Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Boromisza Tibor felfedezi Szentendrét
Pismányi villatelep, 1920-as évek Képeslap rovásírással, kivéve Boromiszát290, aki a telepalapítás motivációjáról ekképpen nyilatkozott az újságírónak: „Szentendre különösen alkalmas a munkát szerető festőnek - a szeparációra... Ferenczy Károly mint fiatal festő hosszú ideig járt és dolgozott itt. Az ő nyomdokait kutattuk egynéhányan, hazátlanná lett nagybánya festők, amikor vándorbottal a kezünkben elindultunk, hogy a régi reminiszcenciákat megtaláljuk az új Magyarországon... Ez az ösztön hajtott bennünket a szentendrei hegyek közé, ahol minden Nagybányára emlékeztetett. A város miniatűrben, a táj, a környék, a hegy, a rét, a fák, a virágok és az emberek... Ezt kerestük, erre vágytunk, s miután festő hazája széles e világ, sorra egymás után letelepedtünk itt... Én ebben a villában, a másik a hegy túlsó oldalán, a harmadik amarra az erdő szélén, a negyedik a lankás domboldalon, az ötödik benn a városban... Ki itt, ki ott, alig látjuk egymást, hetekig nem is találkozunk, s mégis összetartozunk szívvel-lélekkel, s közös vágyunk, hogy Szentendrén kiépítsük a Nagybányáról elszakadt művészkolóniát.”291 Boromisza Tibor mellett felemlíti az újságíró Tipary Dezső, Erdei Viktor, Egry József292, Kubinyi Bertalan293 és Sárospataki Bálint nevét. Ez utóbbiét tévesen, ugyanis a Sárospatakon élő Bálint Józsefről294 295, a nagybányai idők óta Boromisza egyik leghűségesebb „csatlósáról” van szó. Egry Józsefhez is régi, Nagybányáig visszanyúló barátság fűzte Boromiszát. A Mű vészház293 első kiállításáról tudósítva 1909-ben úgy fogalmazott az egyik hírlapíró, hogy a kiállításnak két meglepetése volt: Boromisza Tibor és Egry József. Három évvel később már mindketten beválasztott tagjai a Művészház művésztanácsának. Szentendrére Boromisza hívta meg Egryt, aki miután itt töltötte az 1925-ös nyarat, szeptemberben már ismét a Balaton partján remetéskedett, - ha hinnünk lehet a Lestyán-cikknek. 290 Boromisza Tibor 1924. novemberétől haláláig - többféle változatban - rovásírással szignálta műveit. 291 Letyán Sándor: Szentendrén alapítanak művésztelepet a hazátlanná lett nagybányai festők. Újság, 1925. szeptember 6. 292 Egry József, festő (Újlak, 1883 - Badacsonytomaj, 1951) 293 Kubinyi Bertalan, festő (Budapest, 1891 - ?) 294 Bálint József, festő (Zádorfalva, 1886 - Sárospatak, 1957) 295 A Művészház Egyesület Rózsa Miklós kezdeményezésére és vezetése alatt 1909-ben alakult meg Budapesten. Állandó kiállítóhelyén elsősorban haladó szellemű, főleg a fiatalokat támogató csoportos kiállításoknak adott bemutatkozási lehetőséget. Működése 1904-ig tartott. A közel ötvenéves Erdei Viktor 1925 nyarán az Angyalhegy ormán, a mai Szamárhegyen lakott egy villában. Nem kizárt, hogy Boromisza Szentendrére költözésében része volt a már évek óta itt élő, nagybányai festőtársnak, s talán Boromisza első szállása a szamárhegyi Iskola utcában is vele hozható kapcsolatba. Erdei Viktor szintén megszólalt a Lestyán - cikkben: „Szentendre már régi búcsújáróhelye azoknak, akik a nagyváros után felfrissülést, új impressziókat keresnek. Ezért jöttem én is ide, mert hiányzott Nagybánya, s éreztem, hogy kell valami, ami a régi erőben tartson.”296 * * Nagy Balogh János29 és Bálint Rezső festőművészekhez hasonlóan, Erdei Viktor is 1919-ben költözött a városba, miután a Tanácsköztársaság művészeti és múzeumi direktóriumának támogatása mellett „a helyi munkástanács egyhangúlag engedélyezte a három művész letelepedését, sőt a szűkös lakásviszonyok, ellenére még lakást is biztosított részükre.29*” A Lestyán-cikkben a „hetekig nem is találkozunk, mégis összetartozunk szívvel lélekkel” megfogalmazásban Boromisza karakterének az az ellentmondása jut kifejezésre, amit első monográfusa és barátja, Hevesy Iván az 1922-ben róla írt kismonográfiában így foglalt össze: „Boromisza temperamentuma, sőt egész életlátása egyszerre passzív és aktív. Az egyik oldalon 296 Letyán Sándor: Szentendrén alapítanak múvésztelepet a hazátlanná lett nagybányai festők. Újság, 1925. szeptember 6. 297 Nagy Balogh János, festő (Budapest,1874 - Budapest, 1919) 29K Sin Edit: Szentedre az 1918/19-es forradalmak idején. Szentendrei Műsor, 1979/3. 60. p. BOROMISZA TIBOR FELFEDEZI SZENTENDRÉT 57
