legrobbanóbb indulatú tehetsége, habozás nélkül az ő nevét fe­leltem volna. [...] 451 „Pipich (PipighZ)néni’ a Szamárhegyen, a mai Bartók Béla u. 23. szám alatt 453 Kassák Lajos: Modok Mária. Munka, 1938. május. X. évf. 61. sz. 2097-2099. p. lakott. Több festő is lakott nála. 454 Nagy Etel, táncművész (Újpest, 1907 - Budapest, 1939), Vas István első 452 Szántó Piroska: Akt. Budapest, 1994. 217-218. p. felesége, Kassák Lajos neveltlánya. TELEPEN KÍVÜLIEK A HARMINCAS ÉVEKBEN 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom