Bodonyi Emőke (szerk.): Alapító Nyolcak. A Szentendrei Művésztelep születése - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 2. (Szentendre, 2013)

Képelemzések

HEINTZ HENRIK:

Éneklő lányok, 1930 к. I Singing Girls, around 1930 olaj, vászon I oil, canvas, 120 x 98 cm (Kát. sz. 16.)

A Heintz Henrik festményén megfigyelhető klasszicizálás a huszas évek Árkádia-festészetében gyökeredzik, azonban olyan újszerű vonásokat tartalmaz, amelyek az olasz művészet metafizikus vonulataihoz köthetők. A figurák szoborszerű, mozdulatlan beállítása, az időtlenség érzete, a mediterrán élmény hangulata, az antikvitás megidézése mellett feltöltődik olyan mellékhangulatokkal, amelyek megzavarják ennek az ideálvilágnak az érintetlenségét.

Sok esetben a vízpart, mint gyűjtőtéma, jelenik meg a hasonló jellegű műveken. A művész az idézet eszközével él: konkrét, érzékletes tárgyi elemekkel utal az antikvitásra (korsó, antik szobor), a mediterráneumra (tenger, vitorlás), illetve Árkádiára (ló, lovas, női akt). Ezek a világok nem idegenek egymástól, de mégsem tudnak érvényesülni, mert az egész ábrázolás bizonytalan, fojtott térbe kerül, mint ahogy Heintz aktképén is, amelyen valójában alig látszik a tenger, kietlen, sziklás partszakaszon állnak egymást átkarolva a női figurák.

30