Mazányi Judit (szerk.): Egy aranykor modern mesterei. A Ferenczy család művészete - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 1. (Szentendre, 2013)
Életrajzok
(Szentendre, 1890. június 18. - Budapest, 1957. december 20.) Ferenczy Károly gyermeke, Béni ikertestvére. A családi környezet művészettől átitatott hétköznapjai ellenére Noémi, édesapjához hasonlóan csak későn ébredt rá művészi hivatására. 21 évesen, 1911-ben Párizsban tanulta meg a kárpitszövést a Manufacture des Gobelins egyik mesterétől. Bénivel együtt Noémi világszemléletét szintén erősen befolyásolta a különböző radikális értelmiségi körökkel fenntartott kapcsolata. A Tanácsköztársaság bukása utáni időkben baloldali elkötelezettségű tevékenysége miatt Noémit többször is letartóztatták. Eleinte a román, majd 1929-től a német kommunista párt tagja volt. A Nagybányán eltöltött éveket rövidebb-hosszabb külföldi, köztük bécsi és berlini utazások szakították meg. 1932-ben, anyja halálát követően végül Budapestre költözött. 1951-től 1956-ig az Iparművészeti Főiskolán tanított. 1948-ban testvérével együtt Kossuth-díjat kapott. A függőleges vetülékfonalas technika egyedi használatával, valamint síkban tartott, dekoratív motívumokat alkalmazó kárpitjaival nagyban hozzájárult az európai kárpitművészet megújításához. Külföldi kiállításai révén pedig számos munkája került külföldi köz-, és magángyűjteményekbe. FERENCZY Noémi Az idős Ferenczy Noémi munka közben The Elder Noémi Ferenczy Weaving SZFM, Ferenczy Adattár, Ltsz. n. (without number) NOÉMI FERENCZY (Szentendre, June 18, 1890 - Budapest, December 20, 1957) She was the daughter of Károly Ferenczy and the twin sister of Béni Ferenczy. She studied weaving in 1911 in the Paris Manufecture des Gobelins. Together with her brother in 1919 she took part in the cultural life of the Flungarian Soviet Republic. For her leftist activity in the 1920's she was arrested several times. First she became a member of the Romanian and from 1929 the German Communist Party. Apart from short and long interruptions, when she took a few study trips, among others, to Vienna and Berlin, she lived at Nagybánya (today Baia Mare) until her mother's pass away. Then, in 1932 she finally moved to Budapest. From 1951 onwards until 1956 she taught at the College of Applied Arts. She is an outstanding figure in the textile art of Hungary as well as that of Europe, contributing to the modern renewal of the Gobelin technique. In her mature style she represented her favourite topics - the figures of the creative, working man - with pure decorative forms so suitable for the genre of the tapestry. Due to her several exhibitions abroad, many of her works are nowadays to be found in European private and institutional collections. Her most important individual and collective exhibitions in her lifetime were as follows: 1916 - Budapest; 1918 - Budapest; 1920 - Nagybánya; 1922 - Berlin, Venice, 1924 - Vienna; 1925 - Budapest; 1927 - Budapest, Vienna, Leipzig; 1928 - Rome; 1929 - Berlin; 1930 - Dresden; 1931 - Paris; 1934 - Venice; 1935 - Amsterdam; 1937 - Paris; 1938 - London; 1941 - 1943 - Budapest; 1944 - Switzerland; 1945 - Budapest; 1949 - Berlin; 1956 - Budapest. 12
