Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
Az első házasságában Mária volt az erősebb - ez is benne van, illetve volt a régi képeiben. Férje, legalábbis úgy látszott, feltétel nélkül imádja, és megpróbál alkalmazkodni hozzá, az életéhez, a társaságához, amelyben egyébként jól érezte magát. Éppen akkor készült el az apró házuk, amely a későbbi Czóbel-háznak hátsó, kisebb részét képezte - de a mi köreinkben az is nagy fényűzésnek számított: oda néztünk be hozzájuk, többször is szentendrei nyaralásunk közben. Perlaki kedves, kedélyes, kissé dzsentroid fellépésű ember volt - habár külseje és tartása nem vallott dzsentrire, valamiféle köztisztviselő, hogy milyen, már akkor sem tudtam. Ebben a minőségében, mint később kiderült, sikkasztásba is keveredett, ha jól emlékszem, egy időre le is csukták. - Modok azalatt ment hozzá Czóbelhoz. Mindenesetre, a továbbiakban senkitől sem hallottam a nevét említeni. Azon a nyáron*55 pedig eléggé tudomásul vették őt. Akármilyen pici ház volt az övék, mégis az volt az egyetlen önálló tanya - és lehetett is számítani a vendégszeretetére, ha mégoly hevenyészett volt is a vendéglátás. De ha némely este leültünk valamelyik kocsma udvari asztala köré, szentendrei termésű piros bor mellé, ott is ő volt a hangadó.”456 Nem volt simulékony természet Czóbel Béla 1935-ben Szentendrén találkozott először az akkor harminckilenc éves tehetséges, kiterjedt baráti körrel rendelkező, élénk társasági életet élő Modok Máriával, akit kortársai jóvoltából már kicsit közelebbről ismerünk. De milyen volt az ötvenkét éves Czóbel, amikor először felbukkant Szentendrén? Az ő bemutatását is barátai, kollégái: Gráber Margit, Fruchter Lajos, Bálint Endre, Ámos Imre, Kassák Lajos teszik meg. Művészpályájának első évtizedeit három európai országban eltöltött, egymást szorosan követő periódusok tagolják: Párizs 1903-1914, Hollandia: Rotterdam, Amsterdam, Bergen 1914-1919, Berlin 1919-1925, Párizs 1925-1940. Folyamatos külföldi tartózkodása ellenére sem volt ismeretlen a hazai művészeti körökben, bár kétségtelen, hogy 1940-ig kívül esett a fő sodráson. A kapcsolattartásra több út kínálkozott számára. Alkalomszerűen részt vett budapesti kiállításokon egy-egy festményével. Nyaranta többször személyesen is hazalátogatott, emellett kitartóan és szívesen ápolta levelezésen No 1937 456 Vas István: Nehéz szerelem. Miért vijjog a saskeselyű? II. Budapest, 1984. 64-66. p. keresztül is baráti és szakmai nexusait. Mivel sok festő kollégája töltött el rövidebb hosszabb időt Párizsban, a napi találkozások helyszínéül azok a Montparnasse-i törzskávéházak szolgáltak, ahova a kint tartózkodó magyar művészek rendszeresen eljártak. Egyik leghíresebb közülük a Café du Döme volt. Asztalai mellett a későbbi „telepen kívüliek” idősebb csoportjából Kmetty Jánossal, Diener Dénes Rudolffal, Perlrott Csaba Vilmossal, Gráber Margittal, s a festőből íróvá és művészeti lapkiadóvá lett Lehel Ferenccel beszélhette meg a világ és a festészet aktuális kérdéseit. Az együtt eltöltött idő sok értékes mozaikjából Gráber Margit is megőrzött néhányat Czóbelről. „Amikor én megismertem Berlinben, harminchat éves volt. Jóképű, férfias. Később 1926-ban egy födél alatt laktunk Párizsban az Hotel Notre-Dame-ban, alighanem akkor lehetett élete mélypontján. Családját elhagyta, kis vagyonát elvesztette, Párizs sem fogadta a régi elismeréssel. Magatartásán mi sem látszott mindebből, megtartotta vidám fölényét.”457 A húszas évek végétől a harmincas évek végéig Czóbel a nyarakat többnyire festőművész barátjánál, báró Hatvány Ferenc458 459 hatvani kastélyában töltötte, természetesen munkával. A két háború közötti időszak egyik legjelentősebb gyűjtőjével, Fruchter Lajossal is itt ismerkedett meg. Tartós és mély barátságukat a több mint húsz éven keresztül folytatott levelezésük hitelesíti. A Czóbel-portré felvázolását Fruchter Lajos folytatja. „Már ekkor Czóbel Béla nevét is kiejtette valaki előttem. Ha nem csalódom, Lehel Ferenc. A művész, aki Párizsban élt, bár Budapesten született, itt a hosszú távoliét folytán teljesen ismeretlen volt és csak a Párizst járt művészek hozták haza a hírét. Igen jó hírét. Megtudtam, hogy Perlrott Csabának van egy Czóbel-képe, melytől megválna. Nála aztán kiderült, hogy egy akvarell fél-aktról van szó. Megszereztem. [...] Czóbel kiállítása után159 megírtam a festőnek Párizsba, hogy művei nagyon tetszettek és kértem, hogy küldjön még néhány képet választásra. Rövid idő múltán meg is érkezett három festménye. [...] 1931 késő nyarán a festőt is megismertük, Hatvány Ferenchez jött látogatóba és annak hatvani kastélyában töltötte a nyarat. Felkeresett. Ebben a kispolgári megjelenésű emberben senki sem sejtette volna azt a nagy művészt, aki elszáradt vi-457 Gráber Margit: Emlékezések könyve. Budapest, 1991. 32. p. 458 Báró Hatvány Ferenc, festő, műgyűjtő, mecénás (Budapest, 1881 - Lausanne, 1958) 459 A Tamás Galériában 1931-ben megrendezett Czóbel kiállításra utal Fruchter. 98 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
