Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
Modok Mária és Czóbel Béla Párizsban, 1939 Archív fotó nem éppen dicsérőleg. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Lehel Ferenc szentendrei jelenléte legmaradandóbb és legértékesebb hozadékának azt tekinthetjük, hogy meghívta Czóbelt a városba. „Szentendre strandján megjelent [Czóbel] Lehel Ferenc vendégeként. Minket bámulatba ejtett, nem utolsósorban azért, ahogy fejest ugrott a Du nába. Megszerette Szentendrét, feleséget is kapott, a kitűnő Modok Máriát. A negyvenes évektől kezdve kétlaki életet éltek Párizs és Szentendre között.A7i Ha Lehel Ferenc nevéhez köthető Czóbel első szentendrei látogatása, az öt évvel későbbi végleges hazatelepülésében már Modok Máriáé az érdem. Modok tizenhárom évvel volt fiatalabb Czóbelnél, megismerkedésük idején férjes asszony, markáns stílusú, elementáris női erőt sugárzó, tehetséges festő, akiben a Czóbel iránt érzett szakmai rajongás fokozatosan szerelemmé alakult. Elvált Perlaki Edétől és 1940 szilveszterén Szentendrén férjhez ment Czóbel Bélához. Közös otthonuk a kis nyári műterem-ház lett, ami a közbeszédben Perlaki-házból fokozatosan Czóbel-házzá alakult. Itt vészelték át a háborút, majd a Szentendre-Párizs kétlakiság hosszú évei alatt minden év tavasztól őszig eső felét. Szántó Piroska úgy szerette Modokot, mintha idősebb nővére lenne, s úgy tisztelte benne a festőt, mint aki sohasem fog eljutni az ő szintjére. Sokat és nagyon szív-meleg hangon írt Modok Máriáról. Az itt következő hosszabb idézet kissé túlszalad azon az időkereten, a harmincas éveken, amelyben jelenleg még járunk, de az írás hangulatát, lendületét törte volna meg a rövidítés. „Mikor a Modok-Perlaki házasság véget ért, eleinte csönd, majd festői korszakváltás következett. Persze nem követhettem pontosan az életútját, végül is tizennyolc évvel volt idősebb nálam, csak a képeiből láttam, amit láttam.- Most nem dolgozom - mondta [Modok] a kis Mária Valéria (most Akadémia) utcai szoba-műtermében várom, hogy kimehessek Czóbelhez Párizsba. - Ez akkor, 1939-40 táján elég reménytelennek látszott, Mária visszanyelt sírással mutatott egy lapot, Czóbel jellegzetes szerteszét dobált írásával: Jöjjön, én leszek a legboldogabb ember.’ Aztán elvesztettem szem elől, nem tudom, kiment-e hozzá, vagy Czóbel jött haza, de mikor a körülöttünk üvöltő viharok véget értek - vagy csak rövid szünetet tartottak?, már együtt voltak Szentendrén. A kibővített kis házban Czóbelnek szép, igazi műterme volt, s Mária sem a verandán festett többé, hanem külön szobában. Harminc és ötven év között már nem olyan óriási a távolság, mint húsz és negyven között volt - sokat találkoztunk, de őszintén szólva nem tudom, hogy szeretett-e engem úgy Mária, mint én őt, Pistát474 mindenesetre 3 Gráber Margit: Emlékezések könyve. Budapest, 1991. 32. p. 474 Vas István TELEPEN KÍVÜLIEK A HARMINCAS ÉVEKBEN 101
