Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
Czóbel Béla és Modok Mária szentendrei kertjükben Archív fotó I Ferenczy Múzeum át is sétált rajtuk, mondván a megrökönyödött nézőknek, hogy az csak használ az ilyesminek.”477 Modok Mária és Czóbel Béla közös élete sok történetet hagyott maga után, melyekből a későbbiekben még szemezgetünk, de előbb a telepen kívüli festők közül másokat is az emlékezés reflektorfényébe állítunk. Az önarckép a mesterség ősi adottsága Kmetty János már a húszas évek elején megfordult Szentendrén, de rendszeresen csak a harmincas évek elejétől járt ki festeni. A „meseváros” festő krónikása, Szánthó Imre hosszú életén keresztül sok kincset érő tudást jegyzett meg és jegyzett le abból, amit „[...] a sámlikon meséltek vénséges vénecske nénikék, kikről elhinni is nehéz ma már, hogy nem voltak mindig ilyen megráncosodottan öregecskék, s gomolygó feliegű nyarakon ők is mezítláb talpaltak nevető kacagással, combig felmarkolt szoknyával a Dunán, libát hajkurászva.’*78 A tőlük hallottakból kötött csokorba néhány 477 Gráber Margit:Emlékezések könyve. Budapest, 1991. 34. p. 478 Szánthó Imre: Szentendrei pillanatok. írások egy komódfiókból, h. n. 1994. 110. p. epizódot, Rigófütty a Kmetty térről címmel, a kis szamárhegyi tér névadó festője, Kmetty János helyi legendáriumából. A feljebb elkezdett idézet így folytatódik: „Akkor még vízimalom is volt, sőt több is kelepéit itt. Az a festő is, akiről most e teret elnevezték, azokban az években látogatott először ide a Szamárhegyre. Kicsi, szerény, szorgalmasan festegető, halk szavú ember volt. Energikus, fekete hajú, izgőmozgó, temperamentumos felesége mintha egy keleti mese megelevenedett, idetévedt Saloméja lett volna. Sok-sok egymást követő nyáron laktak itt a tér közeli piciny házak valamelyikében, hol itt, hol ott. Az adóügyi főtanácsosnál, aki tévedésből nikotint ivott, Silacher4 9 néninél, kinek Anti nevű fia a térelnevező festővel járt együtt gimnáziumba. A téren volt egy kis szatócsbolt, ide járt vásárolni a Zábránszky479 480-vegyeskereskedésbe a ma már országosan ismert mester, kinek Szentendre főterén van az emlékmúzeuma. Liptói túrót, sört, kenyeret, kiflit, sajtot, vajat, tejet, úgy is trillázhatnám: csendéletmodelleket vásárolt. Egy-egy délelőtt a túloldali strandon is összetalálkoztunk, ők komppal, a Ricsmann bácsi vezette révhajón keltek át a Dunán, míg mi négy-öt röppenéssel a víz felett libbentünk a szigeti szamócásba torkoskodni.”481 Kmetty János elmúlt már ötvenéves, amikor Bálint Endre - Czóbel és Modok - mellett őt is írótoll végre kapta, „néma interjút készített” vele egy Budapest-Szentendre közötti hajóút alkalmával. S mintha párbeszédet folytatnának, Bálint Endre után Kmetty mondja el egy későbbi interjúban, hogy mit gondol a művészet jövőjéről. „Kmetty János - talán a legtárgyilagosabb festőnk, gondolom leszidna most, ha látná, hogy őt figyelem. Éles profilja szinte átmetszi a levegőt, ahogy itt ül a hajón, amely Pest felé visz bennünket. Arcát figyelem és művészetére gondolok; amit ez az arc visszatükröz, benne van művészetében is: a feltétlen tisztaság és befolyásolhatatlanság. Ez a két alapvető tulajdonsága mint művésznek és mint embernek is...A kubizmust ő képviselte itthon, ezt a racionális forma világot gazdagította látásával; egyéniségének megfelelt ez a logikus világrend, amely nem bírja el a tétovázást és elérzékenyedést. Most is, amikor már nem vagyunk lekötelezettjei 479 Silacherék a mai Szőlő-közben laktak. Házukból teraszáról széles és pazar kilátás nyílt a vársora és a Dunára. 480 Zábrányszky Ferenc (Révkomárom, 1866 - Szentendre, 1918), majd fia, Zábránszky Béla (Budapest, 1894 - Szentendre, 1975) az Istenhegyi üt 4. szám alatti házukban fűszer- és vegyeskereskedést tartottak fent 1910 és 1952 között. 481 Szánthó Imre: Szentendrei pillanatok. írások egy komódfiókból, h. n. 1994. 110. p. TELEPEN KÍVÜLIEK A HARMINCAS ÉVEKBEN 103
