Bodonyi Emőke (szerk.): Alapító Nyolcak. A Szentendrei Művésztelep születése - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 2. (Szentendre, 2013)
A Szentendrei Művésztelep születése
A Szentendrei Művésztelep 3. kiállításán a Városháza Dísztermében, 1928. augusztus I On the 3rd exhibition of the Szentendre Artists' Colony in the Town Hall Saloon, August 1928 Ülve I Sitting: Rozgonyi László, Bánáti Sverák József, Onódi Béla Állva I Standing: Jeges Ernő (Kát. sz. F4.) Művésztelep iránti hatalmas érdeklődés, amely aztán az évek múlásával alábbhagyott. A festőművészek a városi reprezentációban is részt vállaltak, hiszen az általuk tervezett és kivitelezett Díszpolgári Oklevél-album egy-egy példányát kapták meg a város újonnan avatott díszpolgárai.12 A kiállításmegnyitó ennek a jelentős városi ünnepségnek a részét képezte, ami jelzi, hogy a helyi elöljáróság igényt tartott a munkájukra. A telepalapítók két évvel később, 1928-ban, jogilag is biztosítva működésük kereteit, létrehozták a Szentendrei Festők Társaságát, amelynek elnöki tisztét az ugyancsak nagybányai mester, majd a kecskeméti művésztelep vezető tanára, Iványi Grünwald Béla töltött be egészen 1940-ben bekövetkezett haláláig. Az alapító okiratban foglaltak szerint célkitűzésként a magyar képzőművészet és a magyar kultúra ápolását jelölték meg. 1929-ben birtokba vették a Bogdányi út végén, az akkor még a Munkásbiztosító üdülőjének fenntartott telepet, annak épületeivel és Dunával szomszédos hatalmas ősparkjával együtt, ahol szabadiskolát hirdettek meg és állami szubvenció segítette a fennmaradásukat. Nyolcukon kívül 1929-ben, elsőként Barcsay Jenőt választották a társaság rendes tagjai közé, és a korai években a rendszeresen visszatérő vendégek közé tartozott, többek között Modok Mária, Czimra Gyula, Ilosvai Varga István, Vörös Géza, Kántor Andor, Gálffy Lola, sőt két nyáron át Tornyai János is itt alkotott. Az 1926-os letelepedés és az 1935 között eltelt éveket néhány, művészeti szempontból változatos, mégis jól körülhatárolható műtárgyegyüttes képviseli. Ez köszönhető az alapítók egymáshoz hasonló élethelyzetének, a letelepedést kísérő, egymással párhuzamos többirányú tájékozódásnak és a közösen végzett művésztelepi munkának. Figyelmüket eleinte lekötötte a művésztelep szervezése és a város elvárásaihoz való igazodás, emellett ugyanakkor Szentendre városképének, látványelemeinek festői birtokbavételével is foglalkoztak. Már a kezdeti időszakban bebizonyították, hogy kiváló tájképfestők. Gyakran festették meg a várost rálátással, a településen kívüli nézőpontból, nagytávlatú képeket alkotva, illetve Szentendre látképét a templomtornyokkal a Duna túlsó oldaláról szemlélve. Egyazon helyszínről a városnak sokszor ugyanazokat a jellegzetes motívumait ragadták meg: a Szamárhegyről vagy a Bükkös partról nyíló látványt, illetve a Várdombról szemlélt panorámát a háztetők halmazával, háttérben a Dunával és annak túlpartjával, így jutva egyre beljebb a hangulatos, kanyargós utcácskákba. Emellett a magyar művészeti életben is jelen kívántak lenni, ami országos, vagy művészcsoport kiállításokon, valamint pályázatokon való részvételt vont maga után, és vallási és történelmi témát feldolgozó alkotásokkal is próbálkoztak. 1926-ban, az első itt töltött nyáron például szinte valamennyien arra az egyházművészeti kiállításra készültek, amelynek témája Assisi Szent Ferenc élete volt. A pályázat első díját, az akkor még ismeretlen Heintz Henrik, a második díjat Bánovszky Miklós nyerte meg. A Szentendrei Művésztelepen alkotók harmincas évek eleji stíluskeresésének jegyében születtek azok a figyelemre méltó kompozíciók, amelyek az olasz orientációjú neoklasszicizmus, illetve a metafizikus festészet hatását közvetítik. Ebben közrejátszhatott az is, hogy több szentendrei művész megfordult Rómában, illetve az olasz-magyar 12 Az Agorasztó Tivadar, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának nevére kiállított Díszpolgári Oklevél-album egy szerencsés aukciós vásárlás során került a Ferenczy Múzeum Képzőművészeti gyűjteményébe. Ltsz. SZFM 2002.1.1-9. A kutyabóralbum díszítését és a kézzel írott oklevelet Jeges Ernő, míg a város egyes részleteit ábrázoló, kísérő akvarellképeket a többi művész készítette. 11
