Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
Diener Dénes Rudolf: Kalapos önarckép, é. n. Ismeretlen helyen Itthon jött meg a hangja. Büszkesége a magyar szellemi világnak, hogy ennek a nem e világra való léleknek a műve végül is oly életerősen világra jött; hogy van képünk az ő szemén át is arról, ahova rendeltettünk.”504 Már elmúlt ötvenéves Diener Dénes, amikor családjával „hét évi küszködés után sok-sok. képpel” 1931-ben hazatelepült. Az elkövetkező években a nyarakat Szentendrén vagy Nagybányán töltötte, régi barátai, Kmetty János, Gráber Margit, Perlrott Csaba Vilmos társaságában. Tőle magától ismerjük legjobb barátjával, Kmetty Jánossal való megismerkedésének történetét. Amikor az esemény játszódik, mindketten tizenkilenc évesek voltak. „1908. július 3-án elmentem a Wesselényi utcába a Stekler rámáshoz. Azt a kis képemet akartam bekereteztetni, amit Ferenczy és Szinyei Merse megdicsértek az Akadémián. A Steklernél láttam egy másik rajzot, amely nagyon tetszett nekem. Kérdem Steklert, ki csinálta’. Valami Kmetty nevű fiatalember’. ’Mondja meg ennek a Kntettynek, hogy nagyon szeretném megismerni’. Steckler megmondta Kmettynek, ő pedig a rámásnál hagyott egy cédulát, hogy menjek fel hozzá. István út 5. III. emelet 7, du. 3-kor. Fel is mentem. Kmetty akkor Várkonyi Misivel’0” lakott együtt egy nagyon rendetlen szobában. Várkonyi Misi azóta Várkonyi Mihály néven nagy karriert futott be Hollywoodban, Kmetty viszont ma is legjobb barátom. Különben Ferenczynek voltam tanítványa. [...] 55 éves vagyok és tanulok festeni. Nem úgy, rájöttem, 504 Francois Gachot: Diener Dénes Rudolf. Illyés Gyula előszavával. Budapest. 1976. 5-6. p. 505 Várkonyi Mihály (Victor Varconi), színész (Kisvárda, 1891 - Santa Barbara, 1976) hogy a kép soha sincsen kész. Festőkés nélkül nem lehet dolgozni. Ezt nevezem tanulásnak.”506 Kmettyéknek nagy szerepük volt abban, hogy Diener-Dénes hazaérkezése után máris bekapcsolódott a szentendrei festők nyári hétköznapjaiba. Műterem nélküli pesti lakása csak fokozta benne a természet-közeli élethelyzetekben átélt örömöt. „Belebújok a rossz cipőmbe, leszaladok, nagyot szippantok a szépségből, és tudom, hogy újra elmegyek festeni azt a fát, amit a múltkor nem tudtam megoldani. Elmegyek a tejért, megreggelizem, aztán leviszem a kertbe a szerszámot, és elkezdődik a festés. Ez jókedvben tart, amíg azt hiszem, hogy sikerül megcsinálni a képet, aztán elszomorodom, mert lám, már megint régen festek, és megint le kell vakarni az egészet.”50 Később ugyan, mint ahogy szerette volna, de 1937. januárja végül meghozta az első és egyben nagy elismerést kiváltó, gyűjteményes kiállítását. Sokan írtak róla és képeiről elismeréssel, a felfedezés élményével. Az egyik legavatottabb méltatója Kassák Lajos volt. „ [...] a komoly szemlélő illetődve áll meg képei előtt és lélekben kielégülten távozik tőlük. Érzi, hogy egy olyan művésszel kötött bensőséges ismeretséget, aki lírájában emberi, törekvéseiben nemes, eredményeiben fenntartás nélkül megbecsülendő. [...] Nem felfedező és nem úttörő egyéniség, de par exellence festő, expresszív és szín-gazdag. [...] Diener Dénes képein soha semmi sincs a dologiság szűk korlátjai közé szorítva.”508 509 A kiállítás után a Szinyei Társaság közgyűlése „Diener-Dénesnek ítélte a Szinyei tájképdíjat Szentendrei dombok című képéért, így adva meg a tiszteletet a festőnek, aki annyiszor és oly sok éven át magasztalta képein Szentendre utcáit és környékét”TM. Gráber Margit tollát dicséri a humor, a nagyvonalú baráti szeretet, a művésztársnak szóló tisztelet hangján megírt talán legszebb megemlékezés Diener Dénesről, akiről Fruchter Lajos (sok más szentendrei festő mellett a Diener-képek gyűjtője is) visszaemlékezéseiben a „barátaim között az egyetlen bohém” kifejezéssel illette őt. Erre a jellemzésre Gráber Margit sem fog rácáfolni. „Diener Rudi. Egyik legkedvesebb barátom a festők közül, mindnyájunk barátja. Annyit tűnődöm, hogy lehetne jellemezni. Miért szerette mindenki? 506 Lóránth László: Paletta. Budapest, é. n. (1944) 44- 45. p. 507 Francois Gachot: Diener Dénes Rudolf. Illyés Gyula előszavával. Budapest, 1976. 22-23. p. 508 Kassák Lajos: Diener Dénes Rudolf kiállítása. Munka, 1937. január. 53- sz. 1661-1664. p. 509 Francois Gachot: Diener Dénes Rudolf. Illyés Gyula előszavával. Budapest, 1976. 16. p. 106 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
