Mazányi Judit (szerk.): Egy aranykor modern mesterei. A Ferenczy család művészete - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 1. (Szentendre, 2013)
Életrajzok
FERENCZY Béni (Szentendre, 1890. június 18. - Budapest, 1967. június 2.) Ferenczy Károly gyermeke, Noémi ikertestvére. Az ikerpár Szentendrén született, majd a család hat évvel később Nagybányára költözött, ahol a művésztelep pezsgő légköre nagy hatást gyakorolt a gyermekek pályaválasztására. Béni rajzi stúdiumait még Nagybányán, Réti Istvánnál kezdte. 1908-1909-ben Firenzében a Scuola Liberában szobrászatot tanult, majd a müncheni akadémián Balthasar Schmidt (1858-1942) növendéke lett. 1911-ben Párizsba ment, ahol először Antoine Bourdelle-nél (1861-1929) dolgozott, később pedig Alexander Archipenko (1887-1964) szabadiskolájában ismerkedett az új, avantgárd szellemi és művészi áramlatokkal, köztük a kubizmussal. A nagyközönség előtt a család 1916-os kiállításán mutatkozott be először. A Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium tagja lett, ezért annak bukása után Nagybányára, majd Pozsonyba menekült. Végül 1921-ben Bécsbe emigrált, ahol egy rövid berlini tartózkodást (1922-1923) leszámítva tíz évig élt. Az 1920-as évek elején Bécsben megnősült, és ebből a házasságából két gyermeke született. Első felesége azonban 1933 végén meghalt. Béni még 1932-ben Moszkvába költözött, ahol három évet töltött. Itteni tartózkodása alatt felújította barátságát egy korábbról ismert nagybányai asszonnyal, akivel újabb házasságra lépett. 1935-ben visszatért Bécsbe, második felesége azonban csak egy év múlva tudta követni. 1938-ban azután végleg Budapesten telepedett le. A főváros 1944-es ostroma alatt műterme elpusztult, benne számos korábbi fa- és ólomszobrával. A háború után kinevezték a Képzőművészeti Főiskola tanárává. 1948- ban művészete elismeréseként elsők között kapott Kossuth-díjat. 1949-ben azonban nyugdíjazták, és egyúttal a művészi közéletből is kiszorult. Az 1956-ig tartó időszakban elsősorban könyvillusztrálásból tartotta fenn magát. 1956. november 15-én agyembólia következtében a jobb oldalára lebénult, elvesztette beszélőkészségét és a számára legfontosabbat, az alkotókészségét is. Lassú gyógyulása alatt hallatlan akaraterővel és felesége áldozatos segítségével újra megtanult bal kézzel rajzolni és mintázni. A fiatal Ferenczy Béni munka közben The Young Béni Ferenczy Carving Ferenczy Család Művészeti Alapítvány Ferenczy Family Art Foundation BÉNI FERENCZY (Szentendre, June 18, 1890 - Budapest, June 2, 1967) He was the son of Károly Ferenczy and the twin brother of Noémi Ferenczy. He began his studies with István Réti at the Nagybánya (today Baia Mare) School of Art and then studied in the Scuola Libera of Florence (from 1908 to 1909), with Bathasar Schmidt (1858-1942) at the Munich Academy (1910), and with Antoine Bourdelle (1861-1929) as well as with Alexander Archipenko (1887-1964) in Paris (from 1911 to 1912). In the free school of Archipenko he was acquaited with the new avantgárd trends, among others with Cubism. Returning home, he first presented his art in Budapest together with his family in 1916. During the revolution outbreaking after the great World War, in 1919 he was elected a member of the Art Directorium of the Hungarian Soviet Republic. Therefore, due to its quick downfall, he had to emigrate. Apart from a year-long stay in Berlin (from 1922 to 1923) he lived in Vienna (from 1920 to 1932), where he had a first marriage, and in Moscow (from 1932 to 1935). After a short return to Vienna he finally settled down in Budapest (1938) with his second wife. He was a professor of the College of Fine Arts in Budapest from 1945 to 1949. In 1947 and 1948 he went for a study trip to Switzerland and Italy. After his retirement, he earned his living with book illustrations. In 1956 his right side was paralysed but slowly convalescing he learnt to paint and model with his left hand. He was awarded the Kossuth Prize (1948), conferred the titles of "Honoured Artist" (1956) and "Distinguished Artist" (1958). He was an outstanding figure in Hungarian sculpture who was chiefly concerned with the 20th century plastic re-interpretation of the classical ideal of beauty through his career. His most important individual and collective shows in his lifetime were the following: 1916 - Budapest; 1918 - Budapest; 1924 - Berlin; 1925 - Budapest; 1927 - Vienna; 1929 - Budapest; 1942 - Budapest and Venice; 1944 - Budapest and Switzerland; 1952 - Budapest; 1958 - Brussels; 1959 - Budapest; 1963 - Vienna; 1965 - The Hague. 11
