Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)
Gertrúd királyné emlékezete
A középkorban az emlékezet megőrzésére elsősorban az egyházi közösségeket használták. A halott lelki üdvének, a tisztítótűzből való kikerülésének és üdvözülésének lehetséges módja az elhunyt életében végrehajtott jócselekedeteken és adományokon túl, a lelki üdvére mások által tett adományok biztosítása volt, amelyek alapvetően azt a célt szolgálták, hogy mindig legyen, aki az elhunytért imádkozik. Ezt a célt legjobban az „örök időkre szóló” misealapítványok szolgálták. Az adományokból „finanszírozták” a magánalapítású oltároknál kifejezetten a halott számára elmondott miséket, zsolozsmákat. Kálmán, mint az oroszok királya, dalmát és horvát herceg két ilyen jellegű oklevele ismert 1226- ból, amelyekben egyrészt a traui/trogiri püspök számára tesz saját maga és anyja, Gertrúd királyné lelki üdvére adományokat, másrészt megerősíti, hogy apja, 11. András kérésére Gertrúd lelki üdvére a Pálnak nevezett révet a kalocsai egyházmegyében lévő háji Szent Lőrinc prépostsági egyháznak adja. Az ilyen halottakért elmondott imádságot segítette elő az is, ha az elhunyt nevét bejegyezték egy, vagy jobb esetben több kolostor, egyházi intézmény halotti könyvébe, nekrológiumába. A 13. században már vannak kifejezetetten erre a célra rendszeresített könyvek, de sokszor egy-egy díszesen elkészített zsoltárokat tartalmazó Psalteriumot „bővítettek” ki ilyen funkcióval. A forrástípus sajátosságából és a középkori emlékezet jellegéből adódóan ezekben elsősorban a halál napját jelölték meg, így a későbbiekben nincs mit csodálkoznunk azon, ha egyegy híresebb elhunyt esetében a különböző, későbbi évkönyvek és krónikák aztán az évet nem mindig jelölték meg pontosan. 58. kép Gertrúd királyné unokájának Altenbergi Gertrúdnak a zsoltároskönyve, amelybe szeptember 28-i dátummal bejegyezték a királyné halálának napját. Ludowinger n ekrológium, 13. század második fele. (Hofbibliothek, Aschaffenburg) 55
