Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Beteljesült vágyálom, művésztelep és festőiskola
A szentendrei vasútállomás az 1900-as évek elején Képeslap Hát nagyon kietlen hely volt ez. A sivár udvaron egy kerekes kút. A vize nem volt jóízű. Egy félig földbe helyezett, bedőlt verem. Ez volt minden a környéken. Szétforgácsolt láda darabjai hevertek szanaszét. Fedél a fejünk fölött - gondoltam. Ha nem fog megfelelni a társaimnak, otthagyjuk. Visszamentem a polgármesterhez és azt mondottam: Köszönettel elfogadjuk az ajánlatát. A polgármester megkérdezte: Tessék mondani, kik még a híres művész urak? Megneveztem néhány szereplő festő és szobrászt. Láttam, hogy teljesen tájékozatlan ezen a téren. Ezután nagyon kértem, hogy legyen a segítségünkre. Elmondottam neki, hogy Nagybányát is a festők tették híressé. Ha most itt megtelepszünk, Szentendrét is a festők városává tehetjük. Művésztelepet létesítünk, a várost felfedezzük. Nevezetesség lesz. Másnap Jeges barátunk nézte meg a polgármester által felajánlott tanyát. A polgármester ugyanazt mondta Jegesnek is, mint az előző napon nekem. (Tudniillik, hogy mindenkit megnősít, mindenkinek házat épít.) Jeges kérte a polgármester segítségét: Polgármester úr, ha nekünk segítségünkre lesz, fölsőbb helyről méltányolni fogják. Kapcsolataink révén kormányfőtanácsos, államtitkár, akár miniszter is lehet. A polgármester azután ezt mondotta: Tessék a nagy művész uraknak megmondani, jöjjenek ki mindnyájan. A kihurcolkodáshoz szekeret ígért, de ez elmaradt.”314 315 Még el sem foglalták szegényes nyári rezidenciájukat a „művész urak”, amikor 1926 májusában a képviselő-testületi ülésesen már kész tényként jegyezték fel a városi jegyzőkönyvbe, hogy „Szentendre határában, a szőlőtelepen lévő épületekben és mellékhelyiségekben művésztelepet és festőiskolát alapít a város.” к felsorakoztatott érvek szerint „a művésztelep és iskolának felállítása a városfejlődése érdekében történik annál is inkább, mert erre a főváros közelségénél és természeti fekvésénél fogva kiválóan alkalmas. A város fejlődésére, amely az idegenforgalmat csak fokozni fogja, előnyt jelent azon szempontból is, mert az itt festett tájképek útján a város széles e világon ismertté fog lenni, a város állandó kiállítási hely lesz és végül az itteni szép és régi tárgyakról festett képek is elősegíteni fogják egy leendő városi múzeumnak és levéltárnak a mielőbbi felállítását.’01'” Bánovszky Miklós és Onódi Béla egymásnak adva a szót bontják ki a részleteket és töltik meg élettel a sivár, lepusztult tanyát. 314 Harm Ferenc: Egy festő naplója. Bánovszky Miklós visszaemlékezése. Szentendre, 1996.16-19. p. 315 Sin Edit: Egy évszázad krónikája. Szentendre, 2000. 82-83- p. A BETELJESÜLT VÁGYÁLOM 63
