Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Barangolások Európában
* t Tanulmányúton Párizsban, 1923 Balról jobbra: Jeges Ernő, Ónodi Béla, Tassy Demián Archív fotó I Magántulajdon Ernő festőművész barátomat, aki Szinyei-ösztöndíjjal tartózkodott Párizsban, és akivel Amerikából is leveleztem. Ernő Agnieres-ben lakott. Vele jártam végig a franciák történelmi emlékeit, esténként pedig - amíg volt pénzem - a divatos mulatókat. Látogattuk a Folies Bergere-t211, a Moulin Rouge-t212, elmentünk a Verlain pincébe és sok jellegzetes párizsi lebujba. A lármás Amerika és Párizs után nagyon vágytam Barbizon és Fontainebleau csöndjére. A barbizoni mesterek: Millet213 214 215, Corot2“ és Paál László2“ művészetéért már pesti diákkoromban szívvellélekkel lelkesedtem. Ezért Jegessel lakásunkat feladva elutaztunk Fontainebleau-ba. Ott kerékpárt béreltünk és elkarikáztunk Barbizonba. Az óriási erdőben gyakran dombnak fel, dombnak le kellett a kerékpárt tolni. A párizsi útról elágazás vezetett Barbizonba, s egyszer csak elénk tárult az az erdei út, amelyről Paál László a Párizsi út a fontainebleaui erdőben c. képét festette. Nem szégyellem bevallani, úgy megrendített az a tudat, hogy most én is itt állhatok ezen a helyen, hogy könnyes lett a szemem és letérdeltem és megcsókoltam a földet. [...] Barbizonban első utunk a temetőbe vezetett, ahol megilletődve álltunk Millet sírjánál. Felkerestük műtermét is, amely azt a benyomást keltette, mintha a mester csak pár percre hagyta volna el. Még kabátja és kalapja is ott lógott a fogason. Elég szegényes benyomást keltett. Mivel a gondozó személyzet közül 211 Folies Bergere: népszerű és híres varieté Párizsban a századfordulón 212 Moulin Rouge: a századforduló Párizsának egyik leghíresebb mulatója 213 Jean-Francois Millet, francia festő (Gruchy, 1814 - Barbizon, 1875) 214 Jean-Baptiste Camille Corot, francia festő (Párizs, 1796 - Párizs, 1875) 215 Paál László, festő (Zám, 1846 - Charenton, 1879) senki sem jelentkezett, megilletődve két frankot tettünk le beléptidíjként a küszöbre. A következő vasárnap tele volt a műterem külföldi turistákkal, s akkor tudtuk meg, hogy a beléptidíj sokszorosa az általunk ott hagyottnak. Később megismerkedtünk egy öreg házaspárral, akik fiatalkorukban Millet Angelus c. képéhez modellt álltak. A városban még sok olyan ház volt emléktáblával megjelölve, melyben művészek laktak. Paál László házát a mi kezdeményezésünkre jelöltette meg a magyar kormány. Az egész barbizoni tartózkodásom, egy teljes nyár, tájképfestéssel telt el. Egy nyári alkonyaikor festőfelszerelésemmel hazafelé baktatva, egy csendes barbizoni utcán megállított valami csodálatos hegedűszóló, amely az egyik ház ablakából hangzott ki. Szinte gyökeret vert a lábam, úgy elmélyedtem hallgatásában, és mivel jó zenei hallásom van és a dallamot sokat dúdoltam, nem feledtem el. [...] A festéshez szükséges vásznakat és vakrámát egy Barbizonban megtelepedett török kereskedőtől szereztük be. Itt egy alkalommal Paál László képre bukkantunk. Megkért minket, hogy adjuk el Paál László: Út a fontainebleau-i erdőben, 1876 Olaj, vászon, gr,/><63 cm Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria BARANGOLÁSOK EURÓPÁBAN 39
