Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Barangolások Európában
és 20 %-ot ígért a vételárból. Amíg Ernő216 Párizsban járt a képet eladni, nekem ott kellett maradnom zálogba. Nagy örömünkre, mivel Amerikában megtakarított pénzem már fogyóban volt, jó haszonnal sikerült a képet eladni. Mint később megtudtam, a kép a vételár sokszorosáért lelt gazdára Budapesten. Szegény, jó Paál László, így segített meg bennünket tudtán kívül. Szerény anyagi helyzetünk étkezésünket is befolyásolta. Triperie-be, hentesüzletbe jártunk boudin-t, azaz véres hurkát venni, mert az amellett, hogy olcsó volt, nagyon ízlett, a franciák remekül készítették. Lassanként már szégyelltük, hogy nap mint nap csak ezt vásároljuk, úgy hogy aztán már nem Barbizonban vettük a boudin-t, hanem Melun-ben vagy Fontainebleau-ban, melyek kb. hat kilométernyire voltak lakhelyünktől. Nagyon restelhiik szegénységünket, de jól voltunk öltözve; Ernő mindig dendisen, én pedig az amerikai öltönyeim után jómódú tengerentúli utasnak néztem ki. Mme Bodmer úgy hitte, hogy a tekintélyes barbizoni Clef d' Ore, azaz Arany Kulcs étteremben étkezünk. A másik olcsó kedvencünk a kitúnő francia ’frontage’, a sajt volt. Kétszer egy héten kis lovas kocsijával megjelent a sajtos és végighajtva az utcákon, hangos trombitaszóval jelezte vevőinek, hogy megjött. [...] Amikor ’Szent Mihály útján beköszöntött az ősz’, ismét Párizsban voltunk. Anyagi zűrzavaraink többször megismétlődtek. A Quartier Latin-ban, a Rue de l’Ancienne Comedie-ben laktunk egy kis diákszállóban. Miután már teljesen leégtünk’, és a lakbérünket sem tudtuk kifizetni, elhatároztuk, hogy meglépünk. Két nagy lepedőbe összepakoltuk az olyan apró holmikat, amelyek nem fértek el a bőröndben. Valahogy kisomfordáltunk szállásunkról és új lakóhelyünk felé igyekeztünk. Útközben egy kicsi téren kellett áthaladni, ahol párizsi szokás szerint az utcán, a kávéház teraszán üldögéltek a vendégek. Ide érve az én batyumnak a kötése megoldódott és a benne lévő sok apróság szerte-szét hullott. Ernő barátom erre a komikus látványra nagy hahotára fakadt, úgyszintén a terasz vendégei is. Sietve kapkodtuk össze a holmikat, mivel közben az eső is szemerkélni kezdett. Újabb szállásunk a Rue de Г Harpe volt, a Nouveau Hotelben. Az is a Quartier Latin-ben volt. A következő elsején megint csak nem tudtunk volna lakbért fizetni. Szerencsére nekem eszembe jutott, hogy a bőröndömben van még egy pár Amerikából szár-216 Jeges Ernő Jeges Ernő Barbizonban, 1923 Archív fotó I Magántulajdon mazó arany mandzsettagomb és lánc. Fölpakoltunk és útnak indultunk, hogy eladjuk. Értékesítésük üzletről-üzletre menve sem sikerült. Végre az utolsó helyen már megvették volna, de az én szórakozott barátom útközben valahol elvesztette azokat. Ő beszélt kettőnk közül jobban franciául, azért volt az ő zsebében értékes kincsünk. Ezután magunkba roskadva ültünk otthon a hidegben és sötétben, hogy vajon most mi lesz velünk. Ajtókopogásra Molnár Sándor21 író barátunk lépett be. Ó egy egyetemi diáksegélyező egyletnek volt a pénztárosa. Tragédiánkat meghallgatva elsietett és kiutaltatott nekünk 300 frank segélyt, melyet aztán egy jó étteremben bőséges vacsora mellett ünnepeltünk meg. [...] Mondanom sem kell, hogy párizsi időm nagy hányadát képtárakban töltöttem el, hiszen a Louvre tanulmányozásához minden idő kevés. Emlékszem, akkor Tizian218 Sírbatétel és Rembrandt Emauszi ifjak c. műve tett rám mély benyomást. Rafael219 és Rubens220 piktúrája idegen volt tőlem. Azután a századforduló művészeti áramlásait bemutató kép217 Molnár Sándor, író, műfordító (Szatmárcseke, 1895 - Arad, I960) 218 Tiziano Vecellio, olasz festő (Pieve di Cadore, 1488/90 - Velence, 1576) 219 Raffaello di Giovanni Santi, olasz festő és építész (Urbino, 1483 - Róma, 1520) 220 Pieter Pauwel Rubens, flamand festő (Siegen, 1577 - Antwerpen, 1640) 40 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
