Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Telepen kívüliek a harmincas években

Látkép a Várdombról, é. n.

Archív fotó I Ferenczy Múzeum

tosan meghatározni. Korniss-sal gyakran szoktunk este napszállta után kószálni a város tekervényes utcáin; ilyenkor minden csöndes, nyugodt, a házak szorosan összebújni látszanak, minden silhouetteszerűen jelenik meg, az ég smaragdzöldben játszik, teleszórva apró gyémántokkal. Ahogy lépkedünk lassan a szűk sikátorokban, egy láthatatlan fényforrás a velünk szemközt levő falra misztikus árnyakat vetít; megdöbbenünk a csodálkozástól, s érezzük azt, amit csak vizuálisan lehet kifejezni, olyan az egész hangulata, mintha a mesékben járnánk, ahol lépten-nyomon csodák várnak, s ahol minden lehetséges. Álomba borult régi, ódon szobákat látni, melyekben sejtelmes árnyak mozognak. Minden olyan (vagy hasonló), mint Chagall képein. Nappal mindez megváltozik, konkrétabb, durvább és valószerűbb, színesebb. Sajnos ezeket az esti álmodozásokat, azt hiszem, sohasem lehet majd megfesteni (fizikai lehetetlenség).”431

Bálint Endre a város nappali és alkonyati arcát próbálta megragadni alábbi két írásában:

„Fölfelé a Dunán, Pesttől alig két és fél órányira egy dombokon épült városka emelkedik a part mellett. A zsúfoltan egymásra épített háztetők mögül hét templomtorony ágaskodik az ég felé. Közelről a város valószínűtlen alakzatokban tagozódik, valami kiismerhetetlen belső rendszer szerint. Utcái há131 Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Budapest, 1983. 183-184. p.

romszögletű terekbe torkolnak. A Dunával párhuzamos főutcából kanyarognak fölfelé a ’Szamárhegy’ irányában. A főtér osztrák kisvárosok tereire emlékeztet, amit a tér közepére elhelyezett barokkstílű Szentháromság-szobor is kihangsúlyoz. A térnek egy a Duna felé szaladó görbe utcájáról Csontváry Tivadar nyugodtan megfesthette volna valamelyik ’Athéni utca’ című képét. Egy másik utca, amely a Dunával megy párhuzamosan, Utrillo francia kisváros utcájáról festett képének lehetne modellje, míg a templomhegynek kapaszkodó boltíves, szűk utcácska lépcsőivel olasz emlékeket ébreszt. A nyelv is erről a ’nemzetköziségről’ tanúskodik: mivel hallani magyar, szerb, sváb és tót beszédet.”131 432

„Késő este van, a Törökhegy433 felé visz utam, az ezerarcú szentendrei ég már régen elkomorodott. A csillagok lehullottak mind és szentjánosbogarakká váltak: úgy csillognak ki a bokrok mélyéből. Pedig ritkán borul el az ég homloka itt, az alkonyat türkiz kékei, sejtelmes sárgái és ködös pirosai szelíden simulnak az egyre sötétedő kékhez, és úgy halnak meg, sóhaj nélkül az estében, mint aki hisz az újraszületésben. És valóban mindennap újraszületnek a szentendrei ég színei. Az alkony a szülőanyjuk és

432 Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945 ig. Budapest, 1977.124. p.

433 Törökhegy: a szerb elnevezésű Pismány (hegy) korábbi, a török időket idéző neve, akárcsak a közelében található Törökvölgy és a környék bővizű Szelim (később Sztelin) patakja, vagy a távolabbi fekvésű Törökhányás (1762).

94 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI