Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Barangolások Európában

A nagybányai piactér a századfordulón

Archív fotó I Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria

„Október végéig szeretnék itt maradni, mert most színesedik a vidék, jön az ősz. Most el akarok kezdeni egy nagy tájképet napsütésben a Virághegyen [...] olaj nélkül festek s vastagon, hogy színek legyenek és festmények. Az a baj, hogy hamar elfogy a pénzem. De én nem tudok már másképp festeni. Festettem hat képet, az egyik önarckép a többi tájkép. A nagy akt régen kész csak a hátteret kell megoldani, most nincs kedvem hozzá, mert sokáig festettem. De majd odahaza a műteremben megcsinálom fejből. Mondhatom, jól sikerült. Most tájképet festek; egy hidat, jól megy, nekem is tetszik, csupa színröhögés. Csak el ne rontsam.

Talán sikerülni fog. Majd később megint figurákat fogok festeni, csak most nem akarom magamra

erőszakolni...Nálam minden a hangulattól függ. Én most már ezentúl nem fogok senkire se hallgatni, hogy szorgalmas vagyok e vagy sem, mert az hiábavaló dolog, kár a festék miatt is. Én magam jobban érzem, hogy mikor van erőm, és akkor teljesen odaadom magam vagy sehogy. A szorgalom a művészetbe mindig ott van, ahol a mű is tökéletes. Nekem ez a véleményem. Fél erő nekem nem kell, és még szerencse, nincs feleségem, akiért meg kellene ezt csinálni...

Már elég volt nekem ez a kis csendes fészek, hárma kell nekem, vágyódom a nagyváros zajába, mert félek elnémul a hangom, a dühöm. Én szeretek harapni, veszekedni, hogy tudjam, hogy élek.”249

249 Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896-1944). Szentendre, 1996. 10-11. p.

BARANGOLÁSOK EURÓPÁBAN 49