Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Beteljesült vágyálom, művésztelep és festőiskola
Fiatal festők csoportképe a városszéli „művésztelepen”, egy poros tanyán, 1926 június. Alsó sor (balról jobbra): Pándy Lajos, Onódi Béla, Bánovszky Miklós, Szikácsek Lídia cseh festőnő, Rozgonyi László, Vujics Mária. Mögöttük középen: Bánáti Sverák József. Hátsó sor (balról jobbra): Heintz Henrik, Paizs Goebel Jenő, Krajcsovits Márton Archív fotó I Ferenczy Múzeum „Miután mindnyájunknak Budapesten munkánk volt, elkezdett képek, megrendelések, nem tudtunk egyszerre mind kinn tartózkodni. Én mentem ki elsőnek” - meséli Bánovszky. „A két kis szobát elkezdtem kitakarítani, az ott lakó asszony segítségét is kértem. A szobák padlósak voltak. Por, piszok, az volt! Kitört ablaküvegek, egérlyukak, ezeket begipszeltem. Az ajtókra új zárakat szereltem. A környéken elfekvő fadarabokból padot szögeltem össze. A hat ágyon és szalmazsákon kívül volt egy gyalulatlan fából készült keresztlábú asztal. Azután összeírtam a legszükségesebb használati tárgyakat. Ezeket hol HÉV-vel, hol hajóval hordtuk ki és a városban is vásároltunk.”316 * Onódi Béla olyan aprólékos részletekkel tárja elénk „a birtokbavétel,, egymást követő fázisait, hogy mint egy filmet, szinte látjuk magunk előtt a jeleneteket. „A húszas évek végén a Helyiérdekű vasúton, vagy tavasztól őszig hajón közelítettük meg Szentendrét, de még a szekér is sorra került, mert 1926. július 5-én ezzel hoztak ki képeket Pestről. 316 Hann Ferenc: Egy festő naplója. Bánovszky Miklós visszaemlékezése. Szentendre, 1996.19. p. A motoros HÉV-szerelvény óránként indult, 1.10 pengő viteldíjjal, s az út egy teljes óráig tartott. Ez főleg télvíz idején volt keserves, amikor fűtés hiányában az ablakokat a lehelet párájától beborította a zúzmara. [...] Az állomástól a Pannónia-telepig csak pár perces út vezetett, s ekkor elénk tárult a sivár, alig pár hitvány fával tarkított művésztelep látványa, szemben a cementgyárral. Beléptünk a puritán, vaságygyal, ócska asztallal, székkel berendezett, semmi kényelmet nem nyújtó szobánkba. A rendelkezésünkre álló két házban 3-3 szoba volt, ezeket osztottuk el egymás között. [...] A telepen a napi gondokhoz tartozott a takarítás, amit magunk oldottunk meg. Az ebédünket Paulovicsné, a gondnok felesége készítette el, főzött ránk. Költségét felosztottuk magunk között. Egyszer valamilyen jelentéktelen okból összekülönböztünk Paulovicsnéval, s így önellátásra kényszerültünk, vagyis magunk főztünk. Ezzel azután humoros, mulatságos esetek sorozata kezdődött el. Mindenki valami mást szeretett volna fogyasztani. Egyik nap éppen Heintz Riki31~ és én voltunk a szakácsok, mikor is rizsfelfújtban állapodott meg a társaság. Ez azonban semmiképpen nem akart si-317 Heintz Henrik 64 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
