Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz, 1935-1949. (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)
I dezvényeit látogatták közösen. Többen közülük szegénységük miatt pedig együtt ebédeltek az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) menzáján. Közöttük az első Korniss Dezső volt, aki 1934-es alkalmi látogatásakor határozott művészi elképzeléseinek megvalósításához már tudatosan kereste a helyszínt. A Képzőművészeti Főiskoláról történő kizárása90 után kapcsolatba került Kassák Munka-körével és kiállító volt az Új Progresszív Művészek tárlatán. Sok kortársához hasonlóan párizsi tanulmányutat tett, de korábbi, gyermekkori hollandiai tartózkodása alatt a De Sfí/7-csoport tagjával, Huszár Vilmossal kötött ismeretsége kapcsán mély benyomást gyakorolt rá a holland konstruktivizmus is. Több, szintén megújulást kereső kortársával együtt erős hatást gyakorolt rá Fiilep Lajos Magyar művészet című tanulmánya, amely az egyetemes és nemzeti törekvések kölcsönviszonyának lehetőségét taglalta, valamint Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalgyűjtésekre alapozott zenéje. Amikor 1935-ben visszatért, már Vajda Lajos is vele tartott.91 Vajda ugyanazt az utat járta be a főiskoláról való eltávolítása után, mint Korniss, csak párizsi tartózkodása nyúlt hosszabbra, ahol kritikai hangvételű fotómontázsokat készített, s nagy élményt jelentett számára az orosz filmművészettel való találkozása. Érdemes egy pillanatra összevetnünk Barcsaynak a várossal való sorsválasztás-szerű találkozásáról szóló, korábban idézett élményét Vajda leveleinek hasonló vonatkozású - nem kevésbé mély benyomásokról számot adó - részleteivel: „[...] oly gyönyörű itt most, minden kődarabja alkotásra inspirál."92 Majd egy másik levelében a következőt olvashatjuk: „Korniss-sal gyakran szoktunk este, napszállta után kószálni a város tekervényes uccáin, ilyenkor minden csöndes, nyugodt, a házak szorosan összebújni látszanak, minden silhouette-szerűen jelenik meg, az ég smaragdzöldben játszik, teleszórva apró gyémántokkal. Ahogy lépkedünk lassan a szűk sikátorokban, egy láthatatlan fényforrás a velünk szemközt lévő falra misztikus árnyakat vetít, s megdöbbenünk a csodálkozástól, s érezzük azt, amit csak vizuálisan lehet kifejezni. Olyan az egész hangulata, mintha a mesékben járnánk, ahol lépten-nyomon csodák várnak s ahol minden lehetséges."93 A város ebben az attitűdben nem egyszerűen látvány, nem is személyes indulatok kivetítésének eszköze, hanem különböző (kulturális, érzelmi és képi) jelentésrétegek organikus együttese, amelynek azonban fragmentumai képesek mégis az egészre visszautalni. Ebben a megközelítésben benne rejlik már módszerüknek, a motívumgyűjtésen alapuló képalkotásnak az élménye is. Kornissal együtt járták a szentendrei és a szigetmonostori utcákat, és rajzokat készítettek építészeti részletekről, temetők elfeledett sírfaragványairól, útszéli keresztekről. Ezeket az architektonikus vagy organikus elemeket kívánták képeiken sokszor hétköznapi tárgyakkal is keverve összeépíteni. Konstruktív szürrealista tematika, hangzik Vajda megjelölése, amely első pillantásra fából vaskarikának tűnhet: míg az egyiknek tudatosság, a másiknak ösztönösség az alapja. Mégis sikerült néhány műben a kettő közötti egyensúlyt megragadniuk.94 A művek, melyek így születtek, nemcsak a látványelemek kompozíciós rendje szerint épültek fel, hanem a motívumok jelentésének egymást átértelmező transzparenciája legalább ennyire fontosnak bizonyult a kép elrendezésekor (Vajda Lajos: Szentendrei házak feszülettel, 1937).95 Ebből a szempontból, nemcsak a magyar művészeti gondolkodásban voltak magányosak, európai szinten is kevés velük rokon példát találhatunk. Vajda leveleiben körvonalazódik közös szándékuk, mely szentendrei programként ismert a magyar művészettörténeti szakirodalomban. Elképzelésük egy olyan korszerű, mozgalommá szélesedő közép-kelet-európai, különböző művészeti ágakat magához vonzó művészet volt, mely szintézist teremthetne a népművészetre és a polgári kultúra előtti hagyományokra támaszkodva a keleti és a nyugati avantgárd törekvések, illetve a két kultúrkör között.96 A visszatérő dallam-motívumok variációira építkező zenei komponálásmóddal rokon képalkotásuk ellenére Korniss és Vajda művészete karakteres eltéréseket is mutat. A korai, monumentálisán fogalmazott fej-sorozat, néhány oldottabb tájkép után Korniss 1935-ben az úgynevezett mikrokozmosz-kompozíciókhoz tartózó Szentendrei motívum címet vi90 Hegyi Lóránd: Korniss Dezső. Budapest, 1982,16. 91 Kornissnak Haulisch Lenke szerint távoli rokonai éltek a városban (Haulisch L.: A szentendrei festészet, i.m. (23. jegyzet), 43), míg Vajdáról köztudomású, hogy a család hosszasabb szerbiai és rövid zalaegerszegi és budapesti időszak után, 1923-ban végleg Szentendrén telepedett le. 92 Vajda Lajos levelei, i.m. (84. jegyzet), 29. 93 Vajda Lajos levelei, i.m. (84. jegyzet), 39. 94 Meg kell jegyezni, mind Kornissnak, mind Vajdának számos műve megsemmisült, így nehezen rekonstruálható ez a korszakuk. 95 Kát. sz. 166. 96 Vajda Lajos levelei, i.m. (84. jegyzet), 36-37,39-40. 34
