Kopócsy Anna (szerk.): Alkotó vagy múzsa. Anna Margit, Modok Mária, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vaszkó Erzsébet. 2013. november 21 - 2014. január 12. MűvészetMalom - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 6. (Szentendre, 2013)
Szántó Piroska Lajos hagymája Pistyuréknál, 1946 Szántó Piroska Cicás napraforgó, 1944 30 A témával alaposabban foglalkozott a Szentendrei Képtárban rendezett kiállítás. Szemtől Szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. Szentendrei Képtár 2005. Kát. 18 ALKOTÓ vagy MÚZSA Szántó Piroska életművéből viszonylag kisszámú önarckép maradt fenn. Feltűnő a gyakori félprofil ábrázolás,amely szintén a távolságtartás jele. A reneszánsz alkotók idealizált női portré ábrázolásától kezdve terjedt el ez a megoldás, amely kizárja a tükör használatát. Míg Vajda Júlia fent említett egyvonalas rajzsorozata önportréként és csendéletként egyaránt értelmezhető, addig Szántó Piroska szintén a korszakban készült egyvonalas enteriőrjei ebbe a stílusvonalba illeszkednek. Lajos hagymája Pistyuréknál vagy a Cicás napraforgó tipikusan női téma, hiszen a vöröshagyma és egyéb zöldségek a háziasszony kellékei. Vajda „transzparentikus” módszerét alkalmazza, de csupa olyan motívumot használ, amely a saját személyes (háziasszonyi) életéhez kötődik. Modok Mária a Magyar Nemzeti Galériában őrzött önportréja a harmincas évekből szinte karikatúrája önmagának. A naiv festőkre emlékeztető önábrázolásával, mintegy görbe tükörből tekint önmagára. Vaszkó Erzsébet nem készít önportrét. Néhány portrérajza még főiskolás korából mutatja erős rajzkészségét, illetve a Vaszary-tanítványokra jellemző eltúlzott, groteszk ábrázolásmódot használja. Az önarckép feltűnő hiánya részint abból adódik, hogy alapvetően nem foglalkozik figurális ábrázolással, illetve kis túlzással, tájábrázolásai tekinthetők rejtett önarcképeinek. Vajda Júliához hasonlóan ő is egyre inkább visszahúzódik alkotásai mögé, számára a festészet egy meditációs folyamat része lesz. Vaszkó végül a teljes magány festőjévé válik. A kettős portrék szintén külön vizsgálódást érdemelnének, részint az összetartozásra, de ugyanakkor az ábrázoltak különbözőségére is utalhatnak.30 Az egyik Legkülönlegesebb kettősportré-sorozatnak Szántó Piroska Szerelmesek sorozatát kell tekintenünk. KÖZÖS ÉLMÉNY-ATERMÉSZET REJTETT ARCA A modernizmus egészében kitüntetett szerep jutott a tájkép megfestésének, amely jól szemléltette az ember megváltozott viszonyát a természettel. Az idealizált táj helyett a megtapasztalható és átélhető természetet festették. A 20. századi ember, részint a tudományos felfedezések következtében másképpen tekintett a körülötte lévő világra. Makro- és mikrokozmoszok tárultak fel, a biológia világa,
