Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Beteljesült vágyálom, művésztelep és festőiskola
iskola előtt ismerkedtem meg Münchenben, ahol mindketten előtanulmányokat folytattunk a főiskolai felvételihez. Az első világháború után még évekig nagy gond volt a festésből való megélhetés. Hol fogunk ezután dolgozni? Műteremhez jutni szinte lehetetlenség volt. Míg a főiskola növendékei voltunk, nyáron a művésztanárok által létesített nyári telepeken dolgozhattunk: Miskolcon, Gyöngyösön, Pécsett, Szolnokon, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen és az elcsatolt Nagybányán. Egy nap reggel azon tanakodtunk, hogy most a főiskola után hol tudnánk nyáron szép természeti környezetben olyan helyet találni, ahol továbbra is együtt tudnánk dolgozni. Ekkor érkezett közénk Paizs-Goebel Jenő barátunk. (Gyermekkori betegsége folytán bicegett és nagyot hallott.) Kérdezte, miről beszélünk. (Szájról olvasott.) Elmondtuk neki, hogy nyári tartózkodásunkról tanakodtunk. Jenő barátunk ezután elmesélte, hogy bátyja előző nap Szentendrén járt. Bátyja, dr. Pajzs (Goebel) Ödön Az Est lapoknál volt szerkesztő-újságíró. Egy amerikai ismerőse arra kérte, érdeklődjön Budapest környékén eladó birtok után. Evégből járt Szentendrén is. De senki nem tudott ilyen birtokról. Még a polgármesterhez is elment. Ő sem tudott tanácsot adni. Távozóban volt, amikor a polgármester úr, dr. Starzsinszky László mondta neki: - Szerkesztő úr, adjon nekem tanácsot! Van nekünk - mármint a városnak - két kilométerre a várostól, Pest felé egy kis tanyánk. Három kis házból áll. A háború vége felé ezt járványkórháznak rendeztük be, vettünk hat összecsukható vaságyat, hat szalmazsákot és hat takarót. Szerencsére járvány nem volt. Az egyik kis házat kiadtam egy kétgyermekes asszonynak. De a másik kettő üresen áll. Mit tudnék ezzel csinálni? Pajzs Ödön művésznövendék öccsére gondolva azt ajánlotta: Polgármester úr, ajánlja fel ezt a két üres kis helyiséget ingyen, szegény sorsú művésznövendékeknek nyári tartózkodásra! A polgármesternek tetszett az ajánlat. Ezt mondta: Küldjön hát ki, szerkesztő úr ilyeneket! Megörültünk az ajánlatnak. Én emlékeztem arra, hogy egyszer egy hajókiránduláskor láttam ezt a kisvárost. Nagyon tetszett nekem a fekvése, háttérben a hegyekkel. Budapest közelségének dacára általában ismeretlen volt. Budapestről csak az kereste fel, akinek ott valami dolga akadt. Esetleg turisták, de nem volt nyaralóhely. Nagy szegénységben éltek ott szerbek, szlovákok és magyarok. Rögtön indulni akartam, megnézni a helyet. Társaim azonban azt javasolták, pár ajánló írást kellene kérni Réti312 313 mesterünktől. Reggel volt. Meg kellett várni az ebédidőt. Réti mesterünk az Epreskert egyik épületének emeleti szobájában lakott, de szobájában senkit sem fogadott. Délben szokott lejönni, mielőtt a Wagner vendéglőbe ment ebédelni. Rendszerint megállt az épület kapujánál, ilyenkor lehetett vele beszélni. Amikor lejött, körülálltuk és én közöltem vele, hogy nyári tartózkodásra lenne lehetőségünk Szentendrén. Réti mesterünk unatkozva hallgatta beszédemet. Engem ez nem érdekel. Én nagybányai vagyok, én a nyarat ott töltöm - mondta. Ezután természetesen nem beszéltünk erről többet, másról esett szó. Rozgonyi egy kis tétovázás után azt ajánlotta, menjünk át Glatz mesterhez, aki a szomszédos épületben, a volt Benczúr-műteremben dolgozott. Elnézést kértünk a zavarásért, elmondottuk neki, hogy egy nyári tartózkodásra adódott lehetőségünk Szentendrén, a mesterünket azonban nem érdekli. Glatz, mint mindig, lelkesen fogadott, és átjött velünk az Epreskertbe. Réti még az ajtóban állt. Glatz hangosan kiáltotta: Pista, miért nem érdekel téged a növendékeid kapott ajánlata? Énnekem halaszhatatlan munkám van és nem mehetek ki a fiúkkal! Réti pedig azt mondta: Hát menjenek ki maguk egyedül Szentendrére. Rétit körülvették női tanítványai...Ezt nagyon szerette. Én másnap kimentem Szentendrére és felkerestem a polgármestert: Nagyon örülünk az ajánlatának - mondtam. A polgármester barátságosan üdvözölt és dunántúli tájszólással ezt mondta: Tessék kijönni, akár kettőszázan is. Mindenkit elhelyezek, megnősítek, mindenkinek házat építek. - De polgármester úr, - mondtam - mi nem akarunk megnősülni és nincs pénzünk házépítésre. - De vannak itt jobb módú szerb asszonyok, lányok. Van a városnak kő- és homokbányája, ajtók és ablakok pedig vannak a városháza udvarán, amik a városháza építése után3'3 megmaradtak. És újból mondta, hogy megnősít mindenkit, házat épít mindenkinek. Azután elmondta, hogyan jutok ki a tanyára. A HÉV végállomásától a Budapest felé vezető úton balra, a kaszárnyaépületeket elhagyva keskeny, nyárfákkal szegélyezett poros országúton kellett menni...Megérkezve a tanyára üdvözöltem az ott lakó asszonyt és közöltem vele, hogy a polgármester a két üres házikót nyári tartózkodásra nekünk adta. 312 Réti István 313 Az eredetileg földszintes, barokk városházát 1924-ben és 1926-ban emelet tel és új épületszárnyakkal bővítették. 62 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
