Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Barangolások Európában

Boromisza Tibor: Állatvásár Nagybányán, 1910 körül

Olaj, karton, 6o*8o cm | Magántulajdon

alkonyaiban, gyertyafényben, vagy a Veresvízre vezető út, zúzmarás fáival. Errefelé laktunk a bányász negyedben, Kert néninél, egy bányász özvegyénél. Ő látott el bennünket minden jóval, de úgy látszik, magát is. Később hallottam, azt mesélte, hogyan telt meg a háza minden jóval, mint egy méhkas. Azt is mesélte, hogy mialatt férjeink távol voltak - kiállítást rendeztek -, a hosszú, őszi estéken fehér paripás hintón vittek el bennünket, Kmetty Elzát és engem, Isten tudja hová! A valóságban mi a hosszú estéket barátainkkal: Jándi Dávid244, Korda Vince, a Mund házaspár245, Boromiszáné246 stb. társaságában töltöttük az István Király étteremben, iszogatva a puncsot. Bedő Rudolf247, a helybeli szénsavgyár fiatal gazdája, aki gyűjtő volt és jó barátunk, sokszor jött értünk, hogy oda vigyen.

Nagybányán még cukrászda is volt, ahol a festők annyit ehettek és ihattak, amennyit csak akartak, és a végén képpel kellett fizetni. A márványasztal lapját, amit telefirkáltunk, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

244 Jándi Dávid, festő (Jánd, 1893 - Nagybánya, 1944)

245 Mund Hugó, festő (Marosszentmargita, 1892 - Buenos Aires, 1962); Dömötör Gizella, festő (Budapest, 1894 - Buenos Aires, 1984)

246 Torday Mária, Boromisza Tibor első felesége (? - ?)

247 Bedő Rudolf, műgyűjtő (Budapest, 1891 - Budapest, 1978

Meg kell emlékezni a hetivásárról, ahol nyüzsögtek a környékbeli román falvak lakói, még késő délután is ott üldögéltek a piactér kútjának márványlépcsőjén. A hosszúszál parasztlegények, szalmakalapjukon koszorúval, és a fiatalasszonyok, némelyik olyan szép volt, mint egy madonna. Akkor Erdélyben még élő volt a népművészet. A piacon árultak gyönyörű szőtteseket, csergét, bekecset, cserépedényt. A fazekashoz mi is eljártunk korongozni. Kmetty János megfestette egy tányérra magát és a feleségét kézen fogva. Ez a tányér ma a szentendrei Kmetty Múzeumban található. Rám nagy hatást tett Thorma János. Őt hatvanéves korában ismertem meg, még akkor is gyönyörű szál férfi volt, és a világ legkedvesebb embere. Vacsorára látott vendégül bennünket, Kmettyékkel együtt, és megmutatta műtermében a munkáit, közöttük a Talpra magyar!-t, ezt az óriási történelmi képet, amin egész életén át dolgozott, de nem tudta befejezni.”248

Paizs Goebel Jenő 1926-ban nyolc hónapot töltött el Nagybányán. A bátyjához késő ősszel írt levélrészlettel zárjuk az erdélyi bányavároshoz fűződő, a festők által megőrzött emlékekből vett cseppnyi válogatást.

248 Gráber Margit: Emlékezések könyve. Budapest, 1991- 12-14. p.

48 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI