Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)

Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz, 1935-1949. (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)

a formák a groteszkségbe hajlóan eltúlzottak. A sokszor monumentális hatást keltő és rendszerint magányosan ábrázolt, vitális, fiatal nők identitásukat keresve szerepeket játszanak.

A következő három művész alkotásaiban a Szocialista Képzőművész Csoport legkevésbé doktriner vonulatához tartozott. Az 1937-től a szentendrei társasághoz csatlakozó Szántó Piroska ekkoriban éppúgy festett az egész képteret betöltő, monumentális asszonyalakokat, mint lázas ecsetvonásokkal a város környéket ábrázoló, expresszív tájképeket. Fekete Nagy Béla rajzain - melyeknek néhánya rokonságot mutat Barcsay tájakat ábrázoló grafikáival - a motívumok strukturális vonásait hangsúlyozza ki, és ezzel későbbi nonfiguratív munkáira mutat előre.115Bán Béla robosztus földanyákat fest, melyek szinte tájképként feszülnek a képben. О volt az egyik első művész, akire Vajda maszkos periódusa, illetve késői tus- és szénrajzai közvetlen, bár kissé külsődleges hatást gyakoroltak.116

Barcsaytól Ilosvai Vargáig, Paizs Goebel Jenőtől Amosig, vagy Kmettytől Vajdáig, az 1930-as évek második felétől, a Szentendréhez kötődő, belső utakat választó művészek többségének munkásságában éppúgy egyre erősebb teret nyer a klasszikus kompozíciós rendet fenyegető vagy elsodró expresszivitás, mint a magyar művészet más alkotóinál is. A jelenséget Kállai Ernő 1944-ben Új romantika című kiállításán117 mutatta be. Bevezetőjében a magyar művészek magatartásmódjának látens hajlamaként elemzi a romantikus vonásokat, melyek az új formanyelv különböző - főként az expresszionizmus és a szürrealizmus - köntösében jelentkeznek. „Szellemileg különösen abban különbözik a múlt század romantikus művészetétől, hogy benne az ember nem emberfölötti monumentalitásként, patetikus individuumként jelenik meg, hanem a természeti és lelki erők végtelen szövevényébe fonódva, s szinte beleolvadva és szétáradva ebben a szövevényben."118 A kultúrája ellentmondásait feloldani képtelen, háború felé örvénylő „Európára zúduló egzisztenciális válság" - idézhetjük újfent Kállait - „akaratlanul is világos állásfoglalásra kényszerít minden igaz művészlelket. Ez történhet teljesen öntudatlanul is, és a legkülönbözőbb alakokat öltheti. Csak eltompult és alantas lelkek lehetnek közömbösek azzal a nyomással szemben, amelyeknek létünk ki van szolgáltatva."119 A fenyegetettség érzete széleskörű fellépésre ösztönözte a Szocialista Képzőművészek Társaságát, amely 1942 márciusában megnyitotta a Szabadság és a Nép című kiállítást. E tárlaton éppúgy részt vettek a Gresham művészei, mint a szentendreiek közül számosán.120

A háború teljesen szétzilálta azt az eleven, gazdag művészeti közeget, amelyet a szentendrei nyarak jelentettek az 1930-as évek második felében a magyar művészeti életben. Ezekben az években mindössze ketten telepedtek le a városban: Pirk János 1944-ben közvetve Nagybányáról érkezett,121 míg Czóbel Béla 1940-ben, Modok Máriával kötött házassága után talált itt végleg otthonra. Czóbel, aki igazi európai polgár, az Ecole de Paris egyik hazai képviselője volt, ekkor a nagybányai neós indulás, a Nyolcakban betöltött szerepe, valamint külföldi sikerei folytán már a magyar festészet kiemelkedő képviselőjeként a harmincas évek elejére kiérlelt szemléletét hozta magával: művein a téma vagy motívum jelentősége szertefoszlik a puhán egymásba omló, rafinált színakkordok soha nem látott gazdagságában. Korai művészetének a hatásáról a szentendreiek közül többen is vallanak, de a városka művészeti életében játszott példaadó szerepe már a következő évtizedekre tehető.122

1940 őszén a telepre először munkaszolgálatosokat telepítettek be, majd a katonaság vette igénybe azt. Bár maga a társaság működött, többen kényszerültek távol maradni. Iványi Grünwald, a társaság elnöke 1940-ben, Paizs Goebel 1944-ben halt meg. A telep festői közül Bánovszky, Pándy, Barcsay, míg a telepen kívüliek közül Korniss katonaként szolgáltak. Vajdát pár hét munkaszolgálat után fellobbanó tüdőbaja ölte meg 1941-ben. Bálintot is munkaszolgálatra hívták be csakúgy, mint Ámost, aki nem is tért többet vissza.

115 Fekete Nagy Béla festőművész emlékkiállítása. (Magyar Nemzeti Galéria, kát. bev. György Péter, Pataki Gábor.) Budapest, 1986.

116 Bán Béla, kiállítása. (Janus Pannonius Múzeum kát. bev. György Péter, Pataki Gábor.) Pécs, 1988.

117 A kiállítás, amelyen Barcsay, Anna, Ámos, Vajda, Bán is szerepelt művével a Tamás Galéria CLIV. kiállítása volt (1944. febr. 27. - márc. 1.).

118 Kállai Ernő: Új romantika, in: Művészet veszélyes csillagzat alatt. Budapest, 1981,327.

119 Kállai E.: Művészet, i.m. (118. jegyzet), 154.

120 Vértes György Művészek a szabadságért című írásában megemlékezik a kiállítás születéséről és résztvevőiről (a Szentendrén is dolgozók közül: Paizs Goebel, Perlrott, Bán, Fekete Nagy, Barta Éva, Szántó Piroska, Anna, Ámos, Bálint, Diener-Dénes, Gráber, Kmetty, Korniss, Szín György). Aradi N., szerk.: Szabadság és a nép, i.m. (14. jegyzet), 316-318.

121 Pirk János önéletrajza, in: Pirk János kiállítás a Szentendrei Képtárban. (Kat. bev. Verba Andrea). Szentendre, 1999,1.

122 Kratochwill Mimi: Czóbel hatása a magyar (és szentendrei) művészetre 1935 előtt, a dokumentumok és visszaemlékezések alapján, in: Kiss J. M., szerk.: Szentendrei művészet, i.m. (19. jegyzet), 75-78.

37