Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Új táncrend régi-új lépésekkel
tetett meg vele, de bemutatni Kóka Ferenc741 mutatott be Barcsaynak, amikor 1960-ban elvitt hozzá a szentendrei nyári művésztelepre. Akkor még álltak a fehérre festett kisvárosi házak a hatalmas platánfák alatt. Házához néhány lépcsőfokon kellett felmenni, mintha magasabban lett volna a többiekénél. Lenyűgözött a művésztelep századfordulós hangulata. A hatalmas kert közepén kút állt. A házak különböző méretűek voltak, és mégis egységes képet mutattak. Közel egymáshoz és mégis távol. Nyári délután volt, álmos csönd ülte meg a kertet, a telep mintha békés délutáni álmát aludta volna. Éppen tett-vett műtermében, amikor bekopogtattunk. Kóka Ferenc festőművész barátom bemutatott, néhány szóval elmondta, mi végett járok Szentendrén. Barcsay alacsony termetű, szép arcú, magas homlokú férfi volt. Szemüvege mögül meleg barna szemeivel érdeklődve nézett rám. Kora meghatározhatatlan volt. Erről az első találkozásról csak töredékes emlékeim vannak. De arra jól emlékszem, hogy a modern festészetről mutatott egy német nyelvű, gyönyörű, színes albumot, a merített papírra nyomott képek színei csodálatosan érvényesültek a reprodukciókon. Ez a 20. századi avantgárd nagyjait gyűjtötte össze. Azokban az években csoda volt kézbe venni egy ilyen albumot. A generációm jószerével Picassótól is csak a békegalambját, vagy a Guernica 42 743 című képét ismerte. A modern művészet akkor még dekadensnek, polgárinak számított. Még éreztük a szocreál utórezgését. Barcsay úgy mutatta a könyvet, mint aki eretnekséget követ el. Rácsodálkoztam a számomra addig ismeretlen szerzők nevére és képeire, az orosz avantgárd mesterek - Kandinszkij744, Malevics744 - vagy Dali74’, Miro746 747, Morandi egy-egy művére. Néztem volna még tovább is, de ő hirtelen meggondolta magát, egyik pillanatról a másikra befejezte a könyvbemutatót. Összecsukta a könyvet, és valami egészen másról kezdett el beszélni. Mintha önmagától is megijedt volna. Talán arra gondolt, ki is lehet ez a nő? Elköszöntünk, kint az utcán megkérdeztem Feritől: - Mi volt ez? - Ő elnevette magát. - Edit, én meglepődtem - válaszolta -, hogy magának, akit most látott először, meg merte mutatni ezt az albu-741 Kóka Ferenc, festő (Budapest, 1934 - Budapest, 1997) 742 Pablo Picasso: Guernica, 1937. Olaj, vászon, 3,5 x7,8 m. Politikai szimbólummá vált művét Picasso a spanyol polgárháború idején a Guernica várost sújtó bombatámadásra reagálva festette. 743 Vaszilij Vaszilijevics Kandinszkij, orosz festő (Moszkva, 1866- Neuilly-sur Seine, 1944) 744 Kazimir Szeverinovics Malevics, orosz festő (Kiev, 1878 - Leningrád, 1935) 745 Salvador Dali, spanyol festő (Figueres, 1904 - Figueres 1989 746 Joan Miró, katalán festő, szobrász, kerámikus (Barcelona, 1893 - Palma de Mallorca, 1983) 747 Georgio Morandi, olasz festő (Bologna, 1890 - Bologna, 1964) Barcsay Jenő pesti műtermében, é. n. Archív fotó I Barcsay hagyaték mot, ami tetejébe - tette hozzá - Nyugaton jelent meg, és az avantgárd művészetről szól! A mester óvatos és fél - magyarázta Feri. - Fél?! - kérdeztem hitetlenkedve. A nagy Barcsay fél, mert megmutatta nekünk az albumot? - Igen. Igen. - ismételte Feri. - Fél - és megnyomta a szót. Hallgatagon ballagtunk egymás mellett a szentendrei macskaköves utcán. Akkor még nem tudtam, hogy Barcsayt az 50-es években eltiltották a festészettől, a tanítástól, és a kényszerűség hozta létre az azóta világhírű anatómiakönyvét 48. Sokkal később, évek múltán maga is beszélt mellőztetéséről, sérelmeiről. Almák sorakoztak a régi kétajtós szekrény tetején: ez volt az első kép, ami Barcsay Jenő Andrássy úti otthonában fogadott. Kondor Béla vitt el hozzá egy januári délutánon. A mester rövid, kék festőköpenyt viselt, állványa az ablaknál állt. Ecsetjei katonás rendben sorakoztak a szép, csíkos parasztköcsögben. Lassú, óvatos, léptekkel hozta be a tálcára előre elkészített kávét és süteményt. Először körbejártam a szobáját. Szépek voltak a délutáni fények. Alig figyeltem rövid, tömör mondatokból álló beszélgetésükre. Egyre érdekesebbnek és szebbnek láttam ovális, fiatalos arcát, szerzetesi puritánságát. 48 Barcsay Jenő: Művészeti anatómia. Budapest. 1953- A könyvet első megjelenése óta többször kiadták (pl. 1968,1976,1980,1991, 2012), közel húsz nyelvre lefordították és a mai napig is használják a világ minden részén a művészeti oktatásban, helyenként még az orvosképzésben is. ÚJ TÁNCREND, RÉGI-ÚJ LÉPÉSEKKEL 1Ó5
