Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)
Gertrúd királyné emlékezete
57. kép IV. Béla király oklevelében az anyja, Gertrud királyné elleni merénylet megtorlásaként a néhai Bánk bán elkobzott birtokaiból adományoz. 1240. április 6. (Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg) Ennek ellenére, a Gertrúd királyné elleni merényletet az 1210-es években igen mérsékelt igazságtétel követte. Csupán Petur bán kivégzéséről tudunk. 1214-ben pedig néhány főúr kapcsán, aki „összeesküdött és meggyalázta királyi koronánkat, részese volt a boldog emlékezetű Gertrud királyné halálának, a bárók tanácsa úgy döntött, hogy elkobozzuk a birtokait”. II. András „hűséges jobbágya Banchone nádor” (ahogyan egy 1230-ból fennmaradt, de 1213-ra utaló oklevél nevezi) egy időre nem szerepelt a király főemberei között, a nádori címet pedig 1213-ig viselte. Ezt követően majd 1217-ben bukkant fel újra, és 1221-1222-ben pedig már a királyi udvar ispánja volt. Az ifjú hercegek, Gertrúd fiúgyermekei közül pedig alapvetően a társuralkodóvá emelt IV. Béla (1235-1270) lesz majd az, aki utólag kieszközölte a még életben lévő gyilkosok vagyonelkobzását. Egy 1240-es oklevelében „Bánk, egykori bán felségsértés miatt összeesküdött szeretett anyánk meggyilkolására, így azon ítélettel, melyet a közmegegyezés hozott ellene, elkobzott birtokait” eladományozta. Hasonló irat még 1262-ből is maradt ránk, amikor Béla a hűtlen Bánktól további királyi kézre háramlott birtokokat juttatott a neki fontos szolgálatot tévőknek. Az 1220-as évekből ugyanakkor maradtak ránk olyan dokumentumok, amelyek azt tanúsítják, hogy immáron a királyné felnőtt fiai, Béla és Kálmán hoznak létre az édesanyjuk lelki üdvére újabb egyházi alapítványokat. Ezzel állhat összefüggésbe az is, hogy valószínűleg valamikor ezidőtájt készült el a pilisi ciszterci monostorbeli síremlék is Gertrúd királyné emlékezetére. 54
