Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)

Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz, 1935-1949. (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)

selő sorozatán realizálta elképzeléseit. Az első pillantásra a szintetikus kubizmus műveivel rokonítható festményeken az általános, alapvető emberi értékek hordozóiként a lét különböző színterei: az otthon, a közösségi-ünnepi és a hétköznapi tér egymásba hatoló bonyolult rendszere alkot feszes rendet.97 Vajda nem állt meg a kikristályosodott, humánus értékek felmutatásánál. Kitartóan, aszkétikusan, mint a művészet papja98 kereste az emberi kultúrának azokat a pontjait és megnyilatkozásait, amelyekben a civilizáció tévútjainak törmelékei még nem fedték el az általa is vágyott transzcendentális lényeget. Szubtilis vonalai, egymásra vetülő, egymást kuszáló motívumtöredékei, egymáson átderengő színei ugyanannyira az esendő egyedi megjelenései, mint amennyire egyetemes üzenetek lenyomatai. A Szentendre előtti időszakának számos momentuma készítette fel arra, hogy a városka ne csak egy legyen az idillikus, rurális helyszínek közül. Szerbiában töltött gyermekkora, misztika iránti vonzódása, olvasmányai mind elősegítették azt a város szellemi arculatával folytatott, párbeszéd jellegű alkotói gondolkodásmódot, amely a művet nem a látványról alkotott kijelentésként fogta fel, hanem egy belső út médiumaként. Feltehető, hogy Szabó Lajos filozófussal - aki Tábor Bélával közösen írt, a Vádirat a szellem ellen című művét 1936-ban jelentette meg - kötött barátsága szintén ezt az irányultságát erősítette. Tábor és a marxizmusból induló, baloldaliságát szinte mindvégig megőrző Szabó a következőket írják:

„Az új kopernikuszi fordulat az emberi akarat közvetítésével átélt aktív világérzés, az önalakítás és világalakítás korrelációjának átélése. Az a magatartás, mely a világot passzív élményként fogadta be, ezt a fogalmat »világ«, csak mint üres frázist használhatta. Ami ennek a fogalomnak tartalmat ad, a tudatos és átélt összefüggés. De a passzív világélmény számára ez az élmény nem létezhetik. Az összefüggés helyére izolált, autonóm részek léptek. [...] Maga az ember több ilyen izolált rész [...], belső világának egyes területeit kínai falak választják el egymástól - ez a szubjektív oldala az ember világtól való megfosztottságának és individuális metszete a szellemi autarkiának. [...] A belső én közlekedőedény-rendszerének helyreállítása [...] a végső feladat: megoldása egyet jelent az ember visszavezetésével Istenhez."99

Vajda ennek a helyreállításnak a művészet általi lehetőségeit kereste 1935-1937 között. Tudatosan tette - a széttöredezettséget felvállalva - izolált elemekből épülő képein, vagy az ikonok méltóságát megőrző fejábrázolásain,100 ahol a hétköznapi, az egyedi ember teomorfizálódik (Fekete ikon, 1936).101 Mielőtt Kornissal kezdeményezett törekvései széles körben méltányolt stílussá érlelődhettek volna, felszámolódtak azok a körülmények, amelyek között az ilyen típusú szintézis továbbfejlődhet. Vajda elindult azon a belső úton, amelyet a kívíil-belül romboló erők elleni keserves harc kísért.102 Lassan eltünedeztek a szentendrei motívumok, az ikonok titkos jeleket hordozó, félelmet keltő maszkokká bomlottak, a rajzok vonalai erőszakossá vastagodtak, megjelentek az értelmezhetetlen részletekkel teli, kietlen, ember előtti időkre utaló belső tájak. (Óriási tájmaszk, 1938).103 A halála előtti évben készült nagyméretű szénrajzsorozatán a néha teljesen absztrahált, néha biomorf alakzatokra emlékeztető rajzolatok küzdenek olyan mágneses erőterekben, ahol a véletlen a törvényszerű. Valójában ez a fajta egyetemességre törekvő, nem annyira az esztétikumot, hanem a dolgokkal és jelenségekkel való eleven kontaktust középpontjába állító, a korabeli magyar közegben teljesen szokatlan művészetfelfogás predesztinálta őt a magányosságra.104 Kiállításokra nem választották be a műveit, és életében két, szűk körben megrendezett műterem-kiállítása csak csekély visszhangot kapott. Jóformán alig tartotta a kapcsolatot a szentendrei művészkörökkel, kivéve talán Barcsay Jenőt, Paizs Goebelt és Kmettyt. Hiába kapcsolódtak hozzá fiatalabb és egykorú pályatársak, akik ugyan megérezték, de akkor még meg nem értették művészetének jelentőségét.105 A véletlen tragikus játéka folytán épp akkor,

97 A műveket részletes elemzi monográfiájában Hegyi L.: Korniss, i.m. (90. jegyzet), 31-39.

98 Vajda Lajos levelei, i.m. (84. jegyzet), 33.

99 Szabó Lajos: Tény és titok. Összegyűjtött írások. Veszprém, 1999,10-11.

100 Vajda a szó hagyományos értelmében nem volt vallásos ember, de felfogására jellemző, hogy egyik levelében ismerősétől így határolta el magát: „Más szempontok vezetik őt az életben, mint minket, és ő főképp materialista szemléletű, mondjuk »marxista«, mondjuk »szocialista«." Vajda Lajos levelei, i.m. (84. jegyzet), 62.

101 Szabó Lajos: A hit logikája. Teocentrikus logika, in: Tény és titok, i.m. (99. jegyzet), 48. A képre: Kát. sz. 163.

102 Pataki Gábor a folyamat kezdetét 1937-re teszi. Pataki Gábor: 1937. Vajda konstruktív szürrealizmusának kialakulása, in: Ars Hungarica, 1988/1. sz., 23-28.

103 Kát. sz. 167.

104 Körner Éva Vajda Lajos művészete című tanulmányában írja: „[...] ő egymagában képviselt egy egész korszakot a magyar művészetben." In: Vajda Lajos emlékkönyv. Budapest, 1972,98.

105 Bálint Endre számos helyen utal erre önéletrajzi írásaiban és erről tanúskodik a harmincas évek végén megjelent Népszava cikke is. Bálint Endre: Hazugságok naplójából. Budapest, 1972.

35