Kopócsy Anna (szerk.): Alkotó vagy múzsa. Anna Margit, Modok Mária, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vaszkó Erzsébet. 2013. november 21 - 2014. január 12. MűvészetMalom - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 6. (Szentendre, 2013)
művészetében. Ez volt az egyetlen terület, ahol nem foghatták rá, hogyÁmos Imrét másolja,ez csak a sajátja volt. Annak ellenére, hogy az önportréművészetet gyakran férfiakhoz (Dürer, Rembrandt, Van Gogh) szoktuk kötni, érdemes megjegyezni, hogy a reneszánsztól kezdődően minden jelentősnek tartott női alkotó készített önarcképet. Ugyan nem tudható, hogy Anna Margit mennyire ismerte ezeket az alkotókat, de portréművészete időnként hasonlóságot mutat elődjeinek munkáival, ami nyilvánvalóan a hasonló élethelyzetre utal, ő is a női alkotó társadalmi identitásának a vizsgálatával foglalkozik. Rosalba Carriera 18. században élt, a korban elfogadott festőnő, egyik önarcképén babérkoszorúval ábrázoLja magát. A zseniknek kijáró koszorú, mely egyúttal a győzelmet is hirdeti, idézőjelbe kerül azáltal, hogy a művésznő önmagát öregen, megszépítés nélkül ábrázolja, a kép alcíme szerint pedig a Tragédia múzsáját jeleníti meg.27 Anna Margit is többször festi le magát levélkoszorúval, többféle szituációban, célja minden esetben a szimbólum eredeti jelentésének dekonstruálása volt. A kiállított alkotók közül Vajda Júliánál található még nagy számban önportré. Egy részük közvetlenül kapcsolódik férje, Vajda Lajos ikonos önarcképeihez, melyek az összetartozás szimbólumai. Ezzel párhuzamosan azonban vannak olyan önmagát eltorzító ábrázolások is, ahol elnyújtott fejjel, félszemmel láthatjuk. Ezek mindenképpen valamiféle önvallomásnak, tehát nem szerepjátéknak tekinthetők. Pataki Gábor szerint: „S mindez mégsem karikatúra, torzkép, inkább intellektuális viviszekció: egy önbizalmától megfosztott alkotó keserves-kegyetlen állapotrajza.”28 Nagyon érdekesek, egyedülállónak tekinthetők azok az 1945-ben, tehát nem sokkal Vajda halála után készült egyvonalas tollrajzok, melyek stílusukban idézik Vajda rajztechnikáját, ugyanakkor nézőpontjukban egészen különlegesnek tekinthetők. Néhány ezek közül egyedülálló, sajátos önarckép, ahol úgy ábrázolja önmagát fekvő vagy ülő helyzetben, ahogy látja magát az ember, ha önmagán végigtekint. Visszatükrözés helyett a kép egésze válik az alkotó tekintetévé, mint egy képkivágat, amit a fényképező lencséje rögzít. Egyszerre szubjektív töredékes lelet a testről, önmagunkról, az alkotó tevékenységről, a körülöttünk lévő világról, és objektív, távolságtartó a személyiségétől (melynek Legfőbb tükre az arc), amikor magára is tárgyként tekint. Horváth Ágnes szerint a képek helyes olvasata akkor lehetséges, ha mi magunk azonosulunk, (azaz a kép nézője azonosul) a kép nézőpontjával, azaz az alkotóval.29 0 VAJ DA JÚLIA Tollrajzok, 1945-----------------------------------------■ 27 Rosalba Carriera (1675-1757): Önarckép, 1746 után,Velence, Accademia 28 Pataki im. in: Kozák-Soóky 2006,60. 29 Horváth Ágnes: Hommage a Vajda Júlia. In: Kozák-Soóky 2004,169. Öt szentendrei nőművész 17
