Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
került szóra bírnia. Igaz, ehhez kissé provokatív kérdésekkel kellett őt bombáznia. „Czóbel Bélát talán erőszakkal sem lehetne folyamatos elméleti beszélgetésre rávenni. Eltekintve attól, hogy feltűnően kicsi a szókincse, a művészetre vonatkozó spekulatív kérdések, mintha egyáltalán nem érdekelnék. Szellemi kultúrája felszívódott érzéseibe és ösztönös magatartással áll a világban. Bárha minden dologra megvan a maga mélyen értelmi megjegyzése, nem szívesen él vele; mondanivalóját képeiben kívánja kifejezésre juttatni. Par ekszelansz460 festő, azt is mondhatnám, megszállottja a színeknek. Ha erőszakkal elvennék tőle a festéket és az ecsetet, magába fordultán s talán némán járna-kelne a világban. Makacs, eltökélt egyéniség, de nem egy irányzat vagy dogma fanatikusa. Ez a szellemi karakterisztikum külső megjelenési formájában is kifejeződik. Mozgása szögletes és megfontoltan féken tartott. Ahogyan így szemben ülünk egymással, két lábát összefonja, kezeit zsebeibe mélyeszti, felhúzza vállait s a fejét előre tolja, mint az olyan ember, aki állandóan résen van és intenzíven figyel valamire. Időnkint kiveszi szájából kurta pipáját, mond valamit, majdnem mindig indulatosan és minden zeneiség nélkül. Ha feláll és mozogni kezd, könnyen eszünkbe juthatnak Jack London468 469 tengerészalakjai. Pipájával, szótlanságában s a közöny fintorával, mely elég gyakran jelentkezik ajkán, London ’tengeri farkasaira’ hasonlít. [...]- Nem tudok elszakadni a természettől - mondja. - Mindig keresek valamit, ami érdekel s ha találtam valamit, akkor festek belőle valamit.- Kíváncsi lennék rá, hogyan, milyen körülmények között születnek meg csendéletei? Felemelkedik a székről, odaáll az asztalhoz, s mintegy megjátssza a jelenetet, ahogyan egy csendélet motívumait összeállítja.- Ezt ideteszem, azt meg odateszem, addig rakosgatom a dolgokat, amíg észre nem veszem bennük az egységes képhatást. Ha ezt elérem, festeni kezdek.- Ezek szerint a megfestett kép előtt már jelen van egy kép. Mi értelme annak, hogy áttegyük a vászonra? Miért nem elégszik meg annyival, hogy az összeállított tárgyakban meglátja a képet?- Ha megelégednék az összeállított tárgyak hatásával, akkor nem festő, hanem rendező lennék. De mivel festő vagyok, meg kell festenem a képet, azaz a plasztikai kifejezés nyelvén el kell monda468 par excellence: valódi; a legteljesebb értelemben vett 469 Jack London, amerikai író (San Francisco, 1876 - Glen Ellen, 1916) nőm azt, amit láttam, illetve el kell mondanom azt, ahogyan én látom a valóság dolgait. Nem azt festem meg tehát, amit láttam, hanem azt, ahogyan láttam. A felfedezésemet és meghatódásomat fejezem ki. Jó képet csak akkor festhetek egy csendéletről, s csak akkor hozok létre műalkotást, ha ügy festem meg a csendélet almáját, ahogyan azt senki sem látta. Nem olyan furcsán, hanem olyan lényegbevágón. De ha nem látom magam előtt az almát, hogy festhetem meg az almát? Talán emlékezetből? Engem nem az emlékeim, hanem az élményeim foglalkoztatnak. [...] Ha nehezen is szedhető ki Czóbelből a szó, mégis sokat elmond magáról és a művészetéről. Valóban, azok a képek, amiket fest, az ő képei, szubjektív megnyilatkozások s ez a szubjektivitás teszi számunkra érdekessé és értékessé.”470 Modok és Czóbel A nagybányai iskolázottságú, de a festést korán az írásra és lapszerkesztésre cserélő Lehel Ferenc vendégeként érkezett Czóbel Béla Szentendrére 1935- ben. Több évtizedre visszatekintő ismeretségük - de talán barátságról is beszélhetünk - egyik korai tárgyi emléke az az egész alakos festmény, amit Czóbel 1904-ben készített, Lehel Ferenc Nagybányán címmel. Az ezt követő három évtizedből kapcsolatukat csupán egy-egy adatszerű esemény jelzi. Lehel Ferenc családjával 1924-ben Párizsba költözött, és Style címmel művészeti folyóiratot indított. Ebben jelent meg 1930-ban Czóbel francia nyelvű írása Rippl Rónai Józsefről. Czóbel és Lehel Párizsban újra élővé lett barátsága itthon is folytatódott, miután a Lehel család 1935-ben visszaköltözött Magyarországra. A nyarat már kint töltötték Szentendrén régi és új ismerősök körében. A Szamárhegyen béreltek szobát, beírva magukat a kisvárosi emlékezetbe: „Kukula néni471 is gyakran emlegette Lehel professzor urat, kinek porcelánfehér vászonruháját ő mosta remeklőn patyolatosra.’472 Lehel Ferenc 1935-ben Nemzeti Művészet címmel indított folyóirata hamar ismertté vált a szentendreiek előtt. Modok Máriához is eljutott a lap, tőle kapta kölcsönbe Bálint Endre, s rajta keresztül jutott el Vajda Lajoshoz. Ő miután tüzetesen áttanulmányozta, feleségének szóló egyik levelében részletesen beszámolt róla is, Lehelről is, 470 Kassák Lajos: Vallomás tizenöt művészről. Budapest, 1942. 49-, 53-55. p. 471 „Kukula néni”: Lehel Ferencék szamárhegyi szállásadója 472 Szánthó Imre: Szentendrei pillanatok. írások egy komódfiókból, h. n. 1994. 110. p. 100 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
