Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Lángra kapott életszikra, a koalíciós évek
Barcsay Jenő, Schubert Ernő, Deli Antal és Gálffy Lola a művésztelepen, 1947 Archív sajtófotó \ Ferenczy Múzeum annyit, hogy mivel tömegeket művelünk, közérthetőnek kell lennünk. [...] Másik nagy csalódásom a Rajk-per676 volt, ami a Kommunista Pártban való hitemet ingatta meg.”677 A hatvanéves Szentendrei Régi Művésztelep tiszteletére a főtéri Képtárban 1988-ban megrendezett jubileumi kiállítás katalógusa közreadta az akkor már fél évszázada teleptag Kántor Andor tollából az egész korszakot átfogó visszaemlékezéseit. A koalíciós évekből ezeket a történet-mozaikokat elevenítette fel. „1947-ben a Rákosi rezsim egy tollvonással megszüntette minden egyesület (a művészetiekét is) működését678. így megszűnt a KÚT, az UME679 és természetesen a Szentendrei Festők Társasága is. Ezzel furcsa helyzet keletkezett. A társaság ugyan nem működhetett, de a telep igen. Mi továbbra is tartottunk taggyűléseket, mintha mi sem történt volna. így lettünk és éltünk mint illegális egyesület. Ebben az időben néha, esténként, Erzsi néni Daru-piaci kocsmájának udvarán, a nagy fészer alatt üldögéltünk, beszélgettünk egy pohár bor mellett; népdalokat dudorásztunk. Idejárt, többek között Anna Margit is férjével, Péter Imre68" újságíróval, aki egyik este egy illusztrált szovjet folyóiratot 676 Rajk László, kommunista politikus, miniszter (Székelyudvarhely, 1909 - Budapest, 1949). Koholt vádak alapján kivégezték. 677 Gráber Margit: Pályám története. Kézirat, é. n. Ferenczy Múzeum Adattára. Ltsz.: 2576/9 67K A Szentendrei Festők Társasága beszüntetésére - ugyanezen rendelet alapján - 1951-ben került sor. 679 UME: Új Művészek Egyesülete. Haladó szellemű fiatal művészek csoportosulása a két világháború között. Vaszary János festő alapította 1923-ban. 68° péter Imre, rajztanár, szerkesztő (Putnok, 1912 - Budapest, 1975) lobogtatott, melyben (akkor láttunk ilyet először) szocreál festmények színes reprodukciói voltak. Hangoztatta, ez a jövő művészete, ezt kell követni. Meglepetésünkre Schubert681 olyan agresszív módon kelt ki ez ellen, hogy a helyzet kínossá vált és a társaság szétoszlott. Megjegyzem, Schubert később sem festett szocreál képeket, hanem növény tanulmányokat rajzolt és motívumokat gyűjtött textilterveihez. Általában kevesen követték a szocreál követelményeket a telepen. Inkább csak azok, akik megélhetési gondokkal kínlódtak, így Diener Rudi próbálkozott, de sikertelenül. Gráber Margit is csak hosszú kínlódás után hozta létre pár ilyen művét. Nem ebbe a kategóriába tartozott (főiskolai tanárok lévén) sem Főnyi Géza, aki amolyan szocreál zsánerképeket alkotott, sem Bán Béla, aki pillanatok alatt hátat fordított addigi műveinek.”682 A harmincas évek második felében Kassák Lajos, a város „emblematikus” nyaraló vendége több szentendrei művésszel állt baráti kapcsolatban, akiknek műtermébe is bejáratos volt. A háború utáni években Hamvas Béla és Kemény Katalin kerületek hasonló helyzetbe. Hamvasék a háború után költöztek ki Szentendrére, rokonuk kőhegyi vincellérházába. Hamvas itt írta egyik főművét, a Karnevált, s itt dolgozta át Az öt géniusz földje című könyvét. A kőhegyi alkotói magányt a kis ház állagának megromlása miatt felváltották a városban itt-ott bérelt alkalmi szállások, amelyek új lehetőséget teremtettek találkozásokra, megismerkedésre az itt élő művészekkel. Kemény Katalin két története ablakot nyit a koalíciós évek szentendrei hétköznapjaira. „Modok Máriával 1946 nyarán a szentendrei piacon, a Duna-parton ismerkedtem meg. Közvetlensége, gyerekes humora elragadott. Első találkozásra megszerettük egymást. Mi Bélával ez időben a Pismányban béreltünk szobát, s lemenet nem mulasztottam el, hogy 'egy percre’ benézzek az Ady Endre úti házba, amelyből rendszerint egy-két óra is lett. Mária színes egyénisége rányomta bélyegét az egész otthonra. Nemcsak akkor volt festő, amikor festett, az volt minden mozdulatában. A sablo-681 Schubert Ernő 682 A régi művésztelep. Kántor Andor emlékei. In: A Szentendrei Régi Művésztelep hatvan éve. 1828-1988. 6. p. 148 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
