Bodonyi Emőke (szerk.): Alapító Nyolcak. A Szentendrei Művésztelep születése - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 2. (Szentendre, 2013)
A Szentendrei Művésztelep születése
állami ösztöndíjrendszer keretében huzamosabb ideig Olaszországban tanult. A harmincas évek első felében egymáshoz feltűnően hasonló, stílustiszta Novecento alkotások születtek, amelyeket áttekinthető szerkezet, térábrázolás, szigorú perspektíva, a modell merev beállítása, éles fény-árnyék kontrasztok jellemeznek. Az olasz kortárs művészet hatása mellett a klasszicizálás másfajta irányzatai is feltűntek, néhol a görög kultúrára való hivatkozásokban, néhol a metafizikus, szürrealisztikus töltéssel háttérként szolgáló tájképi részletekben. Emellett Paizs Goebel Jenő művészetében egy szürreális hangulatú, sajátos szimbolizmussal rendelkező, a természeti motívumokat stilizáló festői A birtokba vett Szentendrei Művésztelep filagóriájánái \ At the summer house of the occupied Szentendre Artists' Colony Lent I Down: Bánovszky Miklós, Heintz Henrik A lépcsőn I On the stairs: Ónodi Béla (Kat. sz. F5.) átírás is megjelent. Az archaizáló jellegű és a reneszánsz előképekre visszautaló kompozíciós eljárás pedig elsősorban az alapítók vallási tematikájú festményeit jellemzi, köztük például a szentendrei Keresztelő Szent János plébániatemplom szentélyének freskóit. A helyi plébánia felkérésére végzett munkában a nyolc alapító közül még négyen vettek részt, ám 1935 után a művésztelep indulását jellemző szellemi egység lassan átalakult és a festők művészi pályája önálló utakon haladt tovább. 1935. pünkösdjén, június 10-én került sor, amely időpontot egy korszak szimbolikus zárásaként is felfoghatunk, a Szentendrei Művésztelepen a Rétinövendékek tízéves évfolyamtalálkozójára, ahol Réti István és Glatz Oszkár is megjelentek. Annak ellenére, hogy Réti - Glatz Oszkárral és Iványi Grünwald Bélával ellentétben - semmilyen pozíciót nem vállalt Szentendrén, mégis figyelemmel kísérte egykori tanítványai munkáját és maguk a telepalapítók is tisztelettel emlékeztek a támogatására: „Ezt a szent hivatásérzetet kedves mesterünknek, Réti István professzornak köszönhetjük. Az ő bölcs vezetése alatt fejlődtünk és lettünk olyanokká - amilyenek vagyunk."13 13 Turchányi Erzsébet: A Szentendrei Művésztelep tíz éve. H. n., Szentendrei Festők Társasága, 1939. 3.
