Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Verba Andrea: Csoportkép Szentendrével, 1947-1972. (Változó nézőpontok - állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében)
hetőséget, amely a későbbiekben minden ellentmondásossága ellenére biztos viszonyítási pontként, mint klasszikus festői értékeket rögzítő és közvetítő korszak készítette elő a hatvanas évek második felében megjelenő újabb szentendrei művészgeneráció fellépését. A korszakot tekintve joggal kérdezheti az elfogulatlan érdeklődő: Vajon az ígéretes pályakezdés után milyen utat járt be ez az érett férfikorban a világháború szörnyűségeivel szembesülő, emberi tragédiákat és sokféle küszködést megélt, mégis komoly szakmai sikereket elérő generáció? Milyen utak vezetnek a negyvenes évek lázas tenni akarása után az ötvenes évek nyomasztó kultúrpolitikai légkörén keresztül az elismerések mellett a kritikával sem fukarkodó hatvanas évek nyomán egy látszólag kiegyensúlyozottabb, s mégis új kétségekkel és kihívásokkal teli világba? Milyen lassú, szinte kéreg alatti mozgások eredményezik a változást, az átmenet milyen szakaszai figyelhetők meg a szentendrei festészet, majd a korszak végén az egyre számottevőbbé váló szobrászat területén? Hogyan reagál minderre a lassan kiépülő múzeumi intézményhálózat és a tágabb értelmű művészeti közélet? Mindezek olyan kérdések, amelyek teljes kifejtése bőven meghaladná e tanulmány kereteit. Ezért a vizsgálható változók közül néhányat kiemelve, a korszak szentendrei művészetét elsősorban a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum szentendrei művészetet bemutató csoportos kiállításai és a tárlatokat kísérő kritika révén kívánjuk olyan kettős fénytörésbe állítani, ahol a „szentendreiség" egyrészt mint a művészek által, a művek révén megrajzolt, sajátos karakterű önarckép, másrészt mint a művészettörténet-írás által lassan körvonalazódó fogalom jelenik meg. E különös párbeszédben kép és szó kölcsönösen formálta és formálja egymást. Az ötvenes-hatvanas években épp úgy, mint ma, a folyamat minden rezdülését egymásnak feszülő indulatok kisérték, mégis épp ez a kettős irányú, elementáris kifejezésvágy adta meg a korszak sava-borsát, jellegzetes karakterét. Mielőtt azonban sor került az első közös kiállítás megrendezésére, az 1945 és 1951 közötti időszakban több olyan fontos változás is történt a Szentendrei Festők Társaságának életében, amely alapvetően meghatározta a művészkolónia további sorsát.149 A szentendrei művésztelepet ért háborús károk enyhítésére kilátásba helyezett állami szubvenció megszerzése mellett a társaság újjászervezése, s a művésztelepi munka újbóli beindítása volt a legsürgetőbb feladat. „[...] a Szentendrei Művésztelepen 10 érdemes művész működik szép eredménnyel. A szóban forgó ingatlan kiutalása a művésztelepen működő művészek megélhetését, s így művészi munkáját nagymértékben megkönnyítené."150 - olvasható egy a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium irattárában fennmaradt 1945. április 20-án kelt ügyiratban, amely többek közt a társaság telepre vonatkozó földigényét is tárgyalja. A kérvény az alapítókon kívül a társaság tagjai közt említi Barcsay Jenőt, Deli Antalt és Kántor Andort, összesen tehát tíz művészt.151 A későbbiekben a rendelkezésre álló források némiképp eltérő adatokat közölnek a tagság változásáról. 1945-ben Apáti Abkarovics Béla, Főnyi Géza, Göllner Miklós, Ilosvai Varga István, Miháltz Pál, Domanovszky Endre, Gáborjáni Szabó Kálmán és Czóbel Béla tagfelvételéről tudunk.152 1946-ban Gadányi Jenő, Kmetty János, 149 A Pest Megyei Levéltár Váci osztályán őrzött iratanyag először 1981-ban került ismertetésre. Horváth M. Ferenc: A Szentendrei Festők Társasága 1928-1951, in: Levéltári Szemle, 1981 /2-3. sz., 417-423. Tóth Antal 1990-es tanulmányában még úgy utalt rá, hogy a SzFT irattárát Ilosvai Varga „sajnos, az enyészetnek" adta le a III. kerületi elöljáróságon. Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 13. A közelmúltban előkerült dokumentumanyag publikálására és újabb hivatkozásaira: Bodonyi E. - Tóth A., szerk.: A Szentendrei Művésztelep, i.m. (140. jegyzet), 10-73; illetve Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 58-59. 150 Javaslat a katasztrofális helyzetben levő képzőművészek földhöz juttatására, 1945. április 20. Az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökének átirata a vallás- és közoktatásügyi miniszternek G. Szabó Kálmán és Főnyi Géza előterjesztése alapján. A szöveg megtalálható: Kiss Dezső, szerk.: Iratoka magyar képzőművészet történetéhez, 1. füzet: 1945. MTAMűvészettörténetiKutatócsoportjának forráskiadványai VIII. Budapest, 1973,122-123. 151 A 149. jegyzetben szereplő dokumentum az alapítók közül már csak hét művészt említ, hiszen Paizs Goebel Jenő még 1944. november 23-án meghalt Budapesten. 152 „A világháborút követő intenzív társadalmi mozgás és gyökeres mélységű átalakulás a telepet is megérintette. Az addig korlátozott létszámú és ezt a számbeli kötöttséget szigorúan őrző társaság 1945^16 között megkétszerezte tagságát." Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 52. Lásd ehhez még jelen tanulmány 159-160. jegyzeteit. A változásokat végigkísérő, teljes névsort közlő források híján az 1945-ös tagnévsor kapcsán még a 2007-es forráskötet és a Tóth Antal szerkesztésében megjelent tanulmánykötet közölt adatai is némiképp eltérnek egymástól. SzFT évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve, 1945. szept. 16. és SzFT évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve, 1946. márc. 14., in: Bodonyi E. - Tóth A., szerk.: A Szentendrei Művésztelep, i.m. (140. jegyzet), 56-59 (85.j.). „1945 nyaráról egyedül Apáti Abkarovics Béla felvételéről láttunk értesítést Jeges Ernő aláírásával". Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 11. Ezt később a következőkkel egészítette ki: „Dacára az időközben előkerült köz- és taggyűlési jegyzőkönyveknek és leveleknek, nem mindenki esetében rögzítették a csatlakozást a jegyzőkönyvekben. 1945 nyaráról Apáti Abkarovics felvételéről szóló értesítést Jeges Ernő aláírásával, továbbá Ilosvai Varga István és Főnyi Géza köszönőlevelét ismerjük rendes taggá választásuk alkalmából. A szeptemberben megtartott, a világháború utáni első közgyűlésen pedig már rendes tagként volt jelen Göllner és Czóbel, 1946-ban Diener Dénesről, továbbá Domanovszkyról mint rendes tagról esik szó." Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 52. 46
