Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)

Gertrúd királyné síremléke

49. kép A régészeti ásatást végző Cerevich László a tumba megtalált királyfej töredékével.

(Fotó: MTA ВТК Régészeti Intézet)

A Gertrúd-tumba

Gertrúd királynét a pilisi ciszterci monostortemplomban temették el, ahogyan erről a 14. századi magyar krónikából értesülünk. A temetési hely megválasztása nem a merénylet - egyébként feltehetően közeli - színhelyével függ össze, hanem azzal a különleges szerzetesrendi előírással, amely a korai ciszterci templomokban csak királyok, királynék és püspökök számára tette lehetővé a temetkezést, és számukra is csak akkor, ha fundatorként, alapítóként hozzájárultak a monostor felépítéséhez és fenntartásához. Esetünkben nem csak Gertrúd királyné, hanem férje, II. András király is eredendően ide kívánt temetkezni, amire abból következtethetünk, hogy a pilisi szerzetesek 1235-ben tiltakoztak, amikor végül András király földi maradványai nem ide, hanem a távoli Egres monostorába kerültek.

A művészettörténeti kutatás szerint Gertrúd halála idején, az 1210-es évek első felében a monostortemplomnak még csak a keleti része készült el, a szentéllyel, az oldalkápolnákkal és a négyezettel. A királyné sírja fölé utóbb, valamikor az 1220-as években gazdag szobordísszel ellátott, festett és aranyozott tumba épült. Akkor, amikor II. András fiai, már felnőtt, cselekvőképes hercegekként kezdeményezhették anyjuk gyilkosainak felelősségre vonását, amire a híres kétértelmű levelet („A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz...”) író János esztergomi érsek (t 1223) idejében szemmel láthatóan nem került sor. A chartres-i és reimsi katedrálisszobrászathoz szorosan kapcsolódó emlék a királyi udvar franciás művészeti igazodásának kiemelkedő emléke. A monostor törökkori pusztulásakor apró darabokra tört síremlék árkádos oldallapjai, koronás férfi és nőalakokkal viszonylag jól rekonstruálható, a fedőlapon fekvő testből azonban csak apró töredékek maradtak, melyekből sem az elhunyt, sem pedig a mellé rekonstruált angyalfigurák helyzete nem állapítható meg egyértelműen. Hasonlóképpen erősen hiányos -48