Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
„Bááád-ogot veszeeek” - énekelte a szavak csodálatos elnyujtásával, szinte az értelem egyenes elhomályosításának igyekezetével - de én tudtam, hogy a szegény lovag olcsón akar sisakrostélyához bádogot szerezni, s énekel, mert lelkét mindenféle dallamok szövik át és mert szégyelli az egyszerű beszédet... Hiszen hős... De lassan ébredezni kezdtem: eszembe jutott azoknak a pénzeknek hiánya, melyek ittlétemet hosszabbítgatják napról napra. Szemem hunyorgása félelmetes gyorsasággal fejeződött be, s bágyadtságom is átértékelődött valami élénkséggé. De azért tovább ringattam magam a dallam hullámain és megtanultam a dal szövegét is, mely így folytatódott: mindenféle ócska vasat, rongyokat veszek...’ Ez az ószeres is a város csodái közül való: néha - különösen a kora reggeli órákban, bús lovag és gyakran ószeres. De hogy mindig hős, az bizonyítja, hogy a Korona szállóig üzletet nem csinált.”5"7 „Állunk a piacon - kezd egy hosszabb történetbe Szántó Piroska , akkor még a Duna-parton volt, hosszan nyúlt a mai révtől a Görög Kancsóig5 8, s lessük a NÉNI-t. Vajda meséli, hogy mióta ő Szentendrére jár, azóta árul a piacon, mindig fehér virágot, mindig fekete ruhában jár, s ha valaki rajzolni, fényképezni akarja, sikít, eltakarja az arcát, s szerbül átkozódik. [...] A piac tündöklik, kora nyár van, a szigeti falvakból átjöttek gyümölccsel, zöldséggel a gömbölyűre öltözött asszonyok; nézzétek, egy törpe kislány is van velük - int a fejével Vajda egy kosár mögé , csakugyan. Kövér kislány, fülbevalója, gyűrűje, színes új ruhája van, rettenetes. Gyönyörű köcsögöket is hoztak, valahonnan Esztergom alól, zöld fenyőmintás fehér köcsögök, vennénk, ha az árából nem telne ki egy teljes napi kosztja például Bandinak. Hetven fillérbe kerül darabja. Panni meg Korniss a szőtteseknél sóhajtozik, hasonló okokból. A platánok széles zöld árnyéka alatt villog a korai alma, tüzel a cseresznye, a Duna világító háttere előtt óriási csomag levendulát halmoz egy ’hátyi’577 578 579 tetejére egy szentlászlói férfiú, a felesége fehér ingvállában kék szalag, az ő fehér ingjén kék porcelán gombok. És most meglátjuk a NÉNI-t. Sovány, mint a deszka, nagyon magas, vékony, fehér az arca, jó keményen keretezi egy fekete kendő, a száraz, nagyon fehér kezében egy csokor hosszú szárú fehér liliom. Nem kínálja, nem szól egy szót sem, áll mereven, a hasán össze-577 Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945 ig. Budapest, 1977. 126-127. p. 578 Görög Kancsó: Szentendre háború utáni első, „korszerű” éttermét 196l-ben nyitották meg. 579 Gazdálkodó emberek által használt háti kosár. Szántó Piroska: Kofahajó, 1940 Olaj, vászon, 100 X 60 cm Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria fogott kezében virág, éppen az arcáig ér. Keskeny, mint egy templomablak.- Szerb néni - mondja Lajos -, vasárnap mindig ott van a misén, majd megnézzük ott is. A szerb misén csakugyan ott áll a csodaszép régi keskeny fapadokban még öt-hat vénséges vén néni, ráncos, barna-fekete az arcuk, hajlonganak: Goszpodi pomiluj580. Már tudjuk, hogy a lányok hátul állnak a templomban, a férfiak elöl, az ikonosztáz aranyfala előtt jön-megy Huzsvik pópa581, szép fehér szakálla beleolvad az arany-fehér miseruhába, régi, ezüst, gyönyörűen kiképzett tömjéntartót lóbál hol ő, hol az apró ministránsgyerek, időnként eltűnik az ikonosztáz mögött - nem ismerjük a szerb mise rendjét, de elbűvölten hallgatjuk a zenéjét, Vajda és Korniss el is tudja énekelni a dallamát, nagyszerű tömjénszag van és hűvös S8<) Goszpodi pomiluj: Uram irgalmazz 581 Huzsvik Vazul, szerb ortodox lelkész (Szentendre, 1874 - ?, 1975) TELEPEN KÍVÜLIEK A HARMINCAS ÉVEKBEN 125
